Továbbra is vannak határai annak, hogy egy második kormányzat milyen messzire mehet az olyan területeken, mint a lízing és az export korlátozása, különösen akkor, ha a demokraták nem tudják biztosítani a kongresszusi többséget – írja az Energy Intelligence. A republikánusoknak pedig a kongresszusban lenne némi befolyásuk az engedélyezési reformmal kapcsolatban, amelyet Bidennek előbbre kell vinnie annak érdekében, hogy tőkét kovácsoljon az első ciklusa alatt a tiszta energiába történő több milliárd dolláros befektetésekből.
Biden első ciklusbeli energiaügyi programja nagyrészt a „jutalmakra”, nevezetesen az inflációcsökkentő törvényben elhelyezett több milliárd dolláros adókedvezményekre összpontosított az átállás felgyorsítása érdekében. (Fotó: Canva)
Biden újraválasztási kampánya nem tartalmazott olyan kemény beszédet az új tengeri és szövetségi földeken történő fúrások megszüntetéséről, mint amilyenek a 2020-as kampányát kísérték.
Március 7-i, az Unió helyzetéről szóló beszédében Biden ehelyett a tiszta energiába történő több milliárd dolláros beruházásokat és a kormány azon célját, hogy 2030-ig felére csökkentse a kibocsátást, „a világtörténelem eddigi legjelentősebb éghajlatvédelmi intézkedésének” nevezte.
Biden utalt a „nagy olajipari cégek” adókedvezményeinek megszüntetésére is, amit néhány nappal később a Fehér Ház 2025-ös költségvetési évre vonatkozó, a kongresszushoz intézett költségvetési kérelmével erősített meg, amely megszüntetné az amerikai termelők által régóta nagyra tartott olaj- és gázipari adókedvezményeket.
Nem emelte ki azonban a kormányzat január 26-i szüneteltetését az LNG-export mennyiségének engedélyezésében, és a közelmúltbeli rekordszintű kitermelés ellenére egyszer sem említette a fúrásokat vagy az olaj- és gázkitermelést.
Az LNG szünet és a COP28 kompromisszumos megfogalmazása a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásról azonban felbátorította a zöldeket, akik már most összeállították a kívánságlistát egy esetleges második Biden-kormány számára. „Nagyobb nyomást fognak gyakorolni a kínálati oldalra”, és a COP28-at „nyomásgyakorló pontként” fogják felhasználni – mondta Joseph Majkut, a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának energiabiztonsági és éghajlatváltozási programjának igazgatója.
A zöldek eddig többek között a következőket kérték: keményebb fellépés az olaj- és gázprojektek tengerentúli finanszírozásával szemben; az olajipari adókedvezmények megszüntetése; sürgősségi nyilatkozat az éghajlatról, amely felgyorsíthatja a nyersolajexport korlátozására irányuló intézkedéseket; valamint moratórium az új lízingre és a fúrási engedélyekre.
Collin Rees, az Oil Change International amerikai programvezetője megjegyezte, hogy a második Barack Obama-kormányzat volt az, amely a tengerentúli szénfinanszírozás megszüntetése terén elért eredmények nagy részét megszilárdította.
Biden újraválasztási kampánya nem tartalmazott olyan kemény beszédet az új tengeri és szövetségi földeken történő fúrások megszüntetéséről, mint amilyenek a 2020-as kampányát kísérték. (Fotó: Canva)
A nyersolajexport korlátozása sürgősségi nyilatkozat vagy más eszközök révén továbbra is távlati lehetőségnek tekinthető.
A demokraták évek óta sikertelenül próbálkoznak az olaj- és gázadó-kedvezmények megszüntetésével is, bár a Donald Trump-korszak adókedvezményeinek 2025-ben történő lejárta jó jogalkotási lehetőséget kínálhat.
Annak is vannak korlátai, hogy egy második Biden-kormány milyen messzire mehetne el a lízing és a fúrási engedélyek korlátozásában. Az inflációcsökkentő törvény (IRA) az olaj- és gázlízingek küszöbértékeit ahhoz kötötte, hogy a Belügyminisztérium engedélyezhesse az új szél- és napenergia hasznosítását a szövetségi földeken és a tengeren. Ez megnehezíti egy demokrata kormány számára az új olaj- és gázlízingek teljes megszüntetését anélkül, hogy a tiszta energiával kapcsolatos célok megvalósítását akadályozná.
Ráadásul a szövetségi törvények olyan határozott megfogalmazásokat tartalmaznak a lízinggel kapcsolatban, amelyeket egy első ciklusban hivatalban lévő Biden-kormányzat nem tudna bírósági úton felülkerekedni.
Egy második kormányzatnak azonban lenne némi mozgástere a szövetségi földeken és a tengeri területeken történő termelés engedélyezésének lassítására, amely jelenleg az amerikai termelés mintegy negyedét teszi ki, így az iparral szembeni hűvösebb hangnem valószínűsíthető.
Legutóbbi tengeri lízingtervében például a Belügyminisztérium olyan lehetőséget fontolgatott, amely nem tartalmazott új lízingeladásokat, bár végül úgy döntött, hogy öt év alatt három eladást kínál – ami még mindig történelmi mélypontnak számít.
A második kormányzat alatt az export még inkább a figyelem középpontjába kerülhet, mivel az alulról szerveződő környezetvédelmi kampányok most az exportinfrastruktúrára összpontosítanak, ahogyan évekig a csővezetékeket célozták. Rees szerint a zöld csoportok máris új LNG-exportkritériumokat követelnek, amelyek megerősítik az LNG-export tartósabb korlátozásának „jogi hátterét”.
A demokraták évek óta sikertelenül próbálkoznak az olaj- és gázadó-kedvezmények megszüntetésével is, bár a Donald Trump-korszak adókedvezményeinek 2025-ben történő lejárta jó jogalkotási lehetőséget kínálhat. (Fotó: Canva)
Biden első ciklusbeli energiaügyi programja nagyrészt a „jutalmakra”, nevezetesen az IRA-ban elhelyezett több milliárd dolláros adókedvezményekre összpontosított az átállás felgyorsítása érdekében.
Egy második ciklusban valószínűleg több mozgástere lenne a „szigorításokra” – erősebb végrehajtási éghajlat-politikák formájában – a politikailag és gazdaságilag nehezebben szabályozható ágazatokban, köztük a finomításban és az acélgyártásban.
Ezekben az ágazatokban a kibocsátási normák költség-haszon szempontból nehezebben indokolhatók, és munkahelyek megszüntetéséhez vezethetnek. A Biden-kormány várhatóan visszatér néhány olyan éghajlat-politikához is, amelyet a választások előtt kénytelen volt visszavenni, mint például a villamosenergia-ágazatra vonatkozó, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására vonatkozó szabályok, amelyek a meglévő gázerőműparknak szabad utat biztosítanak.
Az engedélyezési reform, amelynek célja a hosszú átviteli szűk keresztmetszetek egyszerűsítése, amelyek korlátozzák az új tiszta energiaforrások bekötésének mennyiségét az öregedő amerikai hálózatba, a demokraták egyik prioritása, de az előrehaladás megrekedt a pártpolitikai patthelyzetben. „Látjuk a projektek felhalmozódását” – mondta Majkut, megjegyezve, hogy az IRA előnyeinek maximalizálása érdekében szükség van egy jogalkotási állásfoglalásra.
Mivel azonban a kongresszusban – akár demokrata, akár republikánus többségű lesz bármelyik kamarában – a republikánusoknak még mindig lesz némi befolyásuk az engedélyezési reformmal kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy a demokratáknak engedményeket kell tenniük az olaj- és gázvezetékek és az exportinfrastruktúra terheinek enyhítése terén.
Kiemelt kép forrása: The White House