2024 eleje óta a kőolaj ára már közel 15 százalékkal drágult hordónként, s az utóbbi napokban elérte a 90 dolláros plafont is. Az okok visszavezethetők a Közel-Keleten zajló háborúskodásokra, az OPEC+ kitermelést fékező, egyhangú magatartására, illetve az orosz olajipari infrastruktúrákat ért ukrán támadásokra is. A világpiaci ár emelkedése súlyos hatást gyakorol az Egyesült Államok inflációjára, továbbá közvetlenül a belső üzemanyagárakra is, ami a választás évében felér egy lábon lövéssel is a regnáló elnöknek. Nem csoda tehát, hogy Washington egyre inkább kifejezi nemtetszését ukrán partnereinek, és próbálja meggyőzni Kijevet arról, hogy mi a jó célpont és mi nem az. Természetesen amerikai szempontból.

Apró, de súlyos támadások Oroszország területén

Az orosz olajfinomítók elleni dróntámadások az elmúlt hetekben felerősödtek, január óta többek között támadás érte a Nyizsnyij Novgorod, a Rjazan, a Novosahtinszkij, a Kujbisev, a Nyizsnyekamszki és a Szizran olajfinomítókat is. Április 2-án pedig Ukrajna a háború egyik leghosszabb hatótávolságú dróncsapását hajtotta végre, 1300 kilométerre az ukrán határtól, a Tatár Köztársaság területén található olajfinomító ellen.

Meglepő módon az ukrán támadások szinte nagyobb reakciót kezdenek a Biden-adminisztrációban kiváltani, mint a Kremlben. A támadások több okból is súlyos fenyegetést jelentenek közvetve az Egyesült Államok számára.

Először március végén kerültek napvilágra olyan információk a Financial Times hasábjain, amelyek arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorol az Ukrán Biztonsági Szolgálatra és az Ukrán Katonai Hírszerzési Igazgatóságra, hogy állítsák le az orosz energetikai létesítmények elleni támadásokat. Az újság fehér házbeli forrásokra hivatkozva úgy fogalmazott, Washington attól tart, hogy az olajinfrastruktúra elleni célzott támadásokra

Moszkva súlyos megtorlással válaszolhat, ráadásul az olajárak is emelkedhetnek világszinten.

Zelenszkij egy interjú során aztán megerősítette, hogy az Egyesült Államok reakciója Ukrajna ez irányú támadásaira „nem pozitív”, de hangsúlyozta, hogy senki sem mondhatja meg Ukrajnának, hogy használhatja-e a drónjait, vagy nem. Mindez a hatalmas amerikai fegyver és pénzbeli támogatásokat nézve, meglehetősen visszás reakció az ukrán elnök részéről. Az amerikai külügyminiszter, Anthony Blinken kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem támogatja, és nem is teszi lehetővé az Ukrajnán kívüli csapásokat. Az ukrán határtól távol eső támadások sikerei azonban rávilágítanak arra, hogy Ukrajna drónflottájának egyre nagyobb a hatótávolsága.

Amellett, hogy kiemelt prioritással kezeli Kijev a hazai drónok gyártását, az Egyesült Királyság is 250 millió dollár értékű támadó drón gyors beszerzésére, gyártására és Ukrajnába történő szállítására tett ígéretet. Emellett a franciák is kiállnak az orosz olajipart érő dróntámadások mellett. Mindez pedig ellentéteket szülhet az USA és nyugati szövetségesei közé is.

Meglepő módon az ukrán támadások szinte nagyobb reakciót kezdenek a Biden-adminisztrációban kiváltani, mint a Kremlben. (Fotó: The White House)

Az USA nem örül az ukrán dróncsapásoknak

A Financial Times információira a hivatalos válasz április 9-én érkezett meg végül, amikor is az USA védelmi minisztere, Lloyd Austin arra figyelmeztetett, hogy Ukrajna orosz energetikai infrastruktúrákat ért támadásai hatással lehetnek a globális energiapiacokra.

A Pentagon vezetője azt javasolta kijevi kollégáinak, hogy az orosz olajfinomítók helyett inkább a katonai célpontokra összpontosítsanak, mert ezek közvetlen hatással vannak a front alakulására.

Az ukránok azonban nem így gondolják, szerintük ugyanis két okból is jól járnak ezekkel a támadásokkal:

1. Csökkenteni tudják az orosz hadsereg üzemanyag-ellátását, valamint az exportból származó bevételeket;
2. az Egyesült Államokkal szemben is erősödik az alkupozíciójuk, például a segélyek elbírásának megvitatásakor.

Az amerikai védelmi miniszter beszéde végén véletlenül fontosnak tartotta azt is megemlíteni, hogy milyen fontos lenne, ha a Kongresszus jóváhagyná a további katonai segítségnyújtást Ukrajnának. Szerinte ez azért is jó döntés lenne, mert az Egyesült Államok védelmi termelésének növelése munkahelyeket teremtene az amerikaiaknak.

Érdekes és felettébb cinikus megközelítése egy háborúnak ez; míg a helyszínen emberek ezrei halnak meg és városok, falvak semmisülnek meg, addig gőzerővel pöröghet az amerikai hadiipar.

Tom Cotton republikánus szenátor bírálta Austin nyilatkozatát, szerinte a Biden-kormányzat egyszerűen az üzemanyagárak növekedésének belpolitikai hatásaitól fél.

Kijev ráadásul egyidőben azzal, hogy az USA felszólította, hogy állítsa le az orosz energiainfrastruktúrák elleni támadásokat, maga is felszólította az Egyesült Államokat, hogy az orosz olaj hordónkénti árplafonját csökkentse a felére, mégpedig 60 dollárról 30 dollárra. A téma felhozása azonban rendkívül kínos Washingtonnak, hiszen láthatóan egy nem működő szankcióról beszélünk az árplafon esetében. Oroszország egyértelműen az árplafon felett árulja az Urált, tavaly októberben például az átlagos havi ár 81 dollár volt hordónként.

2024 eleje óta a kőolaj ára már közel 15 százalékkal drágult hordónként, s az utóbbi napokban elérte a 90 dolláros plafont is. (Fotó: Canva)

Mitől tart az USA?

Sok szempontból is gondot okozhatnak az ukrán dróntámadások az amerikaiaknak. Minél több orosz finomítót ér sikeres ukrán merénylet, annál nagyobb az esélye annak is, hogy Oroszország leállítja, vagy jelentősen korlátozza a kőolajtermékek exportját. Ráadásul a kieső finomító kapacitások következtében a nyersolaj – feldolgozás helyett – azonnali exportra kerülne, de ehhez nem biztos, hogy meg van a megfelelő méretű infrastruktúra, ami azt eredményezheti, hogy a kitermelést is visszaveti Oroszország.

Mindez olyan szintű globális hiányhoz vezethet, ami ismét az árak emelkedését eredményezheti.

Kellemetlen forgatókönyvként azzal is számolnia kell Washingtonnak, hogy az oroszok az őket ért károk miatt, megtorló támadásokat indítanak nem csak az ukrán, hanem a nyugati érdekeltségű energiainfrastruktúra ellen is. A Caspian Pipeline Consortium (CPC) vezetékrendszer a legérintettebb a kérdésben, hiszen az amerikai Exxon Mobil és Chevron energetikai nagyvállalatok használatában lévő vezetékek szállítják a kazah olajat a világpiacra, mégpedig orosz területen keresztül. A számokat tekintve 2023-ban a CPC 64 millió tonna olajat szállított.

Mindezek tetejében nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Moszkva együttműködik Iránnal, akinek komoly ráhatása van a jemeni hútikra. Ha esetleg tovább fokoznák támadásaikat a Vörös-tengeren, még nagyobb válságot teremthetnek a szállításban és olajellátásban.

Mindez áremelkedésekhez és inflációnövekedéshez vezetne, ami az Egyesült Államokban is változást eredményezne, ahol a globális olajárak azonnal kitűnnek az országon belüli benzinárakban. Ez pedig mindig is sarkalatos témája volt az amerikai belpolitikának, ami akár választásokat dönthet el. Mivel az USA ez év novemberében tartja az elnök és alelnök, továbbá kongresszusi és szenátusi helyválasztásokat a helyzet fontossága igen csak felülértékelődött.

Kevés dologtól rezelhetne be jobban egy választás előtt álló elnök, mint a benzinár emelkedése, főleg hogy amúgy sem számíthat könnyű harcra. Így is csaknem 15 százalékkal emelkedett már a benzin ára, gallononként 3,50 dollárra.

A Brent olaj hordónkénti ára márciusban folyamatosan növekedett, mostanra elérve a 90 dollárt is, s ebben jelentős tényezőként szerepelnek az orosz olajinfrastruktúrát érő ukrán támadások. A háború lefolyását tekintve mind geopolitikai, mind biztonságpolitikai szempontból fontos, hogy az Egyesült Államok most először fejezte ki nyilvánosan elégedetlenségét az ukrán hadviseléssel szemben, alapvetően védelmébe véve az orosz érdekeket. Törésvonal érződik a felek közt, ahogy a nyugati szövetségesek közt is, ráadásul az orosz olajfinomítókat érő támadások arra is rávilágítottak, hogy milyen érzékeny összekapcsolódás van a világpiac szereplői közt.

Kiemelt kép forrása: Canva