Közelednek az európai választások, és velük együtt a szokásos panaszkodás a választók érdektelenségéről. Az Európai Unió egy behemót, amely annyi mindenben érintett, hogy még a politika legnagyobb rajongói is nehezen tudják követni. A júniusi választásokat megelőzően az intézmények dörzsölt kampányokra és politikusok beszédére lehet számítani, akik elmondják, hogy miért és kire kellene szavazni.
Néha azonban egy egyszerű példa bemutatása a leghatékonyabb módja annak, hogy rávilágítsunk az EU életünkre gyakorolt hatására – írja az Euronews.
Az európaiak többségét érintő uniós kezdeményezés egyik példája a városok közlekedése és szervezése. Ha az elmúlt években Európában utazott, valószínűleg találkozott már az autók szélvédőjén elhelyezett élénk színű, kör alakú matricákkal.
A kis matricák egyre gyakoribbak, és a jármű környezetvédelmi státuszát mutatják, hogy bizonyítsák, a tulajdonosnak van engedélye az adott területen való közlekedésre.
Ezek a matricák az alacsony kibocsátású zónák rendszerének részét képezik, amelynek célja, hogy a levegőminőség javítása érdekében a legszennyezőbb autókat távol tartsák a várostól. Ezt általában úgy érik el, hogy az ilyen járművek (amelyek többnyire régebbi autók) számára díjat szednek a behajtásért, vagy pedig egyenesen kitiltják őket. Sok ilyen zónát az EU finanszíroz, és az uniós jogszabályok következményeként jött létre.
Az alacsony kibocsátási övezetek egyes tagállamokban politikai csatatérré is váltak, ahol a „személyes szabadság” és a „közjó” áll szemben.
„A narratívát eltérítették” – mondja Carmen Duce, a Tiszta Városok Kampány spanyol koordinátora.
Szerinte az ellenállás ellenére a tudomány egyértelmű: az emberek életminősége javulhat az alacsony kibocsátású zónák révén.
A városi területeken élő uniós polgárok 97 százaléka van kitéve az Egészségügyi Világszervezet iránymutatásait meghaladó légszennyezettségnek. Zorana Jovanovic Andersen, a Koppenhágai Egyetem környezetvédelmi epidemiológia professzora április végén Brüsszelben egy egészséges városokról szóló konferencián tartott előadásában ismertette ennek a helyzetnek az egészségügyi hatásait.
Európában évente több mint 300 000 idő előtti halálesetet okoz a légszennyezés. A rossz levegőminőség a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálesetek 20-25 százalékáért és a tüdőrákos esetek 10 százalékáért is felelős.
Mindezt még azelőtt, hogy megvizsgálnánk az agyi gyulladással való kapcsolatát, valamint a rossz mentális egészség és a rossz levegőminőség közötti, egyre növekvő számú bizonyítékot. Ráadásul az egyik leginkább érintett csoport az idősek, így az idősödő népességű országok sérülékenyebbek.
Tekintettel ezekre az egészségügyi és környezeti hatásokra, az EU folyamatosan jogalkotást folytat ezen a területen. Itt kezdhetjük el a kapcsolatteremtést az uniós szintű jogalkotás és szabályozás és annak a mindennapi életre gyakorolt hatása között.
A blokk 1980-ban vezette be az első levegőminőségi irányelvet a probléma megoldására. Az évek során további irányelvek születtek további szennyező anyagok kezelésére, valamint a levegőminőségi előírások és az ellenőrzési követelmények frissítésére és megerősítésére, beleértve a múlt héten elfogadott új változatot is.
Az irányelvek bizonyos jogilag kötelező erejű végcélokat vagy célokat határoznak meg, de a tagállamok rugalmasan dönthetnek arról, hogyan érik el ezeket.
Ezeken a jogszabályokon keresztül határozták meg a szennyezőanyagokra vonatkozó határértékeket. A tagállamok szerepet játszottak a legutóbbi változat megtárgyalásában, miután azt először az Európai Bizottság javasolta. Az Európai Parlament is részt vett a folyamatban.
Az irányelvek elfogadása után a tagállamok kötelesek a szabályokat átvenni és saját nemzeti jogszabályaik részévé tenni, azokat végrehajtani, biztosítani a szabályok betartását, és jelentést tenni az EU-nak arról, hogyan hajtották végre az irányelvet.
Az alacsony kibocsátású zónák esetében ezek az irányelvek számos olyan levegőminőségi terv részévé váltak, amelyeket a tagállamok kötelesek voltak létrehozni, mivel a blokk megpróbálja kezelni a szennyezést.
Spanyolország az egyik olyan ország, amely a környezetszennyezés elleni küzdelem egyik módjaként nagyon ráállt erre az intézkedésre. Az uniós célok betartása érdekében 2021-ben klímatörvényt fogadott el, amely minden 50 000 lakosnál nagyobb város számára kötelezővé tette az alacsony kibocsátású zónák bevezetését.
Az ország 1,5 milliárd euró uniós támogatást kapott az övezetek megvalósítására és a közlekedés fenntartható átalakítására.
Ez azonban nem volt könnyű út. A legtöbb város a finanszírozási fenyegetések ellenére még mindig nem tett eleget a követelményeknek, és egyes települések a fékre lépnek a terveik megvalósításában. Egyikük még odáig is elment, hogy a nemrégiben létesített kerékpárutakat elbontotta, hogy jobban elférjenek az autók. Ez arra késztette az Európai Bizottságot, hogy előzetes vizsgálatot indítson a pénzeszközökkel való esetleges visszaélés miatt.
„A jobboldal és a szélsőjobboldal az autót a szabadságról alkotott felfogásuk szimbólumaként használja” – állítja Duce.
Az ellenállás azonban nem csak spanyol jelenség. Belgiumban és Németországban is tiltakoztak az alacsony kibocsátású zónák bevezetése miatt. Az ellenzők szerint a bírságok a legszegényebbeket sújtják majd a legsúlyosabban, és a zónák a személyes szabadságjogok elleni támadást jelentenek.
Bizonyos értelemben ez az európai zöld megállapodással szembeni visszahatás mikrokozmosza, miközben a kontinens az európai választásokra készül. Bár az emberek továbbra is érvelni fognak az alacsony kibocsátású zónák mellett és ellen, azok bevezetése egyértelmű példája annak, hogy az EU milyen befolyással bírhat nemzeti, helyi és személyes szinten.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
S.Rita
