A kőolaj ára 2023-ban nagy kilengéseket mutatott, s mindezt megkoronázva egy közel 10%-os eséssel zárta az évet. Tavaly, a világ olajkészletének hozzávetőlegesen 58%-át kezelő OPEC+ elhúzódó, termeléscsökkentő politikája volt a legmarkánsabb világpiacra ható folyamat. A résztvevő országok több alkalommal is jelentős, többnyire egységes termeléscsökkentésről állapodtak meg. Ráadásul a közösségen belül a világ második és harmadik legnagyobb olajkitermelője, Szaúd-Arábia és Oroszország, további önkéntes csökkentést is vállalt. Minderre a piacok az olaj árának emelkedésével reagáltak. Tavaly az olaj ára 97 dolláron tetőzött végül. Az Egyesült Államoknak is megvolt a maga válasza, elsősorban a kitermelés fokozásával, illetve saját stratégiai tárolóinak felszabadításával. Az OPEC+ és az USA közötti kutya-macska harc önmagában a kőolaj piaci árának stabilizálását eredményezhette volna az egyéb tényezők megléte nélkül.
Ez a folyamat várható a jelenlegi első negyedévben is, hiszen az OPEC+ beleegyezett abba, hogy a termeléscsökkentést 2024 első negyedévére is kiterjeszti.
Kína gazdasági fellendülésének lassú üteme is jelentősen hatott a 2023-as kőolajpiaci mutatókra. A kimagasló és tartós áremelkedéseket erősen visszatartották a kínai gazdasági paraméterek. Hasonló hatással volt az európai országokban tapasztalható gazdasági lassulás is a kőolajpiacra, például Németországban az olajkereslet napi 90 000 hordóval esett vissza a tavalyi évben. A Közel-Keleten kirobbanó izraeli-palesztin háború mérsékelt hatást gyakorolt az olajárakra, ugyan hirtelen megemelte őket egy rövid időre, ám mivel az olajszállításokat és kitermelést nem érintette érdemben, jelentős és hosszútávú emelkedést nem eredményezett.
A kibontakozó konfliktusokat, továbbá a világszintű gazdasági nehézségeket tudomásul véve, komoly kihívásokra lehet számítani a globális kőolajpiacon ebben az évben is. (Fotó: Canva)
A geopolitika és a világgazdaság helyzete hat leginkább majd a 2024-es kőolajpiacra is. Az olaj szempontjából esszenciális kérdés a világgazdaság állapota, a gazdasági mutatókkal szorosan összefügg az olajkereslet mértéke is. Így tehát figyelembe véve a legnagyobb globális szereplők lassuló gazdasági teljesítményét, várhatóan az olaj iránti kereslet is csökkenni fog időszakosan. Nem beszélve arról, hogy sok ország esetében reális jövőkép a recesszió is.
Nem kivétel most Kína sem a világgazdasági folyamatok alól. 2024-ben, az olajárakra várhatóan az egyik legnagyobb befolyással a kínai gazdaság alakulása lesz.
Főleg, ha az amerikai kitermelés továbbra is a tavalyi magas szintet tartja, hiszen így a kínálat magas lesz, ám a kereslet nem növekszik hozzá kellőképpen. Természetesen a kínai politika célja gőzerőkkel a gazdaság növelése marad, s mellette India növekvő nyersanyag igényét is figyelembe kell venni.
A kőolajpiacot befolyásoló geopolitikai tényezők közül kiemelt figyelmet kell szentelni a közel-keleti háborúra és a kialakulóban lévő szövetségi összekapaszkodásokra a térségben. Az izraeli-palesztin háború esetleges eszkalációja földrajzi és politikai síkon is súlyos változásokat idézhet elő a globális kőolajpiacon. Irán esetleges bekapcsolódása a háborúba komoly fordulatokat eredményezhet. Különösképpen, ha figyelembe vesszük az elmúlt években – kínai és orosz közreműködéssel – javuló iráni-szaúdi kapcsolatokat. Ráadásul a palesztinok mellett egyöntetűen kiállnak az öböl menti országok, Irán, Irak, illetve Törökország. Irán komoly olajeladási számokat tudhat maga mögött 2023-ban annak ellenére, hogy az Egyesült Államok továbbra is szankciókkal sújtja az ország olajszektorát.
Ha a fegyveres szembenállás súlyosbodik, az komoly hatással lehet a kőolaj világpiaci árára.
Olajellátási zavarokat és olajár emelkedést serkentő folyamatokat eredményezhet az Iránnal szembeni szigorúbb olajszankciók bevezetése széleskörben, Irán Hormuzi-szoros blokkolására tett kísérletei (a világ olajkészletének körülbelül 20%-a megy át rajta keresztül), vagy egy esetleges arab olajembargó. Utóbbira – azok erősen olajtól függő költségvetését figyelembe véve – kicsi az esély. A Vörös-tengeren legutóbb történt támadások is a helyzet súlyosságát és állandó bizonytalanságát támasztják alá, számtalan fenyegetés bontakozhat még ki a térségben a terrorizmustól az újabb háborúk kitöréséig.
Fontos, mégis mesterségesen háttérbeszorított olajpiaci szereplő a hatalmas olajtartalékokkal rendelkező Venezuela. Habár az elmúlt évben az Egyesült Államok lazított a Venezuela elleni olajszankciókon, a jelenleg kibontakozóban lévő Venezuela és Guyana közötti területi konfliktus veszélyeztetheti az olajtermelést, és forszírozhatja a magasabb olajárakat a nemzetközi piacokon is.
Szaúd-Arábia és Oroszország tavaly komoly önkéntes csökkentést vállalt. (Fotó: Canva)
Míg az Egyesült Államok kormánya a közelgő választások miatt abban érdekelt, hogy minél alacsonyabbra szorítsa vissza az olaj árát, Szaúd-Arábia, vagy éppen Oroszország – akiknek költségvetése erősen a fosszilis energiahordozóktól függ – inkább abban érdekelt, hogy magas olajárakat tartsanak fenn. A korábbiakban részletezett, árcsökkentő okok ellensúlyozása érdekében az OPEC+ országok többsége 2023-hoz hasonlóan, kevesebb olaj kitermelését tervezi 2024 első negyedévében is. Ezzel próbálják ellenőrzés alatt tartani a nyersolaj árát.
A szövetség stratégiai együttműködése egyértelműen kulcsfontosságú lesz a 2024-es évben.
Egyrészt, hogy kitartanak-e a kitermelést korlátozó intézkedések mellett, másrészt pedig, hogy sikerül-e fenntartaniuk a szoros egységet ebben a kérdésben. Erőterének növekedésére szolgálhat a jelentős olajkitermelő Brazília 2024-es csatlakozása, akinek olajtartalékai hatalmasok, ezáltal a világpiacra is markánsan hat. A piacon növekvő, nem OPEC+ olajmennyiségek azonban komoly kihívásokat tartogatnak még a tagországok számára. A jelenleg meghatározott termeléscsökkentés elviekben elegendő kell legyen az első negyedévi többlet kompenzálására, sőt az is számításba jöhet, hogy némi hiány alakul ki a piacon.
Az OPEC+ egysége számára az idei első megmérettetés Angola kilépése volt, aki nem támogatta a 2024-es termeléscsökkentési politikát.
Ugyan kitermelőként nem a legnagyobbak között van – éves szinten Szaúd-Arábiához képest körülbelül 85%-kal kevesebb kőolajat enged a piacra – kilépése mégis árcsökkentő folyamatokat serkent, nem beszélve az esetleges dominó hatás kialakulásáról.
A Nemzetközi Energia Ügynökség az elemző intézetek középmezőnyébe tartozik a maga 82,57 dolláros éves árbecslésével. A londoni székhelyű Barclays magasabbra kalkulálta az árakat 2024-re, szerintük az olaj átlagára 93 dollár körül mozog majd. A New York-i Rockefeller Centerben székelő S&P Global szerint az éves átlag 85 dollár körül fog mozogni, a legmagasabb árat – 90 dollár körülit – 2024 harmadik negyedévére jósolja. Az S&P Global számításaiban figyelembe vette a lassuló makrogazdasági kereteket, de az ellátási zavarokat eredményezhető geopolitikai kockázatokat is. A Goldman Sachs hordónként 70-90 dollárral, a Citigroup 75 dolláros átlagárral, a JP Morgan 83 dollárral, a Morgan Stanley 85 dollárral, míg a Bank of America 90 dolláros hordónkénti árral kalkulál. Az Egyesült Államok Energia Információs Hivatala szerint a Brent nyersolaj ára 2024 első felében átlagosan 84 dollárra fog emelkedni a decemberi 78-as átlagról. A kitermelési költségeket is figyelembe véve ez az ár alapvetően megfelel az orosz, vagy szaúdi költségvetésnek, hiszen például Moszkva 60 dolláros eladási árral tervez éves költségvetésében.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
