Miközben a COP28 klímatárgyalásokon az országok az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentési módozatain vitatkoznak, egy dán vezetésű országcsoport úgy döntött, hogy a végső célt tűzi ki: több szén-dioxidot – a globális felmelegedés fő forrását – kell eltávolítani a légkörből, mint amennyit kibocsátanak – írja az Euronews.
A negatív kibocsátók csoportját december 10-én indította útjára Dubajban Dánia, Finnország és Panama, és ezt a célt a kibocsátás csökkentésével, az erdők védelmével és bővítésével, valamint új technológiákba való beruházással kívánja elérni. Panama már elérte a célt hatalmas erdőségeivel, amelyek szén-dioxid-elnyelőként működnek. Finnország és Dánia 2035-re, illetve 2045-re szeretné elérni ezt a célt.
Hogyan válhatnak az országok negatív kibocsátókká?
„Hatalmas kihívás karbonsemlegessé, majd karbonnegatívvá válni, és még nem tartunk ott” – figyelmeztetett Kai Mykkänen, Finnország környezetvédelmi minisztere – „de valóban erre törekszünk”.
A gazdag északi ország hármas stratégiát választott. Csökkenti a kibocsátást, különösen az energiaszektorban, bővíti az erdőket, és befektet a szén-dioxid-leválasztási és -eltávolítási technológiába. Ez megakadályozza, hogy a bolygót felmelegítő kibocsátások a légkörbe kerüljenek, majd elszállítja őket oda, ahol a föld alatt tartósan tárolhatók.
Sok szakértő szerint a szén-dioxid megkötésére és tárolására szolgáló technológia működik, de drága. Még a bevezetés korai szakaszában van, így nem áll rendelkezésre nagy léptékben. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a világon mintegy 40 nagy szén-dioxid-leválasztó projekt működik, amelyek évente nagyjából 45 millió tonna szén-dioxidot vonnak ki. Ez a mennyiség elenyésző – a globálisan kibocsátott 36,8 milliárd tonna szén-dioxidnak nagyjából 0,1 százaléka, a Global Carbon Project adatai szerint.
Miért ígérnénk nettó nulla kibocsátást, ha még ennél is lejjebb mehetünk, például negatív kibocsátást? (Fotó: Canva)
„A szén-dioxid-leválasztás évtizedek óta tartó alkalmazása hatástalannak, gazdaságtalannak és kockázatosnak bizonyult a közösségek számára” – mondja Nikki Reisch, a Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ éghajlat- és energiaprogramjának igazgatója. „Az az iparág, amely az éghajlati katasztrófa szélére sodort minket, nem fog megmenteni minket attól.”
Dan Jørgensen, Dánia környezetvédelmi minisztere elismeri, hogy hosszú út áll előttünk: „Nyilvánvalóan ez egy nagy lépés, különösen, ha olyan technológiát akarnánk alkalmazni, amely még nem teljesen kiforrott” – mondja.
Panamától és Finnországtól eltérően Dánia nem rendelkezik hatalmas erdőkkel, és az új technológiát kulcsfontosságúnak tartja céljai eléréséhez. Az ország nemrégiben kezdte meg egy új szén-dioxid-leválasztó létesítmény építését, amely várhatóan 2026-ra lesz működőképes. Remélik, hogy a projekt a koncepció bizonyítékaként szolgál majd.
A finn Mykkänen szerint a szén-dioxid-leválasztás még mindig „voodoo”-nak hangozhat, de biztos benne, hogy a technológia 10-15 éven belül normalizálódik, ahogy az országok beruháznak, és a költségek csökkennek.
A technológiatranszfer és az energiaátállás finanszírozása a dubaji klímatárgyalások fő vitapontjai voltak, ahol a fejlődő országok több finanszírozást sürgetnek a fejlett világtól, hogy segítsék őket a fosszilis tüzelőanyagokról való leválásban. Harjeet Singh, a Climate Action Network International munkatársa szerint a világnak kétirányú megközelítésre van szüksége.
Devenyi Dalma
