Fenntarthatóság

Példátlan: Tízszer gyorsabban emelkedik a CO2 a légkörben, mint bármikor az elmúlt 50 000 év során

Devenyi Dalma | 2024.05.24. 05:35

Az Antarktiszon több százezer év alatt felhalmozódott jég segít a tudósoknak megérteni a mai éghajlatot. Az ősi antarktiszi jég részletes elemzése kimutatta, hogy a légkör szén-dioxid-szintje tízszer gyorsabban emelkedik, mint az elmúlt 50 000 évben bármikor.

 

Az amerikai Oregoni Állami Egyetem és a skóciai St. Andrews Egyetem kutatói olyan jégmintákat vizsgáltak, amelyeket akár 3,2 km mély fúrásokkal gyűjtöttek – írja az Euronews. Az Antarktiszon több százezer év alatt gyűlt össze a jég, amely a jég belsejében lévő légköri gázokat légbuborékokba zárva tartalmazza. A tudósok nyomelemeket keresnek a jégmintákban, hogy megismerjék, milyen volt az éghajlat a múltban.

„A múlt tanulmányozása megtanít bennünket arra, hogy miben különbözik a mai kor. A CO2-változás mértéke ma valóban példátlan. Kutatásunk a valaha megfigyelt leggyorsabb múltbeli természetes CO2-emelkedési ütemet azonosította, és a ma tapasztalható, nagyrészt az emberi kibocsátás által vezérelt ütem tízszerese” – mondta Kathleen Wendt, az Oregoni Állami Egyetem Föld-, Óceán- és Légkör-tudományi Főiskolájának adjunktusa, a tanulmány vezető szerzője.

Az Antarktiszon több százezer év alatt felhalmozódott jég segít a tudósoknak megérteni a mai éghajlatot. (Fotó: Pixabay)

 

Mit mondhat nekünk az ősi jég az éghajlatváltozásról?

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a mintegy 10 000 évvel ezelőtt véget ért utolsó jégkorszak alatt több olyan időszak is volt, amikor a CO2-szint a vártnál jóval magasabbra ugrott. Wendt szerint azonban ezek a mérések nem voltak elég részletesek ahhoz, hogy feltárják e gyors változások teljes természetét, ami korlátozza a tudósok megértési képességét.

„Nem számítottunk rá, hogy az utolsó jégkorszak idején ilyet látunk. Felkeltette az érdeklődésünket, és vissza akartunk menni azokba az időszakokba, és részletesebb méréseket végezni, hogy kiderítsük, mi történik” – mondta.

A kutatócsoport a kontinentális jégtakaró egy, a Nyugat-Antarktiszi Jégtakaró-szakadéknak (Ice Sheet Divide) nevezett szegmenséből vett minták segítségével vizsgálta meg, hogy mi történt azokban az időszakokban. Az általuk talált mintázat azt mutatta, hogy ezek az ugrások az Atlanti-óceán északi részén bekövetkezett hideg intervallumokkal, az úgynevezett Heinrich-eseményekkel párhuzamosan történtek. Ezek az események világszerte hirtelen éghajlati változásokkal járnak.

„Ezek a Heinrich-események valóban figyelemre méltóak. Úgy gondoljuk, hogy ezeket az észak-amerikai jégtakaró drámai összeomlása okozta. Ez egy olyan láncreakciót indít el, amely magában foglalja a trópusi monszunok, a déli félteke nyugati szelei és az óceánokból kiáramló nagy mennyiségű szén-dioxid változását” – mondta Christo Buizert, a Föld-, Óceán- és Légkör-tudományok Főiskolájának docense, a tanulmány társszerzője.

A legnagyobb ilyen természetes emelkedés során a szén-dioxid mennyisége 55 év alatt mintegy 14 ppm-rel nőtt (az egész milliomod része), körülbelül 7000 évente egyszer fordul elő ilyen ugrás. A jelenlegi sebességgel ez a növekedés mindössze öt-hat év alatt következik be.

 

Kiemelt kép forrása: Canva

  Devenyi Dalma
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.