A napokban a Német Iparszövetség vezetője, Siegfried Russwurm kemény szavakkal illette Scholz energiapolitikáját. Aggasztónak nevezte, hogy jelenleg senki sem tudja megmondani, milyen is lesz az ország energiaellátása néhány év múlva, illetve, hogyan változnak majd az energiaárak.
Mindez ellehetetleníti a vállalkozásokat, hiszen a befektetési tervek elfogadási folyamatát mérgezi meg.
A szektor képviselője arra is felhívta a figyelmet, hogy Németország azzal, hogy csökkentette, vagy leállította az atomenergia és a szén felhasználását, és a megújuló forrásokra történő átállást szorgalmazza intenzíven, hátrányos helyzetbe hozta a német vállalatokat más fejlett országok vállalataival szemben. Russwurm Németország zöld politikai menetrendjét túl kategorikusnak és nemzetközi viszonylatban a legmerevebbnek nevezte. Szerinte jelenleg arra sem kap a német gazdasági szektor választ, hogy milyen energiára támaszkodhatnak megbízhatóan és megfizethetően, ha nem süt a nap, vagy nem fúj a szél.
A Német Iparszövetség vezetője szerint Németország azzal, hogy csökkentette, vagy leállította az atomenergia és a szén felhasználását, és a megújuló forrásokra történő átállást szorgalmazza intenzíven, hátrányos helyzetbe hozta a német vállalatokat más fejlett országok vállalataival szemben. (Fotó: Canva)
Bár rendkívül elégedett azzal a Scholz vezette kormány, hogy ki tudta váltani az orosz földgázt, arról azonban már nem szívesen nyilatkoznak, hogy mindezt mégis milyen áron és milyen áldozatokkal sikerült elérniük. A számok viszont magukért beszélnek, hiszen a megnövekedett energiaárak és az új, orosz gázinfrastruktúrát helyettesítő energetikai létesítmények telepítése, súlyos gazdasági visszaesést eredményezett az országnak, aminek következményei egyre inkább láthatóvá válnak. Christian Linder, német pénzügyminiszter szerint Németország egyre szegényebb, s egyre kevésbé versenyképes, mivel nem tudja biztosítani a gazdasági növekedést. Németország GDP-je 0,3%-kal csökkent 2023-ban az előző évhez képest.
Az IMF sem közöl optimista értékeléseket, szerinte Németország volt a tavalyi évben a világ legrosszabbul teljesítő nagygazdaságk miatt.
Németország bruttó hazai terméke 2023-ban először csökkent a világjárvány 2020-as éve óta; 2022-höz képest 0,3%-al. Azon iparágak esetében, melyeket intenzív energiafogyasztás jellemez, még rosszabbak a számok. Emellett tavaly év végére az ország gazdaságának magját jelentő export is 4,6%-os visszaesést mutatott. Az idei és jövő évi GDP növekedés sem biztató, a korábbi pozitív jóslásait mostanra lerontotta a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is, az ő előrejelzései szerint a német gazdaság 2024-ben várhatóan csak 0,3%-kal fog növekedni, míg 2025-ben 1,1%-os növekedésre lehet mindössze számítani. A folyamat a lakosság vásárló erejére is kihat, itt is csökkenés tapasztalható a megnövekedett árak miatt.
Az oroszág gazdaságfejlesztési minisztere korábban megjegyezte, hogy az orosz gáz leállása hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság elveszítse versenyképességét. Az ukrajnai háború kitörésével indult nyugati-orosz szembenállásig Németország gázellátásának 55%-ért volt Oroszország a felelős. Így nem csoda, hogy a szankciók, a kényszerdöntések és az olyan esetek, mint az Északi Áramlat II. vezeték felrobbantása, súlyos csapást mértek a német lakosságra és iparra.
A drágább energiahordozó árak, vagy azok bizonytalan elérése a vezető német iparágak visszaeséséhez, vagy esetleg teljes leállásához vezettek, többek között az autóipar, a vegyipar, vagy az elektrotechnikai ágazat sínylette meg mindezt.
Ezt vetítette előre Robert Habeck gazdasági miniszter is, amikor 2022-ben úgy nyilatkozott, hogy gázhiány esetén kénytelenek lesznek hosszú időre leállítani a gazdaság egyes ágazatait, ami katasztrofális hatással jár néhány iparág számára. Emellett a külföldi kereslet is folyamatosan csökken, pedig a feldolgozóipar termékeinek közel felét értékesítik a határokon túl. A német munkaerőpiac körülbelül 16%-át foglalkoztatják a feldolgozóiparban, ez több mint tízmillió embert jelent, így a kérdés bőven túlmutat a nagyvállalatok helyzetén. Számos vállalat került nehéz helyzetbe az elmúlt évek alatt, novemberben a Goodyear Tire & Rubber gumiabroncsgyártó két gyárának bezárását jelentették be, de hasonló eshetőség fenyegeti a Continental és a Michelin üzemeit is. Decemberben az energiafaló Vallourec acélgyár jelentette be leállását.
Az ukrajnai háború kitörésével indult nyugati-orosz szembenállásig Németország gázellátásának 55%-ért volt Oroszország a felelős. (Fotó: Canva)
A Scholz kormány belecsavarodott egy reménytelen gazdasági spirálba, hiszen hiába van tisztában a gazdaság hanyatlásával, mégis kénytelen még nagyobb terheket kivetni az üzleti szektorra és a lakosságra, hogy a 2024-es költségvetést életben tudják tartani. Az egyik ilyen intézkedés az átviteli hálózati díjak emelése, ami a vállalkozások energiaszámláin csapódik le, de az egyéb növekvő adóterhek, a lassú engedélyezési és közigazgatási eljárások is visszahúzó erővel bírnak.
Az eredményekből az szűrhető le, hogy Németországban a politika nem rendelkezik versenyképes gazdasági stratégiával, döntéseik politikailag motiváltak, s nem a német jólét és versenyképesség támogatására születnek.
Nem csoda, hogy a gazdasági szektor szereplői elvesztik szép lassan a bizalmukat a német politikai elittel szemben, s inkább olyan országokba helyezik át gyáraikat, amelyek kedvezőbb feltételeket biztosítanak az üzletnek. Ebben pedig a legnagyobb rivális az USA lett, ahol is a Biden-kormány, a közelmúltban bejelentett inflációcsökkentési törvényével, hatalmas támogatást nyitott meg a zöld energia és tiszta technológiai beruházások előtt.
A kivándorlás pedig már el is indult, a német export alapját adó Volkswagen tavaly úgy döntött, hogy új akkumulátorgyárát már az Egyesült Államokban építi meg.
A hosszú távú tervezés lehetőségének hiánya miatt azonban nem csak Amerikába szöknek át a vállalatok, hanem Kínába is. A német vegyipari óriás, a BASF például 10 milliárd eurós beruházás mellett döntött egy kínai petrolkémiai gyárba, miközben németországi üzemének kapacitását visszavette.
Úgy tűnik, a zöld átállás éllovas képviselőjeként sem tudják a németek kamatoztatni szerepüket a zöld gazdaságban, hiszen szigorú törvénykezésük miatti hatalmas költségeik nem teszik lehetővé, hogy versenyképes kutatásokat és fejlesztéseket hajtsanak végre a megújuló technológiák terén. Viszont kiváló lehetőséget és piacot teremtettek a kínai és amerikai gazdaságnak, akik mögött egyre reménytelenebbül marad le a német technológia, akár az elektromos autók, akár a megújuló energiaszektor tekintetében. Ráadásul digitalizációs fronton is bőven látni kivetni valókat, hiszen egyáltalán nem rendelkezik olyan digitális platformokkal, mint a Google, a Meta, az Amazon, vagy az Alibaba, melyekkel részt vehetne a világszintű digitalizációs versenyben.
A német export alapját adó Volkswagen tavaly úgy döntött, hogy új akkumulátorgyárát már az Egyesült Államokban építi meg. (Fotó: Volkswagen)
Ahogy Habeck alkancellár is korábban fogalmazott, nyilvánvaló, hogy az Ukrajna támogatására fordított források is hiányoznak a német piacról. Kijev szponzorálása olyanná kezd válni, mint a feneketlen kút; mindent elnyel, s ráadásul visszaforgathatatlan befektetés is. Azonfelül a németeket sújtó válság számos kisebb európai gazdaságot is érint, s így a hanyatló EU gazdaság fenntartása is részben a nagygazdaságnak számító Németország feladata.
Természetes, hogy a német gazdaság ennyi belső és külső terhet nem bír el, s előbb utóbb beleroppan és megtörik. Amellett, hogy elveszti versenyképes pozícióját a kínai és amerikai gazdasággal szemben, még saját európai partnerei is megelőzhetik.
Franciaország, jól érzékelhető növekedési üteme miatt, szintén elcsábíthatja a Németországból elköltözni kívánó cégeket. Komoly érv, hogy Franciaországban a vállalatok nagyjából fele annyit fizetnek az áramért, mint Németországban. A német kormánykoalíció hárítva a felelősségét új mumust talált, akinek a nyakába akarja varrni a hanyatló német jelent; az egyre népszerűbb, szélső jobboldalinak titulált Alternatíva Németországért Pártot. Azonban világosan látszik, hogy a romló gazdasági helyzet egyre súlyosabb társadalmi feszültséget hoz létre az országban, mindennapossá váltak a sztrájkok és tüntetések a gazdák, a gyári dolgozók, vagy éppen a vasutasok részéről. A lakosság és a gazdasági szektor is elégedetlen a kormány munkájával, ami lehetőséget teremt más pártok felemelkedésének.
A német energiapolitika úgy tűnik elérhetetlenül ambiciózus célokat tűzött ki, a többi fejlett gazdaság meg se közelíti ezeket. 2045-re el akarja érni a teljes szén-dioxid semlegességet, és 2030-ra 80%-ra kívánja növelni a megújuló energia részarányát az energiatermelésben. Míg mások újra az atomenergia felé nyúltak, Németország tavaly tavaszra bezárta az összes megmaradt atomerőművét. Annak ellenére, hogy annak segítségével növelni tudta volna a nulla kibocsátású villamosenergia-termelést, illetve csökkenthette volna importfüggőségét. Sok német politikus – köztük Christian Lindner pénzügyminiszter is – kampányolt amellett, hogy ne szereljék le teljesen az atomerőműveket, s legalább tartalékként hagyják meg őket.
Mindazonáltal az ősz elején Scholz visszautasította saját koalíciójának felhívását a reaktorok újra indítására az energiaválság tükrében, s ellentmondást nem tűrően úgy fogalmazott: „Az atomenergiának vége!”
A teljesen logikátlan és rosszul ütemezett energiapolitikai döntések következtében viszont az a szomorú helyzet alakult ki, hogy Németország nem tudja magát ellátni teljesen megújuló erőműveivel, és a drágán vásárolt amerikai és közel-keleti gázzal, ennélfogva a hiányzó villamosenergiát kénytelen az atomenergiát és szénerőműveket használó szomszédjaitól beszerezni; Franciaországtól és Csehországtól.
Ezt belátva, újabb hatalmas költségekkel járó megoldást talált a német kormány. A megújulók kiépítése mellett, egy új projektben, a zöld hidrogén előállításában és annak felhasználására alkalmas infrastruktúra és erőművek építésében látja a jövőt. A kormány arról döntött, hogy 16 milliárd euró értékben épít négy nagy földgázerőművet, melyek idővel képesek lesznek áttérni tiszta égetésű, megújuló forrásokból előállított hidrogéngáz használatára is. Az új stratégia a megújuló energiaforrások bővítése mellett lép életbe, s a döntéshozók szerint kulcsfontosságú a folyamatos áramellátás biztosítása miatt olyan időkben is, amikor kevés a nap és a szél. Az elgondolás jó, azonban a gazdasági helyzet nem feltétlenül képes fedezni ezeket az újabb nagyszabású terveket. Ráadásul rövidtávon nem lesz hatással az ország súlyosbodó energiaproblémáira.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
