Oroszország továbbra is élen áll a dúsított urán és a dúsítási szolgáltatások terén, az ukrajnai háború ellenére még mindig a legnagyobb exportőr világszerte. Partneri hálózatának szerteágazó mivolta segíti ebben, ügyfelek százaival rendelkezik Ázsiában, Afrikában, Amerikában, de még Európában is.
Az Európai Unió által 2022-ben vásárolt dúsított urán körülbelül 30%-át a Roszatom biztosította.
Franciaország Moszkva legnagyobb vásárlója, hiszen országa területén 56 atomreaktor működik, s ezek garantálják az ország villamosenergia-termelésének kétharmadát. Bár Párizs az elmúlt hetekben jelentősen fokozta háborús retorikáját Moszkvával szemben, mégis 2022 óta majdnem kétszeresére növelte orosz beszállításait.
Oroszország továbbra is élen áll a dúsított urán és a dúsítási szolgáltatások terén, az ukrajnai háború ellenére még mindig a legnagyobb exportőr világszerte. (Fotó: Canva)
A rossz viszony Európa és Oroszország között nem kedvez az urán árának. Mostanra két és félszeresére nőttek az árak 2021-hez képest, kilogrammonként 1713 euróért importálják az orosz uránt az Európai Unióba a 2021-es 678 euróhoz viszonyítva. Az elmúlt években nem először kerül szóba az orosz nukleáris ipar egységes szankcionálása az unió országai részéről, azonban a kérdés nem lehet politika alapon meghozott döntés. Alexander de Croo belga miniszterelnök beszélt legutóbb arról, hogy az Európai Uniónak a lehető leghamarabb fontolóra kell vennie az orosz nukleáris üzemanyag kiszorítását.
Az atomenergiaellenes tagállamok, illetve az oroszokkal minden kapcsolatot megszakítani kívánó EU politikusok gyakran szólítanak fel a szankciók megszavazására, azonban alternatívát – ahogy oly sok területen – itt sem tudnak felmutatni.
A dúsított orosz urán több milliárd dolláros alternatíváinak megtalálása leginkább a nyugati kormányzati támogatások és a befektetők hiányának tudható be.
Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) vezetője felhívta az európai országok figyelmét arra, hogy nem lehet gyorsan leválni Oroszországról. A globális energiapiac sérülékenységére figyelmeztetett abban az esetben, ha a nemzetek egyes atomenergiákat jónak, egyeseket pedig rossznak kezdenek el cédulázni. Kifejezetten elutasította azt a nyomásgyakorlási törekvést, hogy az uniós országok gyorsítsák fel az orosz üzemanyagtól való elszakadást.
Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezetője is hasonló álláspontot fogalmazott meg. Véleménye szerint a globális atomenergia átpolitizálása nukleáris balesetek kockázatát hordozza magában.
Világos, hogy az atomenergia kiemelten kezelendő biztonsági tényezőket tartalmaz, így a nukleáris technológiák beszállítóinak megválasztását csakis szakmai alapon lenne szabad megtenni.
Vannak törekvések a függőségek csökkentésére, így például Franciaország több mint 30 százalékkal tervezi növelni az urándúsítási kapacitását, azonban ehhez megbízható beszállítókra is szüksége van, ami az eddig partner Nigéria személyében elveszni látszik. Ahhoz, hogy Európa csak némileg tudja mellőzni az orosz üzemanyagot és technológiát újra kell terveznie a kormányzati támogatások lehetőségeit, illetve befektetőbarát környezetet kell teremtsen az atomenergia köré. Grossi ennek kapcsán úgy fogalmazott:
„Még mindig van egy olyan nemzetközi és intézményi felépítésünk, amely tiltja a nukleáris projektek fedezését!”Mindaddig, amíg ez nem változik, sok európai ország fog továbbra is az orosz technológiától és urántól függni.
Azonban jelenleg Európa kétfelé oszlik; az atomenergia-pártiakra és az atomenergia-ellenes országokra. Előbbiek száma folyamatosan gyarapszik, főleg annak köszönhetően, hogy kiderült, milyen szegényes és kiszolgáltatott egyes európai országok energiakosara, illetve az atomenergia komoly lehetőséget jelent az ambiciózus klímacélok elérésében is. Ezen országok – Franciaországgal az élükön – a nukleáris energia felélesztését és újjáépítését szorgalmazzák.
Az atomellenes országok – élükön Ausztriával és Németországgal – azonban hallani sem akarnak az atomenergiáról, s kifejezetten ellenzik, hogy az EU a pénzét nukleáris energiára fordítsa. Attól tartanak, hogy mindez a megújulók rovására történne.
Jelenleg Európa kétfelé oszlik; az atomenergia-pártiakra és az atomenergia-ellenes országokra. (Fotó: Canva)
Magyarország a kérdésben meglehetősen határozott álláspontot képvisel. Szijjártó Péter úgy nyilatkozott, hogy Budapest soha nem fog egyetérteni az orosz atomenergia elleni nyugati szankciókkal. Véleménye szerint hazánk nemzeti érdeke az együttműködés folytatása az orosz atomiparral. Kitért arra is, hogy a magyar kormány elégedett a Roszatommal folytatott együttműködéssel. Jelenleg a Paks II. projekt kapcsán dolgoznak a felek intenzíven együtt, melyben a Roszatom, mint fővállalkozó vesz részt, de az alvállalkozók között van amerikai, német, francia, svájci és osztrák vállalat is.
Magyarország esetében egyértelműen vétóra számíthatnánk, ha az EU megpróbálná a következő szankcióscsomagok egyikébe is beleilleszteni az orosz nukleáris ipart.
Orbán Viktor a NAÜ-csúcstalálkozón arra hívta fel a figyelmet, hogy a geopolitikai nehézségek ellenére továbbra is széles körű, nemzetközi szakmai és tudományos együttműködés folyik az atomenergia területén. Azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy Oroszország a tavalyi évben az Egyesült Államok fő uránszállítója lett.
Jelenleg a Paksi Atomerőmű adja az országban megtermelt villamos energia közel felét, azonban a meglévő blokkok élettartamának meghosszabbítása és a két új üzembe helyezése után az atomenergia részaránya 70 százalékra emelkedik.
A 2030-as évek elejére az új, 2400 MW teljesítményű blokkok hálózatba kapcsolása lehetővé fogja tenni, hogy Magyarország akár leállítsa a villamosenergia importját.
Ahogy az Európai Unió, úgy az USA is szeretne megszabadulni az oroszoktól, de a helyzet nekik sem jelent egyszerű feladatot. Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa szerint az ország kritikusan függ az orosz urántól, ahogy Kínától is a kulcsfontosságú ásványok tekintetében. Jelentésük azt is kiemeli, hogy Oroszország lett a reaktorok és a nukleáris üzemanyagok piacának vezető szereplője. Az Egyesült Államokba 2020-ban importált urán 16,5%-át Oroszország adta, és az amerikai kereskedelmi atomreaktorok energiaellátásához szükséges dúsított urán 23%-át.
2022-ben az Egyesült Államok Oroszországból származó uránbehozatala 2,2-szeresére nőtt, a helyzet további növekedést mutatott 2023-ban is. Jelenleg Oroszország az Egyesült Államok legnagyobb dúsított uránszállítója.
Az új generációs amerikai atomreaktorok működéséhez 19,5-20%-os dúsítási fokozatú uránra van szükség, s jelenleg a Roszatom külkereskedelmi vállalata, a TENEX az egyetlen vállalat, amely ilyen típusú urán kereskedelmi értékesítésével foglalkozik. Az orosz állami vállalat látja el üzemanyaggal az USA 92 atomreaktorának csaknem egynegyedét.
2023 első felében Washington nagyjából 696,5 millió dollárt fizetett az uránért az orosz félnek.
Washington ezt a függőségét próbálja mérsékelni különböző lépésekkel, de leginkább a belső támogatások és beruházásfejlesztések útján. Mindez nem csoda, hiszen az Egyesült Államokban több mint 90 működő atomreaktor van. John Podesta, az amerikai elnök tiszta energiával foglalkozó vezető tanácsadója arról beszélt a téma kapcsán, hogy az USA támogatja azt a francia kezdeményezést, amely arra irányul, hogy a Világbankot és más fejlesztési bankokat arra ösztönözzenek, hogy szüntessék meg az atomenergia finanszírozásának korlátozását. A COP 28 klímakonferencián az Egyesült Államok megállapodott Japánnal, Franciaországgal, Kanadával és az Egyesült Királysággal, hogy 4,2 milliárd dollár állami támogatást gyűjt az atomenergiára. Biden jóváhagyta a hazai üzemanyag-termelés 2,7 milliárd dolláros finanszírozásáról szóló törvényt is, ami támogatást jelent az üzemanyag dúsítás számára is.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió is azon töri egyre csak a fejét, hogyan szabadulhatna meg az orosz uránfüggőségétől. (Fotó: Canva)
2023 végén az amerikai képviselőház jóváhagyta az orosz eredetű, alacsony dúsítású urán behozatalának tilalmát, amely 2040-ig marad érvényben. Természetesen a tilalom érvényét veszti a törvény alapján, ha más uránszállítási források nem állnak rendelkezésre, vagy ha az orosz üzemanyag behozatala az Egyesült Államok nemzeti érdekeit szolgálja. Milyen jók lennének az ilyen kitételek az EU orosz gáz és kőolaj szankcióiban is.
Washington folyamatosan napirenden tartja az orosz nukleáris ipar teljes szankcionálását, ám ez egyelőre elképzelhetetlen a gyakorlatban.
Számos amerikai szakértő is felhívta a figyelmet arra, hogy a dúsított urán Oroszországból történő importjának megtagadása súlyosan sértheti az Egyesült Államok biztonságát. Energetikai tisztviselők szerint pedig a dúsított orosz urán szállításának bármilyen megszakítása jelenleg működési zavarokat okozna a nukleáris reaktorokban. Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezetője úgy kommentálta az amerikai szándékot, hogy az orosz urán elhagyásának lehetőségéről folytatott politikai diskurzus az Államokban ellentmond az amerikai vállalatok gyakorlati tevékenységeinek.
Mindenesetre azt követően, hogy a Fehér Ház az oroszországi uránszállítás felhagyásáról beszélt az urán világpiaci ára meredeken emelkedni kezdett.
Az USA próbálkozik más uránforrásokat találni, a kevesek között például Kazahsztán, a világ legnagyobb uránbányásza is komoly üzleti tárgyalásokat folytat Washingtonnal annak érdekében, hogy fellendítse az urán exportját a tengeren túlra.
A legnagyobb gond viszont továbbra sem a nyersanyag beszerzése, hanem a dúsított uránhoz való hozzáférés, mely esetében egyértelműen tetemes technológiai fölényt halmozott fel Oroszország.
Ráadásul azért sem lesz könnyű az Egyesült Államoknak a hazai uránipart beindítani, mert az országnak összesen csak egy kereskedelmi dúsító létesítménye van, az Új-Mexikóban található brit-német-holland konzorcium, az Urenco Ltd. tulajdonában lévő üzem.
A piaci mozgásokból egyértelműen azt láthatjuk, hogy az atomenergia globális reneszánszát éli. Uránbányákat nyitnak Kanadában és Ausztráliában, és számos nagyvállalat fektet milliárdokat kisebb reaktorok megalkotásába. Nívós társaságokat sorolhatunk ide fel: a Rolls-Royce, a Bill Gates-féle Terrapower, a General Electric Hitachi, vagy a Westinghouse. Egyre növekszik az érdeklődés a kormányok részéről is az atomenergia iránt Ázsiától Európáig, az Egyesült Államoktól Afrikáig. Ebből a tortából pedig egyelőre hatalmasakat harap a Roszatom, de jól látható, hogy másoknak is növekszik az étvágya a radioaktív energiahordozó megalkotása iránt.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
