Fenntarthatóság

Mi várható a novemberi klímacsúcson? Folytatódik az éghajlatváltozás finanszírozásáért folytatott globális küzdelem

S.Rita | 2024.06.19. 05:35

Novemberben Bakuban, Azerbajdzsánban tartják az ENSZ idei COP29 klímacsúcsot, melynek során közel 200 ország fogja megvitatni az éghajlatváltozás elleni küzdelem új globális finanszírozásának részleteit. A nemrégiben lezárult előkészítő tárgyalások rávilágítottak, hogy a kormányok között jelentős véleménykülönbség áll fenn a finanszírozás mértékét és forrását illetően is.

 

Az éghajlat-finanszírozás olyan támogatásokra és beruházásokra vonatkozik, amelyeket a gazdagabb országok nyújtanak a fejlődő országok számára – írta meg a Reuters. Ezek a pénzek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és a szélsőséges időjárási viszonyok okozta károk visszaszorítására irányulnak.

2009-ben a fejlett országok vállalták, hogy 2020 és 2025 között évente 100 milliárd dollárt biztosítanak ezekre a célokra.

Az idei tárgyalás egyik fő feladata egy új finanszírozási cél kitűzése lesz, amely 2025-től lépne érvénybe. A klímacsúcs résztvevőinek nemcsak a fent említett vállalások pótlására kell koncentrálniuk, hanem az egyre növekvő kihívásokra is megfelelő megoldásokat kell keresniük.

Novemberben Bakuban, Azerbajdzsánban tartják az ENSZ idei COP29 klímacsúcsot, melynek során közel 200 ország fogja megvitatni az éghajlatváltozás elleni küzdelem új globális finanszírozásának részleteit. (Fotó: Canva)

 

Megnövekedtek a pénzügyi igények

Az éghajlatváltozás fokozódása és a tiszta energiába történő beruházások hiánya miatt a szükséges pénzösszeg drasztikusan megnőtt. Az ENSZ egy 2023-ban készült független jelentésre hivatkozik, amely becslése szerint 2030-ig évente 2,4 billió dollárnyi beruházásra van szükség a fejlődő országokban – Kína kivételével – az éghajlati célok eléréséhez és a lakosok megóvásához.

Ez a szám a jelenlegi négyszerese, és magában foglalja mind az állami, mind a magánfinanszírozást, valamint a fejlesztési bankok forrásait.

Az éghajlati célok eléréséhez szükséges beruházások mértéke az utóbbi években jelentősen megnőtt, részben természetesen a fokozódó éghajlati válság és az energiaátmenet lassúságának köszönhetően. A fejlődő országok különösen érzékenyek az éghajlatváltozásra, ezért az új céloknak tükrözniük kell a globális igazságosság és fenntarthatóság elveit is.

A COP29 előtt néhány ország már előterjesztett konkrét számokat. Arab országok egy csoportja, köztük Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, évi 1,1 billió dolláros célkitűzést javasolt, amelyből 441 milliárd dollár a fejlett országok kormányaitól lenne közvetlen támogatás. India, az afrikai országok és a kis szigetországok szintén az évi 1 billió dolláros összeg mellett állnak, de a köreikben megoszlanak a vélemények arról, hogy ebből mennyi származzon közvetlenül a kormányoktól.

A viták egy kétrétegű finanszírozási cél körül forognak:

  • Egy nagyobb, globális éghajlat-politikai finanszírozási cél.
  • Egy kisebb, közvetlenül a gazdag országok által biztosított támogatási cél.

A fejlett országok, amelyek várhatóan vezető szerepet vállalnak majd a finanszírozás biztosításában, még nem tettek számukra is elfogadható javaslatot, bár az USA és az EU szerint ennek az új célnak meg kell haladnia a korábbi 100 milliárd dolláros összeget.

A kormányok között jelentős véleménykülönbség áll fenn a finanszírozás mértékét és forrását illetően is. (Fotó: Canva)

 

Ki fizet?

Jelenleg csak néhány tucat ország köteles az éghajlatváltozás finanszírozására. A finanszírozó országok listáját az ENSZ 1992-es klímatárgyalásain határozták meg, és azóta nem változtattak rajta.

Az EU és az USA úgy vélik, hogy a jelenlegi donorok listája elavult, és új országokkal kellene azt bővíteni. Ide tartozik Kína, a világ második legnagyobb gazdasága, valamint az olyan magas egy főre jutó GDP-vel rendelkező országok, mint Katar, Szingapúr és az Egyesült Arab Emírségek.

Kína azonban határozottan ellenzi ezt az elképzelést. Az, hogy mely országoknak kell fizetniük, várhatóan ez az egyik legvitatottabb kérdés lesz a COP29-en. Az ENSZ éghajlati tárgyalásain a döntések konszenzusos alapon születnek, ami azt jelenti, hogy a közel 200 résztvevő ország egyike sem ellenezheti a megállapodást.

 

Az éghajlat-finanszírozás jövője

Az OECD adatai szerint jelenleg az éghajlatfinanszírozás nagy része hitel formájában érkezik, a kisebb része pedig közvetlen támogatás. A finanszírozás egyéb típusai közé tartozik a kormányok által mobilizált magánfinanszírozás, az exporthitelek és a fejlesztési bankok támogatása.

Néhány ország azt javasolja, hogy határozzák meg, mi számít valóban éghajlat-finanszírozásnak, mivel az exporthitelek és a piaci kamatozású hitelek nem tartoznak ide.

A Bonnban tartott előzetes tárgyalások során a szigetországok képviselői azzal érveltek a fentiek ellen, hogy a hitelként kínált éghajlat-változási finanszírozás még jobban eladósítaná a szegényebb nemzeteket.

Az új finanszírozási források keresése sürgető feladat, különösen az állami költségvetések szűkössége miatt. A COP29-en megvitatandó részletek közé tartozik a fosszilis tüzelőanyagokra és a védelmi szektorra kivetett adók, valamint az adósságcsere programok, amelyek keretében az országok adósságainak egy részét elengednék, cserébe nagyobb éghajlatvédelmi beruházásokért.

  S.Rita
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2024 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.