Az alábbiakban az OPEC+-ra és szerepére vonatkozó legfontosabb tényeket a Reuters összefoglalója nyomán ismertetjük.
Az OPEC-et 1960-ban alapította Bagdadban Irak, Irán, Kuvait, Szaúd-Arábia és Venezuela azzal a céllal, hogy összehangolja a kőolajpolitikát és biztosítsa a tisztességes és stabil árakat. Jelenleg 12 országot tömörít, főként a Közel-Keletről és Afrikából, és a világ kőolajtermelésének mintegy 30%-át adja.
Az OPEC befolyása az évek során némi kihívást jelentett, ami gyakran belső megosztottságot eredményezett. A közelmúltban a tisztább energiaforrások és a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodás felé való globális elmozdulás végső soron csökkentheti az OPEC dominanciáját.
Az OPEC 2016 végén a világ 10 vezető, nem OPEC-olajexportőrével – köztük Oroszországgal – létrehozta az úgynevezett OPEC+ koalíciót. Az OPEC+ nyersolajtermelés a globális olajtermelés mintegy 41%-át teszi ki. A csoport fő célja a világpiac olajellátásának szabályozása. A csoport vezetői Szaúd-Arábia és Oroszország, amelyek napi 9 millió, illetve 9,3 millió hordó (bpd, barrel per day, hordó per nap) olajat termelnek.
Angola, amely 2007-ben csatlakozott az OPEC-hez, az év elején kilépett a blokkból, a termelési szintekkel kapcsolatos nézeteltérésekre hivatkozva. Ecuador 2020-ban, Katar pedig 2019-ben lépett ki az OPEC-ből.
Az OPEC szerint tagállamainak exportja a globális nyersolajexport mintegy 49%-át teszi ki. Az OPEC becslése szerint a tagországai rendelkeznek a világ bizonyított olajtartalékainak mintegy 80%-ával.
Nagy piaci részesedése miatt az OPEC döntései befolyásolhatják a globális olajárakat. Tagjai rendszeresen üléseznek, hogy eldöntsék, mennyi olajat értékesítsenek a globális piacokon.
Ennek eredményeként, amikor a csökkenő keresletre válaszul csökkentik a kínálatot, az olajárak általában emelkednek. Az árak általában csökkennek, amikor a csoport úgy dönt, hogy több olajat szállít a piacra.
Az OPEC+ csoport jelenleg 5,86 millió bpd-vel csökkenti a kitermelést, ami a globális kereslet mintegy 5,7%-ának felel meg.
A csökkentések között szerepel az OPEC+ tagok által 2024 végéig végrehajtott 3,66 millió bpd kitermeléscsökkentés. Néhány tag további 2,2 millió bpd önkéntes csökkentése június végén jár le. A június 2-i ülésen döntés születhet az önkéntes csökkentések több hónappal történő meghosszabbításáról – mondták források a Reutersnek.
Az önkéntes csökkentéseket Szaúd-Arábia vezeti 1 millió bpd csökkentéssel.
A termelés mélyreható csökkentése ellenére a Brent nyersolaj ára az idei legalacsonyabb szint közelében, hordónként 81 dolláron mozog, az áprilisi 91 dolláros csúcsról lefelé, a megemelkedett készletek és a globális kereslet növekedésével kapcsolatos aggodalmak nyomására.
A termelői csoport egyes kínálatcsökkentései jelentős hatással voltak a világgazdaságra. Az 1973-as arab-izraeli háború idején az OPEC arab tagjai embargót rendeltek el az Egyesült Államokkal szemben, megtorlásul azért a döntéséért, hogy az izraeli hadsereg, valamint más, Izraelt támogató országok utánpótlását biztosította. Az embargó megtiltotta a kőolaj exportját ezekbe az országokba, és csökkentette az olajtermelést.
Az olajembargó nyomást gyakorolt az amúgy is feszült amerikai gazdaságra, amely egyre inkább függött az importált olajtól. Az olajárak megugrottak, ami magas üzemanyagköltségeket okozott a fogyasztóknak és üzemanyaghiányt az Egyesült Államokban. Az embargó az Egyesült Államokat és más országokat is a globális recesszió szélére sodorta.
2020-ban, a COVID-19 zárlatok idején világszerte a nyersolaj ára visszaesett. Ezt követően az OPEC+ napi 10 millió hordóval csökkentette az olajkitermelést, ami a globális termelés mintegy 10%-ának felel meg, hogy megpróbálja az árakat támogatni.
A benzinárak fontos politikai témát jelentenek az Egyesült Államokban, ahol idén elnökválasztásra kerül sor, és arra késztették Washingtont, hogy többször felszólítsa az OPEC+-t, hogy engedjen ki több olajat.
Az OPEC szerint az ő feladata nem az árak, hanem a kereslet és a kínálat szabályozása. A csoport tagjai nagymértékben függnek az olajbevételektől, Szaúd-Arábia költségvetése különböző becslések szerint 90 és 100 dollár közötti hordónkénti olajár esetén egyensúlyban van.
A termeléscsökkentés mellett az OPEC+ idén megvitatja tagjainak termelési kapacitásadatait is – ez egy történelmileg vitatott kérdés. A csoport három független céget – az IHS-t, a WoodMac-et és a Rystadot – bízott meg azzal, hogy június végéig mérjék fel az OPEC+ összes tagjának termelési kapacitását. A kapacitásbecslések segítenek az OPEC+-nak abban, hogy meghatározza azokat az alap termelési számokat, amelyekből kiindulva a csökkentéseket végrehajtják.
A tagországok hajlamosak magasabb kapacitásbecslésekért küzdeni, hogy magasabb alapértéket kapjanak, és a csökkentések alkalmazása után magasabb termelési kvótákhoz, és így végső soron magasabb bevételekhez jussanak.
Az új kvótákra azért van szükség, mert olyan tagok, mint az Egyesült Arab Emírségek és Irak bővítik a termelési kapacitást, míg a legnagyobb OPEC-termelő, Szaúd-Arábia visszafogta a termelési potenciáljának növelését. Az OPEC+ tag Oroszország termelési kapacitását az ukrajnai háború és a nyugati szankciók miatt gyakorlatilag csökkentették.
Az OPEC jelenlegi tagjai a következők: Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Irak, Irán, Algéria, Líbia, Nigéria, Kongó, Egyenlítői-Guinea, Gabon és Venezuela. Az OPEC+ globális szövetségben az OPEC-en kívüli országokat Oroszország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Bahrein, Brunei, Malajzia, Mexikó, Omán, Dél-Szudán és Szudán képviseli.
Kiemelt kép forrása: OPEC
Czerman Dániel
