Az Európai Parlament február 27-i szavazásán az uniós törvényhozók 499 igen szavazattal, 100 nem ellenében és 23 tartózkodás mellett elsöprő többséggel támogatták a javaslatot – írja az Euronews. A tagállamoknak most két évük van arra, hogy ezt a nemzeti jogba foglalják. Az alábbiakat kell tudni az aktualizált jogszabályról, amelyet a szakértők forradalminak neveznek.
Az Európai Unió lett az első nemzetközi szervezet, amely büntetőjogi szankciókkal sújtja a környezetkárosítás legsúlyosabb, „ökocídiumhoz hasonló” eseteit. (Fotó: Canva)
Marie Toussaint francia jogász, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség európai parlamenti képviselője szerint az EU „a világ egyik legambiciózusabb jogszabályát fogadja el”.
Toussaint szerint a jelenlegi uniós és nemzeti jogszabályok nem tartják vissza az elkövetőket a környezeti bűncselekmények elkövetésétől, mivel a bűncselekmények túlságosan korlátozottak, a szankciók pedig nagyon alacsonyak.
Európában még mindig előfordulnak környezeti bűncselekmények. Az Európai Környezetvédelmi Iroda az európai környezeti bűnözés elleni küzdelemről szóló jelentésében számos példát említ olyan környezeti bűncselekményekre, amelyek még mindig büntetlenül maradtak, mert nem szerepeltek a régi irányelvben.
Ezek közé tartozik a kékúszójú tonhal illegális halászata, az agrár-ipari szennyezés a védett területeken, valamint az illegális vadászati gyakorlat és a szén-dioxid-piaci csalás.
Az ökocídiumnak a Nemzetközi Büntetőbíróságon ötödik nemzetközi bűncselekménnyé való nyilvánítását támogatók szerint az aktualizált irányelv ténylegesen bűncselekménynek minősíti az ökocídiumot. Bár az irányelv nem tartalmazza közvetlenül ezt a szót, a preambulumában „az ökocídiumhoz hasonló esetekre” utal.
Az ökocídium meghatározása szerint „jogellenes vagy szándékos cselekmények, amelyeket annak tudatában követnek el, hogy jelentős a valószínűsége annak, hogy e cselekmények súlyos és akár széles körű, akár hosszú távú károkat okoznak a környezetben„.
Ezt 2021-ben fogalmazta meg 12 jogász a világ minden tájáról, és a Stop Ecocide International terjesztette elő. A Parlament tavaly javasolta, hogy az ökocídiumot foglalják bele az uniós jogba.
Az ökoszisztéma pusztítása, beleértve az élőhelyek elvesztését és az illegális fakitermelést, az EU aktualizált környezetvédelmi bűncselekményekről szóló irányelve értelmében szigorúbb büntetésekkel és börtönbüntetésekkel lesz büntethető. (Fotó: Canva)
A vízkivétel, a hajók újrahasznosítása és szennyezése, az invazív idegen fajok behurcolása és elterjedése, valamint az ózonpusztítás mind környezeti tevékenységnek minősülnek az új irányelvben. Nem említi azonban a halászatot, a mérgező hulladék fejlődő országokba történő exportját vagy a szén-dioxid-piaci csalást.
Magánszemélyek – például vezérigazgatók és igazgatósági tagok – számára a környezeti bűncselekmények elkövetése akár nyolc évig terjedő börtönbüntetést is jelenthet, amely 10 évre emelkedhet, ha a bűncselekmény bármely személy halálát okozza.
Antonius Manders ügyvéd, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) hollandiai képviselője nagyon reménykeltőnek nevezte a változásokat. „A vezérigazgatók megkockáztathatják a pénzbüntetést, de nem akarnak személyesen részt venni. Soha nem akarnak börtönbe kerülni” – mondta. Az egyének felelősségre vonhatók, ha tisztában voltak döntéseik következményeivel, és ha volt hatalmuk megállítani azokat – magyarázza Manders.
Michael Faure, a Maastrichti Egyetem összehasonlító és nemzetközi környezetvédelmi jog professzora egyetért ezzel. „Ha a tagállamok végrehajtják, az üzemeltetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a szabályoknak való megfelelés már nem mentesíti őket a büntetőjogi felelősség alól. Ez pedig nem kevesebb, mint forradalom” – mondja.
A korábbi uniós környezetvédelmi bűncselekményekről szóló irányelv és a legtöbb tagállami jogszabály szerint a környezetvédelmi bűncselekmény csak akkor büntethető, ha jogellenesség áll fenn, de amíg egy vállalkozás betartotta az engedélyben foglalt feltételeket, addig a tettei nem minősültek jogellenesnek.
„Ennek következtében előfordulhatnak súlyos környezetszennyezési esetek, akár konkrét emberi egészségkárosodással járó következményekkel is. De amíg egy üzemeltető betartotta az engedélyben foglalt feltételeket, addig nem volt jogszerűtlenség” – mondja Faure.
Manders példaként említi, hogy a hollandiai vegyipar 1982-ben engedélyt kapott arra, hogy perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagokkal (PFAS) szennyezze a vizet, még mielőtt ezeket a vegyi anyagokat az emberi egészségre károsnak minősítették volna.
A tagállamoknak két évük van arra, hogy a felülvizsgált irányelvet átültessék a nemzeti jogba. Többek között rugalmasan dönthetnek arról, hogy a vállalatokra a forgalom arányában meghatározott – a bűncselekménytől függően akár öt százalékos – vagy 40 millió euróig terjedő fix bírságokat vezetnek be.
A tagállamokon múlik majd az is, hogy az uniós vállalatok nevében az EU határain kívül elkövetett bűncselekmények az új irányelv hatálya alá tartoznak-e, mivel erről még nem született uniós megállapodás. Bár ez valóban „forradalmi”, Manders amellett érvel, hogy uniós szinten is legyen ügyész. „Ez a jövő. Ez azonban az Európai Ügyészség mandátumának értékelésétől függ – és attól, hogy a jövőben az EU foglalkozhat-e ilyen ügyekkel” – mondja. Toussaint egyetért ezzel, és azt mondja, hogy kulcsfontosságú figyelemmel kísérni az Európa Tanácsban folyó tárgyalásokat, ahol jelenleg folyik a környezet büntetőjog általi védelméről szóló egyezmény – amely az uniós irányelvvel egyenértékű, de Európa tanácsi szintű – felülvizsgálata.
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
