Az energiapolitika szerepe kulcsfontosságú az Egyesült Államok gazdasági, politikai, társadalmi és környezeti folyamatainak alakulásában. A Biden- és Trump-kormányzat látszólag igen eltérő megközelítést alkalmaz az energetikában, azonban számos ponton inkább csak retorikai és politikai szembefeszülésről van szó. A legmarkánsabb különbségeket a megújuló energiával és a klímaváltozással kapcsolatos elképzeléseikben látjuk.
Emlékezzünk csak vissza, hogy Trump első ciklusa során kivonta az Egyesült Államokat a Párizsi Megállapodásból, míg Biden megválasztása után látványosan visszaléptette.
Az energetika és klímaváltozás kérdése nem véletlenül vált jelentős kampánytémává az Egyesült Államokban, mindkét elnök erős szavazóbázist próbál vele képviselni. Biden a zöldeket, Trump az olaj és gázszektort. Az utóbbi hónapokban meg is szaporodtak a vészjósló sajtóanyagok egy esetleges Trump-győzelem kapcsán.
A demokrata-barát újságok szerint Trump egyértelmű célja az, hogy a Biden-adminisztráció éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos döntéseinek jelentős részét visszavonja és fokozza a fosszilis tüzelőanyag termelést és kereskedelmet. Vajon tényleg erre számíthatunk?
A Chicago belvárosában található Trump-torony. (Fotó: Canva)
Elemeiben nézve vannak olyan területek, melyek kapcsán valószínűsíthetünk változásokat egy második Trump-kormány esetén. Ilyen többek között az Európában nagy aggodalmat kiváltó, új LNG-exportengedélyek ideiglenes szüneteltetéséről született Fehér Házi döntés.
Trump retorikáját alapul véve valószínűleg hamar visszavonná ezt a fékező tényezőt, mely elsősorban azon országok energiaellátására nézve kellemetlen, amelyek nem kötöttek szabadkereskedelmi megállapodást az Egyesült Államokkal. Ide tartozik az Európai Unió is.
Mindazonáltal hozzá kell tennünk, hogy Biden döntésében erős motivációt jelentett a közelgő választás, ahol nagyon nagy szüksége van a környezetvédő szervezetek támogatására és a zöld szavazatokra. Utóbbiak komoly támadásba lendültek az LNG szektorral szemben. Magyarul nem kizárt, hogy a választás megnyerésével Biden is visszavonná a szüneteltetésről szóló döntését.
Jelenleg az USA vált a világ – és Európa – legnagyobb LNG-exportőrévé, köszönhetően az orosz-ukrán háborúnak.
Azzal, hogy Európa új alternatívaként az orosz földgázt felcserélte amerikai, tengeren szállított cseppfolyósított gázra, hatalmas piacot teremtett az amerikaiaknak, ami fokozta a gázfejlesztéseket az USA-ban szerte. A hatalmas környezetszennyező mivolta ennek az ágazatnak azonban feltüzelte a környezetvédő szervezeteket is.
Arra is számíthatunk, hogy a Trump vezette amerikai kormányzat könnyítene az amerikai olaj- és gázipar terhein és korlátozásain. Itt gondolhatunk a metánkibocsátásért kiszabott díjak csökkentésére, vagy eltörlésére, illetve a fúrási aukciók méretének és hatókörének bővítésére. A Biden kormány alatt elfogadott, tiszta energiára vonatkozó jogszabályokat – beleértve a megújuló energiaforrásokra vonatkozó beruházási adójóváírásokat és a tiszta hidrogénre vonatkozó adójóváírásokat – nem lehet azonban csak úgy visszavonni, legfeljebb módosításokkal torpedózni.
De az „ami már megtörtént, az akár úgy is maradhat” elven is folytathatja Trump a kormányzást, ezzel veszítene a legkevesebbet, hiszen a balhét Biden elvitte, s legalább nem haragítja magára még jobban a zöldeket.
Az Európai Unió vezetése rendkívüli módon aggódik egy újraválasztott Trump-elnökség miatt, leginkább a korábbi ciklus viharos tapasztalatai miatt. Azonban, ha nem is volt olyan szenvedélyes Biden kormányzása európai szempontból, nem biztos, hogy nem okozott legalább olyan súlyos galibákat. Gondoljunk csak a két legutóbbi döntésre.
Az inflációcsökkentő törvénycsomagnak köszönhetően az Egyesült Államok folyamatosan csábítja át az európai ipar képviselőit területére kedvezőbb támogatási feltételei miatt, s ez súlyos csapást jelent az olyan gazdaságoknak, mint Németország.
Emellett Washingtonnak sikerült majdnem olyan függővé tennie magától az Európai Uniót energetikai szempontból, mint amilyen szerepet korábban Oroszország töltött be. S már jönnek is az olyan véletlenszerű politikai döntések, mint az LNG exportengedélyek szüneteltetése, melyek erősen szorongatják az európai fogyasztók nyakát, s még inkább rontják a befektetői környezetet Európában.
Egyértelmű, hogy Európának sem Bidenre, sem Trumpra nem kellene tehát alapoznia, hanem elsősorban saját stratégiai szuverenitását lenne szükséges megteremtenie az energetikában és más területeken is.
2024. november 5-én tartják az Amerikai Egyesült Államokban az elnök-, és alelnökválasztást, melyen ismételten összecsaphat a regnáló elnök Joe Biden és elődje, Donald Trump. (Fotó: The White House)
Fontos tisztázni az amerikai választási kampány csalóka üzeneteit. Ugyan Biden retorikája egy zöld, paradicsomi Egyesült Államokat vízionál, melynek megteremtésében személyesen neki van a legnagyobb szerepe, azonban a tények nem egészen támasztják ezt alá.
Az USA továbbra is a világ második legnagyobb szén-dioxid-szennyezője, annak ellenére, hogy a Biden-kormányzat ismét csatlakozott a Párizsi Megállapodáshoz. Ugyan a 2020-as kampányának fő üzenete az volt, hogy Amerikának át kell állnia az olajról a megújulókra, mégis az ő kormányzása alatt az USA nyersolajtermelése új rekordot döntött a napi 13 millió hordóval.
Bár a demokraták célja a növekedés visszafogása volt, ezt nem tudták/akarták eredményesen véghezvinni. Emellett ne feledkezzünk meg arról a már említett tényről sem, hogy Biden elnöksége alatt sikerült a világ egyik legszennyezőbb iparágának, a cseppfolyósított gázkereskedelemnek az élére állítani az Egyesült Államokat.
Trump kampányában arról beszél, hogy győzelme esetén visszaállítja az Egyesült Államok energiafüggetlenségét. Mindezt az olaj- és gázszektor megerősítésével tervezi, mely aztán magával emeli a gazdaság többi területét is.
Fontos ütőkártyája Bidennel szemben a benzinár alakulása, hiszen az ő elnöksége alatt egy gallon benzin ára 1,87 dollár volt, ami jelenleg eléri a 3,5 dollárt is.
Trump elképzelései szerint az Egyesült Államoknak „nagyobbnak kell lennie, mint Oroszország és Szaúd-Arábia együttvéve és kettővel megszorozva” az energiaszektorban.
A két elnök az energiapolitikában összességében nagyon hasonló célokat követ; energiafüggetlenség és globális dominancia. A különbség mindössze annyi, hogy Biden enyhébb környezetvédelmi szabályok bevezetésével vegzálja a fosszilis energiahordozókat, míg Trump könnyítéseket vezet be a szektornak. Amelyik hatalmon van, az mindig kicsit lecsíp elődje szabályaiból. A globális energiapiacokra rendkívüli hatással van a geopolitika aktuális dinamikája, így várhatóan az amerikai elnökválasztás is érezhető lesz a piaci folyamatok alakulásában.
Kiemelt kép forrása: The Trump Organization
Erbszt Adrienn
