A tudósok szerint az elmúlt 200 év gyakorlatilag teljes globális felmelegedéséért az ember a felelős – írja az Euronews. 2023 pedig rendkívüli aszályokkal, perzselő hőhullámokkal és halálos esőzésekkel teli év volt.
Mit kell tehát tenni bolygónk lehűtése érdekében? Tudjuk-e még tartani a Párizsi Megállapodásban kitűzött célt, és lehetséges-e még megakadályozni, hogy a globális felmelegedés irányíthatatlanná váljon?
A Párizsi Megállapodás célja, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra korlátozza, ez nem egyetlen év adatain, hanem hosszú távú átlagokon alapul, így még nem léptük át a határt.
Bár a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó üvegházhatású gázok az elsődleges okok, a 2023-tól hirtelen megugró hőmérsékletet részben az El Niño éghajlati jelenség is okozza. A Csendes-óceán meleg óceáni hőmérséklete hozzájárul az általános globális meleg hőmérséklethez.
Guglielmo szerint ez minden eddiginél jobban szükségessé teszi az enyhítő intézkedéseket a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása tekintetében. Az 1,5 Celsius-fokot nem szabad „kemény határértéknek” tekintenünk, de ez növelheti az irányíthatatlanná váló, a Föld éghajlati rendszerét visszafordíthatatlanul károsító, kaszkádszerűen növekvő fordulópontok valószínűségét.
A grönlandi jégtakaró összeomlása például a tengerszint emelkedéséhez vezetne, ami megváltoztatná az óceáni áramlatokat és az időjárási mintákat – ami komoly problémát jelentene az olyan létfontosságú ökoszisztémák számára, mint az amazóniai esőerdő.
A 1,5 Celsius-fokos határérték szimbolikus jelentőségű is a globális éghajlatvédelmi intézkedések szempontjából, mivel konkrét küszöbértéket ad, amelyre az országok céljaikat alapozhatják.
A Párizsi Megállapodásban foglalt határértékek betartására nyitva álló ablak szűkül, de még nem zárult be. (Fotó: Canva)
A legrosszabb forgatókönyv megelőzésére azonban még mindig van mód, és már most is teszünk előrelépéseket. A Nemzetközi Energiaügynökség tavaly közölte, hogy a kőolaj, a szén és a földgáz iránti globális kereslet várhatóan 2030 előtt tetőzik. A megújuló energiaforrások ára a világ számos részén zuhanórepülésben van, és a zöld energiára való átállás már javában zajlik.
A tudósok szerint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló sürgős intézkedések még mindig változtathatnak a felmelegedő világunkon. A legrosszabb forgatókönyvek, mint például a globális felmelegedés 4 Celsius-fokos vagy annál is magasabb szintjének elérése ebben az évszázadban, ma már sokkal kevésbé valószínű, mint egy évtizeddel ezelőtt.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár szerint a következő néhány év nagyban meghatározza, hogy sikerül-e 1,5 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést. A február elején tartott beszédében felvázolta azokat a célokat, amelyeket el kell érnünk ahhoz, hogy a határértéket ne lépjük túl.
„2030-ig 45 százalékkal kell csökkentenünk a kibocsátást a 2010-es szinthez képest. A kibocsátásoknak pedig 2025-re kell elérniük a csúcspontjukat. 2025-ig minden országnak új nemzeti éghajlatvédelmi terveket kell elfogadnia, amelyek összhangban vannak az 1,5 fokos határértékkel, és ezeket a terveket szilárd szakpolitikákkal és szabályozásokkal kell alátámasztani” – mondta Guterres.
Guterres szerint ezeknek az összes ágazat összes kibocsátására ki kell terjedniük. Ez magában foglalja a tiszta energiára való igazságos átállás feltérképezését; a fejlődő országok finanszírozását a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonásához; és a COP28 egyik legfontosabb kötelezettségvállalását: a megújuló energiakapacitás megháromszorozását és az energiahatékonyság megduplázását 2030-ig.
Február elején az azerbajdzsáni Bakuban – ahol a COP29 konferenciát Bakuban tartják – Simon Stiell, az ENSZ éghajlat-változási vezetője felvázolta, hogyan nézhet ki a világ 2050-re. Szerinte célzott globális fellépéssel a jövő, amelyben sikerül a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra korlátozni, a meglévő technológiák és szakpolitikák alapján haszonelvű, pragmatikus és megvalósítható.
Ehhez a megújuló energiát „őségesen és megfizethetően kell biztosítani, a metánkibocsátást meg kell szüntetni, a mezőgazdasági gyakorlatot át kell alakítani, a légszennyezést csökkenteni kell, és meg kell változtatni a természettel való kapcsolatunkat. Ehhez „korunk egyik legnagyobb globális gazdasági átalakulására” lesz szükség.
Az idei év létfontosságú annak biztosításához, hogy a COP28-on tett kötelezettségvállalások ne hiúsuljanak meg, és hogy a pénzügyi intézmények és a kormányok teljesítsék, amit már megígértek. Hozzátette, hogy a következő két év fogja meghatározni, hogy a következő két évtizedben és az azt követő időszakban mekkora mértékű, az éghajlatváltozás okozta pusztítást tudunk elkerülni.
Stiell úgy véli, hogy végső soron az a legfontosabb küldetés, hogy az ENSZ éghajlat-változási programja, ahogyan jelenleg ismerjük, megszűnjön.
Ez azonban nem csak a kibocsátások megfékezéséről és a gazdaságok átalakításáról szól. Emberek milliói szenvednek már most is az éghajlati válság halálos hatásaitól. A világ legkiszolgáltatottabbjainak védelme a már most is tapasztalható szélsőséges körülményektől szintén létfontosságú, függetlenül az 1,5 Celsius-fokos céltól.
S.Rita
