Az ukrajnai háború kemény döntéseket eredményezett gyenge vezetők részéről, mely megnyugtató válaszokat nem ad sem az európai gazdaság szereplőinek, sem a lakosságnak. A gazdasági hátrányt eredményező, szigorú elhatározások elől, aki tud menekül; az ipar képviselőit és befektetőit ráadásul tárt karokkal várják az energetikai és gazdasági szempontból megbízhatóbb Kínában és az Egyesült Államokban.
Azonban a lakosság számára sokkal szűkösebbek a lehetőségek; java részük kénytelen alkalmazkodni a magasabb árakhoz, a növekvő inflációhoz, a politikai és gazdasági kiszámíthatatlansághoz. Az IMF 2024-re vonatkozó euróövezeti prognózisa mindent elmond: a tagállamok harmadában várható negatív, vagy nulla gazdasági növekedés.
Bár az Európai Unió nagyra törő tervei számos területen állnak gyenge lábakon, mégis a legkiemelkedőbb ezek közül az energiapolitikája, mely mögött a gyakorlati megvalósulás úgy eltűnik, mint szürke szamár a ködben. (Fotó: Canva)
A moszkvai gáz elzárása innen, Európa felől nem megy olyan egyszerűen, mint azt gondolhatták, vagy egyszerűen mondták európai vezetőink. Ezt támasztják alá a számok is. Ugyan Brüsszelnek szankciós politikájával sikerült a vezetékes földgáz-kereskedelmet jelentősen lecsökkenteni, azonban csak úgy, hogy amerikai, orosz, közel-keleti és afrikai LNG-re cserélte azt. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy amellett, hogy a cseppfolyósított földgáz termelése, előállítása, szállítása és felhasználhatóvá tétele sokkal drágább, mint a vezetékes párjáé, környezetszennyezése számottevően jelentősebb, mint a vezetékesé. Mindez pedig újabb ellentétet szül az EU zöldpolitikai lózungjai és követelései, illetve tevékenysége közt.
Az orosz gázra továbbra is nagy mennyiségben szüksége van Európának, több okból is. Egyfelől főbb beszállítói, mint például Norvégia már így is maximális kapacitással dolgozik, másfelől a saját kitermelése is csökkenő tendenciát mutat, többek között a holland groningeni gázmező bezárása, valamint az Egyesült Királyság kitermelésének BREXIT miatti kiesése miatt.
Mára Európa lett a világ legnagyobb LNG importőre, 2023-ban 134 milliárd köbmétert vásárolt. A legnagyobb beszállítójává – 48%-os részesedés – az Egyesült Államok vált, aki az új európai piacnak köszönhetően a világ legnagyobb LNG kereskedőjévé vált. Ez év eleje óta 3,4 milliárd euró értékű gázt szállított a szövetségnek, ezzel egy év alatt több mint 10%-al növelte európai exportját. Az EU második legnagyobb beszállítója maga a főgonosznak kikiáltott Oroszország, aki tavalyhoz képest 5 százalékkal, 19%-ra növelte részesedését az európai gázpiacon, januárban és februárban 1,3 milliárd euró értékben szállított LNG-t. Őket követi szerényebb eredményekkel Algéria, Katar, Nigéria, Norvégia, Trinidad és Tobago és az Egyesült Királyság.
A legnagyobb LNG-importőr az Európai Unióban Franciaország, Hollandia, Spanyolország és Belgium. Az Energiagazdasági és Pénzügyi Elemző Intézet adatai alapján 2021 és 2023 között 11%-al nőtt az orosz LNG-import Európába, ezen belül pedig Spanyolország megkétszerezte, Belgium pedig megháromszorozta beszállításait az orosz üzemanyagból.
Érdekes az a folyamat, amit Belgium kapcsán láthatunk, akinek ugyan teljes LNG-importja februárban ugyan csak 4%-al nőtt, az Oroszországból származó importja viszont 44%-os növekedést mutatott. Emellett az ország LNG-reexport tevékenysége 81%-kal nőtt – legnagyobb vásárlói közt Spanyolországot és Kínát említhetjük.
Az oroszok pedig jól láthatóan szintén élnek az új piac kínálta lehetőségekkel, követve az Egyesült Államokat. A nyugat irányába csökkenő vezetékes gázkereskedelemre válaszul Oroszország fejleszti a cseppfolyósított gáz termelését, 2030-ra 100 millió tonnára kívánja növelni kitermelt mennyiségét, ez a világtermelés egyötödének felelne meg. Az Európai Unió tagállamai 2024 februárjában az összes orosz LNG-export felét vásárolták meg, Kína pedig a 21%-át. Ugyan a jelenleg megvásárolt LNG mennyiségek még a megmaradt vezetékes orosz gázmennyiségekkel együtt sem érik el a háború előtti orosz vezetékes gáz európai szállítási mennyiségeit, a tendencia mégis figyelemre méltó, hiszen az orosz LNG legnagyobb vásárlója már maga az EU.
A moszkvai gáz elzárása innen, Európa felől nem megy olyan egyszerűen, mint azt gondolhatták, vagy egyszerűen mondták európai vezetőink. (Fotó: Canva)
Nem csoda hát, hogy a szakmai szervezetek egyaránt arra figyelmeztetik az EU politikai döntéshozóit, hogy tegyék félre az elhamarkodott döntéseket, leginkább azt a javaslatot, mely az orosz LNG import tilalmát szeretné belefoglalni a 14. szankciós csomagba. Az Európai Unió szabályozó szerve, az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) arra figyelmeztetett legutóbbi jelentésében, hogy az orosz LNG továbbra is az EU energiabiztonságának forrása, éppen ezért csak fokozatos lépésekkel szabad azt csökkenteni az ellátási zavarok elkerülése végett. Korábban a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség vezetője, Rafael Grossi intett hasonló óvatosságra az orosz uránnal kapcsolatban.
Az orosz cseppfolyósított gázimporton túl azonban még egy érdekességre fel kell hívni a figyelmet. Az Oroszországból az EU-országokba irányuló vezetékes gázexport szintén növekedésnek indult az utóbbi időben a megmaradt vezetékeken.
Az előző év azonos időszakához képest több mint negyedével nőttek a szállított mennyiségek. Az Európába irányuló orosz gázexport teljes volumene a megmaradt vezetékeken az év eleje óta rekordszintet, 8,245 milliárd köbmétert ért el. A Gázszállítási Rendszerüzemeltetők Európai Hálózata (ENTSOG) adatai alapján a Gazprom április 1-től április 16-ig a Török Áramlaton keresztül 3,4 százalékkal több gázt szállított Európába, mint egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban. A növekedés elsősorban Magyarországot és Görögországot érinti, utóbbi visszatérése az orosz gázhoz leginkább az árak versenyképességével magyarázhatók.
Az orosz LNG legnagyobb vásárlója már maga az EU. (Fotó: Canva)
Az LNG szankcionálása kapcsán az EU döntéshozóinak két fontos dolgot kell még mérlegelniük.
Az egyik annak figyelembe vétele, hogy 2024 év végére lejár az Oroszországból Ukrajnán keresztül Európába irányuló gázvezeték szállítására vonatkozó tranzitszerződés, ami nagy mennyiségek kiesését fogja jelenteni, elsősorban az ukrán határközeli országok számára.
A másik kritikusan fontos tényező a Biden-kormányzat közelmúltbeli döntése, mely alapján időszakosan felfüggesztette a szabadkereskedelmi megállapodáson kívüli országokba (beleértve az EU-t) irányuló, új amerikai LNG-export projektek jóváhagyását.
Ha a döntés hosszú távon fennmarad, veszélybe sodorhatja Európa gázellátását, főként amiatt, hogy az USA Oroszországot kiütve a nyeregből, az európai gázszállítások éllovasa lett.
Az oroszok rendkívül kritikusak az európai döntésekkel a gázpiacot illetően. Moszkva szerint a Nyugat természetesen súlyos hibát követett el az orosz szénhidrogének vásárlásának megtagadásával, hiszen a magasabb árak miatt új, ám még erősebb függőségbe került a kontinens. Ráadásul a hivatalos orosz-EU kereskedelmi adatokon túlmenően számolni kell a kevésbé hivatalos utakon – közvetítőkön keresztül Európába jutó orosz nyersanyagokkal. Mindez természetesen még inkább többletköltségekkel jár a kerülőút hosszához és résztvevőinek számához mérten.
Az elmúlt két év folyamatait és adatait vizsgálva kijelenthetjük, hogy ha Brüsszelnek azt nem is sikerült bebizonyítania, hogy tudja nélkülözni az orosz gázt, azt mindenképp sikerült bebizonyítania, hogy nem tudja nélkülözni azt.
Sőt többet, azt is, hogy túlfizetéssel is képes volt ebbe belemenni, akár saját gazdaságának feláldozásával. Példát vehetne amerikai szövetségesétől, aki semmi számára nélkülözhetetlen orosz termék (ásványok, dúsított urán, műtrágya) szankcionálását nem engedte még meg, mind a mai napig.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
