A Közel-Kelet izzó parazsába az izraeli-palesztin háború tavaly októberi kitörése óta bele-belekap a szél. A Gázai övezetben tapasztalható súlyos háborús helyzet egyelőre lokalizált, azonban világszinten felerősödtek a szembenálló felek közti választóvonalak. Elsősorban az Amerika és Irán közti feszültség ölt egyre gyakrabban fegyveres formát. Megszaporodtak a kölcsönös támadások Szíria, Irak, Jemen térségében, ahol mindkét fél rendelkezik kisebb nagyobb kihelyezett szövetséges erőkkel.
Ráadásul, ha mindez még nem lett volna elég az atomfegyverrel rendelkező Pakisztán is beszállt a kialakulóban lévő szélviharba, a szomszédos Iránnal kölcsönösen bombázzák egymást a másik területén vélt, ellenséges terrorista szervezetek búvóhelyei miatt.
A közvetlen háborút – mely Irán, vagy az Egyesült Államok területére terjedne ki – egyelőre egyik fél sem forszírozza, de a lehetőség folyamatosan a levegőben van. Azonban a Közel-Kelet életébe más belső és külső erők is bele kívánnak szólni, ráadásul rendkívül bonyolult, egyedi kapcsolati viszonyaik még inkább kibogozhatatlanná teszik a térség erőviszonyait.
Elég, ha csak megemlítjük a NATO tag Törökországot, aki folyamatosan Moszkvával kokettál, a palesztinok mellett áll, a kurdok ellen lép fel határain túl, Iránnal az üzleti kapcsolatait növeli, de ellenzi az orosz-iráni támogatású Aszad kormány hatalmát Szíriában.
Szaúd-Arábia a szunnita muzulmán hit éllovasaként súlyos feszültségeket és proxy háborúkat tudhat maga mögött a síita Iránnal, de akár a területén számos muzulmán közösséggel rendelkező Oroszországgal is, azonban az OPEC+ keretein belül, vagy a Közel-Kelet Egyesült Államoktól elforduló politikai rezgéseiben számos közös keresztmetszettel rendelkeznek. A térség minden országa kapcsán fellehetők ilyen és ehhez hasonló, egymásnak ellentmondó relációk.
Úgy tűnik, hogy a globális piacok egyelőre megbirkóznak a Vörös-tenger térségében zajló harci eseményekkel, azonban a helyzet közel sem lesz ennyire kezelhető, ha az eszkaláció elnyúlik és elmélyül más erők és térségek bevonódásával. (Fotó: Google)
A külső szereplőkről – akik a térségben katonailag és/vagy gazdaságilag meghatározó tényezőként vannak jelen – sem szabad megfeledkezni. Az Egyesült Államokon kívül a másik két nagyhatalmat; Oroszországot és Kínát kell itt megemlíteni.
Peking gazdasági és katonai együttműködést ápol Teheránnal, gazdasági kapcsolatait egyre szorosabbra húzza a Közel-Kelet szinte minden szereplőjével, ráadásul Afrika szemközti partjain súlyos kölcsöneivel és beruházásaival vetette meg a lábát. Így a jemeni támadások helyszínével átellenben fekvő Dzsibuti és Eritrea is egyre nagyobb kínai érdekszférává válik.
Moszkva Irán politikai és katonai szövetségese számos fronton, ám energiahordozók tekintetében riválisok is. Szíriában katonai támaszpontjai vannak, az Aszad kormány létének biztosítója és a szír gáz és olajmezők befektetője. A törökökkel nincsenek egy állásponton Szíria ügyében, de kiváló energetikai és kereskedelmi együttműködésiknek köszönhetően, professzionális szintre emelték a nyugati szankciók kijátszására alkalmas kiskapuk farigcsálását.
Ebbe a szinte már rendezetté vált zűrzavarba vert éket a palesztin-izraeli háború, mely kínos kötelességeket jelent mind az elkötelezett izraeli szövetséges USA számára, mind a muzulmán palesztinok mögött álló iszlám világnak.
Se az Egyesült Államoknak nem hiányzik egy újabb kudarcos háborús jelenlét a Közel-Keleten, ahogy az iszlám vallású országok se biztos, hogy kockáztatni szeretnék biztonságukat, és az azt garantáló energetikai együttműködéseiket világszerte. Lehet, hogy éppen ezért sem látunk nagyon intenzív, gyakorlati részvételt a kérdésben, kicsit mintha mindenki másfele nézne és hagynák, hogy az ügyet az izraeli hadsereg és a Hamász lezongorázza egymás közt egy véres etűdben. Irán esetében sem látunk olyat, amit eddig ne tett volna meg, hiszen eddig is támogatta az Izrael-ellenes erőket a térségben, beleértve a hútikat is. A helyzethez képest fokozta ugyan jelenlétét, de nem feszegeti lehetőségeinek határait.
Jemen az elmúlt, közel 60 évben hozzászokott a legáldatlanabb állapotokhoz is a területén folyamatosan dúló, belső és külső háborúk miatt.
Az ország nyugati részét ellenőrző hútik kijelentették, hogy a palesztinok iránti szolidaritásból a Vörös-tengeren – elsősorban a Bab al-Mandab-szoros területén – az Izraelhez köthető hajókat meg fogják támadni.
Ez a tengeri szakasz a Szuezi-csatornához vezet, mely az év minden hónapjában hajózható útvonalak közül a leggyorsabb Ázsiából Európába, itt halad át a világ tengeri közlekedésének hozzávetőlegesen 12%-a. A Kpler elemző cég adatai alapján naponta 7 millió hordó kőolaj és ahhoz kapcsolódó termék halad át a Vörös-tengeren. Oroszország teljes, napi kitermelése nagyjából 10 millió hordó, így érezhető milyen fajsúlyos mennyiség ez.
A Vörös-tenger blokkolása egyenesen a Szuezi-csatorna pangásához vezetne, ami a világkereskedelem 10-15%-át adja, ezen belül a globális konténerforgalom 30%-át.
A csatornán keresztül nagy mennyiségben érkezik Európába kőolaj és cseppfolyósított földgáz is. Ellehetetlenítése komoly problémákat okozna világszinten, ezt tapasztalhattuk a Szuezi-csatorna 2021-es elzáródásakor is, amikor egy keresztbefordult konténerhajó miatt leállt a működése egy hétre. Ráadásul annak is megvan a reális eshetősége, hogy a Vörös-tengeren túl az Arab-tengerbe vezető Hormuzi-szoros közlekedése is veszélybe kerül Irán intenzívebb bevonódása miatt. A világ olajkereskedelmének közel 20%-ka megy itt át, ez napi 18 millió hordót is jelenthet. A helyzet súlyos következményeit vizsgálva a Goldman Sachs arra figyelmeztetett, hogy a Hormuzi-szorosban kialakuló lehetséges fennakadások az olajárakat akár meg is kétszerezhetik.
Annak is megvan a reális eshetősége, hogy a Vörös-tengeren túl az Arab-tengerbe vezető Hormuzi-szoros közlekedése is veszélybe kerül Irán intenzívebb bevonódása miatt. (Fotó: Google)
Több nemzetközi nagyvállalat állította le időlegesen már most is a szállítást a Vörös-tengeren keresztül, helyette kénytelenek a Jóreménység-fokánál megkerülni Afrikát, hogy áruikat eljuttassák Ázsiából Európába. Ez az útvonal azonban nagyjából két héttel hosszabb, így szállítási késedelmekre, tankerhiányhoz, végső soron világpiaci feszültségekre kell számítani.
A BP multinacionális vállalat és több más, kőolajtermékeket és nyersanyagot szállító céget követően, a hírek szerint a Shell is felfüggesztette a Vörös-tengeren keresztüli szállítást.
A Bab al-Mandab és a Szuezi-csatorna alternatív útvonalai erősen korlátozottak, a legkézenfekvőbb afrikai körút 40-60%-kal is növelheti a szállítási költségeket, beleértve az üzemanyagköltséget, vagy éppen a személyzettel kapcsolatos kiadásokat. Ugyan még nem érték el a világjárványkor tapasztalt csúcspontot, de a konténerárak máris meredeken emelkedtek. Az öt legnagyobb nemzetközi konténerszállító vállalatból már négy szünetelteti, illetve a Vörös-tengerről átirányítja hajóit más útvonalakra.
A Közel-Keleten kialakult instabilitások Európára gyakorolt hatásait már sajnos jól ismerjük a migráció és terrorizmus megjelenése által, azonban a jelenlegi események az előbbieken túl a kontinens majdnem mindennemű ellátását fenyegethetik.
Az Ázsiából nem megérkező, vagy drágábban eljutó termékek – legyenek azok kínai konténerhajókon szállított áruk, nyersanyagok, vagy energiahordozók – súlyos kockázatot jelentenek az EU gazdaságára és energiaellátásra nézve.
Ez pedig újabb inflációs hullámmal, energiaár növekedéssel és gazdasági visszaeséssel járhat. Különösen azért érzékeny Európa a mostani közel-keleti folyamatokra, mert az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókkal párhuzamosan az EU megnövelte a Közel-Keletről származó olaj és gázimportját.
Az európai ipar már válaszol is az ellátási láncokkal kapcsolatos aggodalmakra. A Tesla, a Volvo és a Suzuki is bejelentette, hogy felfüggeszti, vagy jelentősen csökkenti a termelést az európai gyárakban a Vörös-tengeri támadások miatt. Az amerikai Tesla berlini gyárában a legtöbb autógyártást leállítja alkatrészhiány miatt, a svéd (kínai többségű) Volvo a szállítások késése miatt függesztette fel belgiumi gyárában a termelést, a magyarországi Suzuki pedig hét napra függesztette fel egyelőre működését.
Abban az esetben, ha késnek az LNG-szállítások Európába, azonnal még nem kell hiányra számítani. (Fotó: Canva)
A katari miniszterelnök a napokban arra figyelmeztetett, hogy az amerikai-húti kölcsönös támadások országa LNG szállítmányait is érinteni fogja. A Reuters értesülései szerint a QatarEnergy már időszakosan fel is függesztette vörös-tengeri szállításait.
Abban az esetben, ha késnek az LNG-szállítások Európába, azonnal még nem kell hiányra számítani, hiszen nagy készletekkel rendelkezik a kontinens, az idő sem kritikusan hideg, ráadásul az ipari tevékenység se izzik ezer fokon. Hosszabb távon azonban jelentős hatást gyakorolna az árakra és a gazdaságra is.
Katar számottevő mennyiségeket importál Olaszországba (5,2 milliárd köbméter LNG-t), Belgiumba (4,1 milliárd), Nagy-Britanniába (2,3 milliárd), továbbá Franciaországba, Lengyelországba, Spanyolországba, Hollandiába. Az európai gázösszeköttetések miatt természetesen ez a gáz nem csak a felsorolt államokat látja el.
Az ellátási láncok blokkolása fegyverként használható, sérülékenységük és kitettségük súlyos fenyegetést jelent világszerte a szállítók és vevők számára egyaránt. Ráadásul, ahogyan az a Szuezi-csatorna kapcsán is kiderült, blokádjukhoz olykor elég csak egy keresztbe fordult teherhajó, vagy egy nagyhatalmakhoz képest rosszul felfegyverzett katonai erő is.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
