Az IEA jelentései azt mutatják, hogy a már megkezdett, valamint a kormányok által bejelentett és tervezett politikák a Párizsi Megállapodásban kitűzött célt messze meghaladó hőmérséklet-emelkedést eredményeznek – írja az Energy Intelligence. Ezek a politikák ugyanis gyorsan kimerítik a globális felmelegedés 1,5°C-os határértékre való korlátozásával összhangban lévő fennmaradó kibocsátási költségvetést.
Az IEA szerint az energiaágazat strukturális változásai mostanra elég gyorsan haladnak ahhoz, hogy a jelenlegi politikai beállítások mellett az évtized végére elérjük az olaj- és gázkereslet csúcsát. A csúcspont után a kereslet jelenleg nem csökken elég gyorsan ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodáshoz és az 1,5°C-os célhoz igazodjon.
Ha az 1,5°C-os célt olyan nehéznek bizonyul elérni, nem kellene-e módosítani a párizsi megállapodást, hogy kevésbé szigorú célkitűzést határozzanak meg? Racionális-e továbbra is egy elérhetetlen célt követni?
Az IEA jelentései azt mutatják, hogy a már megkezdett, valamint a kormányok által bejelentett és tervezett politikák a Párizsi Megállapodásban kitűzött célt messze meghaladó hőmérséklet-emelkedést eredményeznek. (Fotó: Canva)
A Párizsi Megállapodás egyes részes felei már most is figyelmen kívül hagyják a célt, legalábbis burkoltan. Az OPEC és a Gázexportáló Országok Fóruma (GECF) által közzétett referencia-forgatókönyvek az elkövetkező évtizedekre folyamatosan növekvő világméretű olaj- és gázfogyasztást vetítenek előre, ami növekvő CO2-kibocsátással jár, de a forgatókönyvek nem jelzik a globális hőmérsékletre gyakorolt hatást. Pedig az OPEC és a GECF valamennyi tagja aláírta a párizsi megállapodást.
Hasonlóképpen, az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának Energiainformációs Hivatala (EIA) egy referenciaesetben az előrejelzési időszak során (2050-ig) folyamatosan növekvő globális olaj- és gázfogyasztást mutat be.
A szén-dioxid-kibocsátás szintén megszakítás nélkül emelkedik. A jelentés nem becsüli meg a globális felmelegedésre gyakorolt hatást. Az Egyesült Államok azonban aláírta a Párizsi Megállapodást, így elkötelezte magát a 1,5°C-os határérték betartása mellett – igaz, 2017-ben kiléptek, 2021-ben ismét részes féllé váltak.
A japán Energiagazdasági Intézet (Institute of Energy Economics of Japan, IEEJ) szintén időről időre közzéteszi a globális energiafogyasztás forgatókönyveit. Legfrissebb referencia-forgatókönyvük szerint az olaj- és gázkereslet 2050-ig folyamatosan nő.
A globális CO2-kibocsátás 2025-re tetőzik, de ezt követően nagyjából ugyanazon a szinten marad.
A jelentés nem tartalmaz becslést a referencia-forgatókönyvhöz kapcsolódó hőmérséklet-emelkedésre vonatkozóan. Japán szintén aláírta a Párizsi Megállapodást.
Mit kell tennünk az éghajlatváltozás hatásait figyelmen kívül hagyó alapforgatókönyvekkel? A CO2-kibocsátás globális felmelegedésre gyakorolt hatásának kiszámítása nem rakétatudomány. Az említett forgatókönyvek szerzői ezt bizonyára tudják. Azzal, hogy kihagyják a számítást, azt feltételezik, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzését enyhíteni fogják vagy visszavonják? Vagy hogy a célt egyszerűen elfelejtik?
Nem minden energetikai előrejelzés hagyja ki az éghajlati következményeket. A McKinsey & Co. tanácsadó cég 2023 októberében közzétett egy 1,5°C-kal összhangban lévő útvonalat, valamint négy „alulról építkező energiaátállási forgatókönyvet”.
Az egyes energiaágazatokra vonatkozóan 2024 januárjában további információkat közöltek. Mindegyik forgatókönyv tartalmazza a feltételezett szén-dioxid-árakat és a becsült globális átlaghőmérséklet-emelkedést.
Az IEA és a McKinsey forgatókönyveivel összehasonlítva az Opec, a GECF, az EIA és az IEEJ által közzétett referencia-forgatókönyvek hiányosnak és felelőtlennek tűnnek. Javasolna valaki egy túrázónak egy utat anélkül, hogy figyelmeztetné, hogy az út a túrázót a szakadék szélére vezeti?
Ha az 1,5°C-os célt olyan nehéznek bizonyul elérni, nem kellene-e módosítani a párizsi megállapodást, hogy kevésbé szigorú célkitűzést határozzanak meg? Racionális-e továbbra is egy elérhetetlen célt követni? (Fotó: Canva)
Más források a Párizsi Megállapodás célkitűzésével kapcsolatos gyenge vagy gyengülő kötelezettségvállalásokról tanúskodnak. A BloombergNEF a G20-országok alacsony szén-dioxid-kibocsátású politikai rendszereinek 2024. áprilisi felülvizsgálatában leminősítette az Egyesült Államok, az EU, az Egyesült Királyság, Németország és mások rangsorát.
A felülvizsgálók megállapították, hogy a kormányok lassították, gyengítették vagy visszaléptek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású szabályozást, mások végrehajtását pedig elhalasztották.
Az Energy Intelligence nemrégiben frissített energiaátmeneti makrojelentése szerint az átmenet a szakpolitikai és technológiai támogatásoknak köszönhetően fokozatosan erősödik, de még mindig elmarad az 1,5°C-os céltól. A jelentés „Lendület” forgatókönyve szerint a hőmérséklet-emelkedés 2,5°C-on belül maradna. A gyorsabb, „Sebesség” elnevezésű forgatókönyv 2°C-on belülre hozná ezt a szintet.
A jelentés mindössze 3%-os valószínűséget tulajdonít a nettó nulla forgatókönyvnek és az 1,5°C-nak.
Az Európai Központi Bank nemrégiben felmérést végzett a Net-Zero Bankszövetséghez csatlakozott bankok hitelezési gyakorlatáról. „Összességében eredményeink kétségbe vonják az önkéntes éghajlatvédelmi kötelezettségvállalások hatékonyságát a finanszírozott kibocsátások csökkentésében, akár az elidegenítés, akár a kötelezettségvállalás révén, és arra utalnak, hogy az önkéntes magánszektorbeli kezdeményezéseknek viszonylag kevés hatásuk lehet a dekarbonizációra” – írták.
A gyenge vagy gyengülő erőfeszítések ezen jelei miatt az ember kísértésbe esik, hogy konszenzust keressen az 1,5°C-os cél enyhítésére. A fosszilis tüzelőanyag-iparban érdekeltek számára igen nagy lehet a kísértés az enyhítésre való törekvésre. De milyen mértékben kellene megemelni a célplafont?
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete figyelmeztet: „Az éghajlatváltozás kockázatai és előre jelzett káros hatásai, valamint a kapcsolódó veszteségek és károk a globális felmelegedés fokozódásával nőnek”.
A melegebb hőmérséklet például – más veszélyes következmények mellett – gyakoribb hőhullámokkal jár. A Maliban és Burkina Fasóban a közelmúltban (március vége-április eleje 2024) tapasztalt rendkívüli hőségről készült tanulmány szerint a hőhullám teljes mértékben a globális felmelegedésnek tudható be.
Ráadásul egy hőhullám, amely ma 200 évente egyszer fordul elő (amikor a globális átlaghőmérséklet 1,2°C-kal haladja meg az iparosodás előtti szintet), 20 évente egyszer fog előfordulni, ha a felmelegedés eléri a 2°C-ot.
Hasonló számításokat lehet végezni más következmények megnövekedett valószínűségére és gyakoriságára is, ha lazítunk az 1,5°C-os célon: árvizek, erdőtüzek, óceánok szintje, gleccserek olvadása, vadon élő állatok kihalása, stb.
Mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy a Párizsi Megállapodás 1,5°C-os globális felmelegedést korlátozó célját enyhíteni kell vagy el kell hagyni, mérlegelni kell a következményeket. Még egy kis emelkedés is súlyos következményekkel járna.
Felelősségteljesebb lépés lenne, ha ragaszkodnánk ahhoz, hogy minden – bárki által közzétett – forgatókönyv tartalmazza a globális felmelegedésnek a forgatókönyvvel összhangban lévő szintjére vonatkozó becslést. Talán minden forgatókönyvnek meg kellene határoznia a forgatókönyv által feltételezett kockázatokat és káros hatásokat, valamint a kapcsolódó veszteségeket és károkat is.
Az IEA arra figyelmeztetett, hogy az olaj- és gázipar számára közeleg az igazság pillanata. Vajon egy felelős orvos elmulasztaná-e figyelmeztetni a beteget a beteg jelenlegi életmódjából eredő lehetséges kockázatokra?
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
