Az EU Tanácsa által nemrégiben elfogadott, a kritikus nyersanyagokról szóló törvény (CRMA) megnyitja az utat az európai ipar előtt, hogy 2030-ig a kulcsfontosságú ásványi anyagok kitermelésének 10%-át, finomításának 40%-át és újrahasznosításának 15%-át az európai ipar végezze el – írja az Euronews. Az új törvény két listát határoz meg a zöld átmenet szempontjából kulcsfontosságú anyagokról – 34 kritikus és 17 stratégiai fontosságú anyagot. A lítium egyike a rendkívül jelentős kritikus nyersanyagok kis csoportjának.
A lítiumot kulcsfontosságú összetevőnek minősítették az EU fosszilis tüzelőanyagokról való lemondásra és a tiszta energiára való áttérésre irányuló törekvésében, mivel az ásványi anyagra fokozott igény mutatkozik az elektromos járművekhez és energiatároló rendszerekhez szükséges akkumulátorok tömeges gyártásához az EU energiaátalakítási terve keretében, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030-ig 55%-os csökkentését ígéri az 1990-es szinthez képest.
A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint a lítium iránti kereslet 2040-re világszerte 42-szeresére nő a tavalyi évhez képest.
„A jövőben elsősorban a személygépkocsik, a buszok és a teherautók fogják felemészteni az összes lítiumot” – mondta Peter Tom Jones, a KU Leuven Institute for Sustainable Metals & Minerals igazgatója.
A lítium kivételesen könnyű ásványként döntő szerepet játszik a zöld és digitális átállás elősegítésében, mivel eszközt biztosít a tiszta energia hatékony tárolására és felhasználására mind a helyhez kötött, mind a mobil alkalmazásokban. Az energiatárolás döntő szerepet játszik az éghajlatváltozásban, mivel segít kezelni a megújuló energiaforrások – például a nap- és szélenergia – időszakosságát.
A lítium egyike az EU által a kritikus nyersanyagokról szóló törvényben felsorolt 34 kritikus nyersanyagnak. (Fotó: Canva)
A lítiumot kemény kőzetekből vagy (folyékony) sóoldatokból lehet kinyerni. Ami a lítiumsókat illeti, a tudósok „egyértelmű különbséget” tesznek a geotermikus lítiumsók és az úgynevezett „szalárok” között, amelyek Chilében, Argentínában és Bolíviában találhatók, de Európában nem, ahol Jones csak a kemény kőzetlelőhelyekben lát valódi potenciált.
Az európai ipar leginkább a lítium-hidroxidot keresi, amely alkalmas lítium-ion akkumulátorok gyártására, a nikkel-, mangán- és kobaltalapú katódanyaggal együtt, amelyek a CRMA szerinti egyéb kulcsfontosságú nyersanyagok.
A feldolgozott lítiumot elsősorban Chiléből (79%), Svájcból (7%), Argentínából (6%), az USA-ból (5%), a fennmaradó részt pedig Kínából importálják – mondta Andreas Bittner, az Európai Lítium Intézet ügyvezető igazgatója az Euronewsnak, megjegyezve, hogy az EU jelenleg a kitermelt lítium 81%-át és a feldolgozott lítium 100%-át importálja.
Bár ezt a nyersanyagot jelenleg kizárólag az EU-n kívül termelik, Európában 27 lelőhelyet azonosítottak – Csehországban, Finnországban, Franciaországban, Írországban, Németországban, Portugáliában, Szerbiában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban -, és ezek közül körülbelül tíznek van reális forgatókönyve a kitermelésre, a legnagyobb a szerbiai Jadar-lelőhely Jones szerint.
Wouter Heijlen geológus úgy véli, hogy e tíz lelőhely jelenlegi és megvalósítható fejlesztését figyelembe véve 2030-ra az EU bányákból származó lítium önellátása elérheti a blokk igényeinek 50%-át. A lelőhelyek mélysége változó, és gyakran mélyen a föld alatt találhatók. Portugália az egyetlen európai ország, ahol négy külszíni bánya működik.
Az európai ipar leginkább a lítium-hidroxidot keresi, amely alkalmas lítium-ion akkumulátorok gyártására. (Fotó: Canva)
Annak ellenére, hogy az EU CRMA felgyorsította a kitermelésre és a finomításra vonatkozó engedélyek kiadását, a bányászati folyamatok az engedélyekkel és az építkezéssel kapcsolatos bürokráciával járnak.
Más kérdések is késleltethetik az európai lítiumprojekteket. A társadalmi elfogadottság például kihívást jelentett Portugáliában és Szerbiában.
A Material Proceedings által nemrégiben közzétett, négy országban fejlesztés alatt álló lítiumprojektekről szóló tudományos tanulmány szerint a Savannah Resources tulajdonában lévő portugál Mina do Barroso külszíni bányaprojekt volt az egyetlen olyan üzleti vállalkozás, amely a helyi lakosság erős ellenállásába ütközött. A Franciaországban, Finnországban és az Egyesült Királyságban folyamatban lévő projekteket „úgy tűnik, hogy a helyi lakosság kedveli, mivel nem számoltak be ellentmondásokra vagy vitákra utaló jelekről”.
Kulcsszerepet játszhat, hogy a projektek zöldmezős vagy barnamezősek-e, mivel az utóbbiban élő helyiek hozzászoktak a bányászathoz, ahol az egész gazdaság a bányaprojektektől függ. A zöldmezős projektek fokozott ellenállással szembesülnek, mivel korábban nem volt bányászat a területen.
„A legnagyobb problémát – különösen az olyan száraz régiók esetében, mint Portugália és Spanyolország – a vízfogyasztásban látom” – mondta Jones, hozzátéve, hogy részt vesz két, az EU által finanszírozott lítium-projektben, amelyek arra összpontosítanak, hogyan lehet a vízfogyasztás szintjét 90%-kal csökkenteni a referencia-megközelítésekhez képest.
A lítiummal kapcsolatos másik bizonytalanság a nátriumion-akkumulátorok lehetséges áttörése, amelyek hosszú távon kiválthatják a lítium iránti keresletet. „A nagy előnye, hogy nem kellene nagy mennyiségben bányászni a kritikus fémeket, például a lítiumot és a kobaltot, hiszen a nátrium nagyon bőséges, és a tengerből is kinyerhető” – mondta Jones, megjegyezve, hogy ez a forgatókönyv továbbra is „rendkívül bizonytalan”.
Az, hogy megvalósítható-e, hogy az összes előkészítés alatt álló projekt 2030-ra megvalósuljon, egy másik „nagy kérdőjel”, amely akadályozhatja az uniós célok elérését.
Az EU számos kereskedelmi partnerséget kötött olyan országokkal, amelyek lítiumtermeléssel vagy lítiumkészletekkel rendelkeznek, illetve amelyeknek lítiumkészleteit azonosították, és amelyeknél a projektek előkészítése folyamatban van. Ezek közé tartozik Argentína, Kanada, Chile, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Grönland, Namíbia, Norvégia, Ruanda és Üzbegisztán.
A blokk a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatos transzatlanti együttműködést is megerősítette azzal, hogy a múlt hónapban partnerséget kötött az Egyesült Államokkal „a globális kritikus ásványi nyersanyag-ellátási láncok diverzifikálása” céljából.
Kiemelt kép forrása: Canva