A kőolajkészletek szűkülése és a készletek kimerülése, amelyre az év elején széles körben számítottak, eddig elmaradt. Ha az OPEC+ (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete és szövetségesei) tisztviselői abban reménykedtek, hogy növelhetik a kitermelést egy olyan szűkülő piacon, amelyet emelkedő olajárak jellemeznek, akkor valószínűleg csalódniuk kell – írja a Reuters.
A nyersolajkészletek, a határidős árak és a naptári különbözetek mind az egy évvel ezelőtti szinthez hasonlóan alakulnak, ami valószínűtlenné teszi a termelés jelentős növekedését.
A csoport mindazonáltal úgy dönthet, hogy visszavonja a tavalyi termeléscsökkentések egy részét, hogy megelőzze az Egyesült Államok, Kanada, Brazília és Guyana termelésének további növekedését, és elkerülje a további piaci részesedés elvesztését.
A jelenlegi piaci feltételek azonban azt jelentik, hogy bármilyen növekedés valószínűleg csak jelképes lenne, ha nem változik meg a stratégia a mennyiségek növelésére és az alacsonyabb árak elfogadására.
Szaúd-Arábia és szövetségesei az OPEC+-ban valószínűleg további három hónapig változatlanul hagyják az olajkitermelést, amikor a miniszterek június 1-jén felülvizsgálják annak elosztását. (Fotó: Canva)
A Brent fronthavi határidős jegyzései májusban eddig átlagosan 84 dollárt értek el hordónként, ami pontosan megfelel az évszázad eleje óta eltelt időszak inflációval kiigazított átlagának.
Az árak mindössze 6 dollárral, azaz 7%-kal emelkedtek hordónként az egy évvel ezelőttihez képest, amikor a csoport termeléscsökkentést tervezett a termelés fellendítése érdekében.
A Brent hat hónapos naptári spreadje májusban eddig átlagosan 3,54 dolláros backwardationben (2000 óta az összes hónap 86. percentilisében) kereskedett, szemben a 2023-as 1,81 dolláros (60. percentilis) e havi átlaggal.
Backwardation: Amikor a mögöttes eszköz aktuális ára vagy azonnali ára magasabb, mint a határidős piacon kereskedett árak.
A megnövekedett backwardation azt jelenti, hogy a kereskedők a piacot valamivel szűkebbnek látják, mint 2023-ban, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy a készletek 2024 hátralévő részében kimerülnek. A backwardation azonban az elmúlt hetekben felbomlott, és az áprilisi 4,86 dolláros (95. percentilis) átlagról már szűkült. A közel-keleti feszültségek fokozódása ellenére, ami a háborús kockázati árprémium átmeneti emelkedését okozta, az olajkínálatra nem volt tényleges hatása, és a prémium nagyrészt elhalványult.
Az Irán és Izrael közötti konfliktust diplomáciai erőfeszítésekkel sikerült megfékezni, ami nem volt hatással sem az olajtermelésre, sem a Perzsa-öbölből érkező tartályhajó-exportra. A Jemenben állomásozó húti harcosok drón- és rakétatámadásainak elkerülése érdekében a Vörös-tengerről és az Ádeni-öbölből a Jóreménység-fok körül átirányították a tankerforgalmat.
A Brent fronthavi határidős jegyzései májusban eddig átlagosan 84 dollárt értek el hordónként, ami pontosan megfelel az évszázad eleje óta eltelt időszak inflációval kiigazított átlagának. (Fotó: Canva)
Az Egyesült Államokban a kereskedelmi nyersolajkészletek majdnem ugyanolyan szinten vannak, mint tavaly ilyenkor, és közel állnak a korábbi 10 éves szezonális átlaghoz. A kereskedelmi nyersolajkészletek április 26-án 461 millió hordót tettek ki, szemben az egy évvel korábbi 460 millió hordóval. A nyersolajkészletek mindössze 5 millió hordóval (-1%-kal vagy -0,11 szórással) maradtak el a korábbi 10 éves szezonális átlagtól.
Nem voltak jelei a készletek jelentős és tartós leépülésének, ami a piac alulellátottságára utalna.
A legtöbb amerikai nyersolajkészletet a Mexikói-öböl mentén található part menti finomítókban és tartályfarmokon tartják, amely egyben a globális tengeri piaccal legszorosabban összefonódott régió is. A Mexikói-öböl készletei április 26-án 262 millió hordót tettek ki, ami mindössze 6 millió hordóval haladta meg az előző év azonos időpontját, és 15 millió hordóval (+6%-kal vagy +0,57 standard eltéréssel) a 10 éves szezonális átlag felett volt.
Az Egyesült Államok nem a teljes globális piac, de tekintve, hogy a kereskedők milyen hatékonyan mozgatják a hordókat, hogy kihasználják a termelés és a fogyasztás közötti helyi eltéréseket, jó jelzője a globális egyensúlynak.
Az amerikai nyersolajkészletek, a globális határidős árak és bizonyos mértékig a naptári különbözetek enyhülése mind arra utalnak, hogy a piac meglehetősen közel van az egyensúlyhoz. Úgy tűnik, a portfólióbefektetők is így gondolják, mivel az árakat illetően nagyjából egyenlőek a felfelé és lefelé mutató kockázatok.
Április 23-án a fedezeti alapok és más pénzkezelők 453 millió hordónak megfelelő nettó hosszú pozíciót tartottak a nyersolajárakhoz kötött határidős ügyletekben és opciókban (46. százalékos érték 2013 óta heti szinten). A pozíció a 2023-as év azonos időpontjában fennálló 388 millió hordóhoz (29. percentilis) képest növekedést jelentett, de alapvetően semleges volt.
Sem az alapkezelők, sem a fizikai kereskedők nem jelzik, hogy Szaúd-Arábia és OPEC+ szövetségesei a harmadik negyedévben növelnék a kitermelést.
Az Egyesült Államokban a kereskedelmi nyersolajkészletek majdnem ugyanolyan szinten vannak, mint tavaly ilyenkor, és közel állnak a korábbi 10 éves szezonális átlaghoz. (Fotó: Canva)
Az OPEC magas rangú miniszterei és tisztviselői hangsúlyozzák, hogy a csoport politikája proaktív és előretekintő. Ez igaz lehet, amikor a termelés csökkentéséről van szó a felesleges készletek növekedésének elkerülése és az árak stabilizálása érdekében.
A termelés növelésével azonban a csoport általában megvárja, amíg a készletek csökkennek, és az árak már jelentősen emelkednek.
Ebben az esetben a készletek és a hosszú távú átlaghoz közeli árak azt jelentik, hogy a miniszterek a múltbeli magatartásuk alapján valószínűleg a termelés változatlan szinten tartása mellett döntenek. Az elmúlt évtizedben az OPEC+ termeléscsökkentése támogatta az árakat és a csoporton kívüli termelés folyamatos növekedését, különösen a nyugati féltekén.
A szervezet egyes tagjai aggodalmukat fejezték ki a piaci részesedés elvesztése miatt, és a termelés növelését szorgalmazták.
Eddig Szaúd-Arábia vezette az OPEC+ termeléscsökkentését a készletek csökkentése és az árak növelése érdekében, a mennyiségek rovására. Kérdéses ennek a stratégiának a hosszú távú fenntarthatósága, de egyelőre nincs jele alapvető újragondolásnak.
Ha a miniszterek végül úgy döntenek, hogy a piaci részesedés elvesztése túl messzire ment, akkor a termelés növelésének indoklásaként az erősebb prognosztizált keresletre és a készletek jövőbeni csökkenésére hivatkozhatnak. Ez a stratégia jelentős változásáról árulkodna, amely a mennyiséget helyezné előtérbe az árakkal szemben, de ennek egyelőre semmi jele. Ha az OPEC+ mégis úgy dönt, hogy termelésnövelést jelent be, az valószínűleg csak kis mértékű és szimbolikus lesz.
Kiemelt kép forrása: Canva
S.Rita
