A kritikusok tavaly azt mondták, hogy a rendelet nem ment elég messzire, mivel csak nagyon kevés útvonalat célzott meg, és nem terjedt ki az átszállásokra – írja az Euronews. A légiközlekedési ágazat azzal vágott vissza, hogy a rendelet igazságtalan.
Egy évvel a bevezetése után milyen hatása volt eddig a rövid távú belföldi járatokra vonatkozó tilalomnak Franciaországban?
A tilalom bevezetése előtt a francia Polgári Repülési Főigazgatóság (DGAC) becslése szerint az új szabályozás legfeljebb 55 000 tonna kibocsátást csökkenthet, ami a franciaországi belföldi járatokból származó összes kibocsátás mindössze 2,6 százaléka évente.
Az intézkedésnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére gyakorolt látszólag minimális hatása volt az alapja annak, hogy a francia repülőterek szövetsége az év elején fellebbezést nyújtott be a törvény ellen, amely szerint az intézkedés „hatalommal való visszaélés”.
Ezt a fellebbezést elvesztették, mivel az Államtanács úgy döntött, hogy a tilalom rövid távon valószínűleg hozzájárul a légi közlekedés területén az említett kibocsátások csökkentéséhez. Több mint egy évvel a bevezetése óta azonban még nem léteznek hivatalos adatok a tilalom által közvetlenül elért kibocsátáscsökkentésről. Az egyetlen információ, amivel rendelkezünk, a francia légiközlekedésért felelős Jérôme du Boucher, a Transport & Environment nonprofit szervezet francia légiközlekedési igazgatója szerint, a belföldi járatok tavalyi teljes kibocsátása.
Ezek 2023-ban 3,4 százalékkal csökkentek 2022-hez képest, míg nemzetközi szinten ezek a kibocsátások nőttek.
„Ez azt mutatja, hogy Franciaországban általában véve csökkentek a belföldi járatok, és ehhez hozzájárul a rövid távú járatok betiltása” – magyarázza. „Hogy milyen arányban? Nehéz megmondani. Amit kvalitatívabb módon elmondhatunk, az az, hogy 2023-ban az SNCF nemzeti vasúttársaság növelte üzleti aktivitását.”
Ha ezt párhuzamba állítjuk a belföldi járatokkal, akkor szerinte az utazási és üzleti aktivitás mértéke nem tért vissza a COVID előtti szintre.
„Úgy tűnik tehát, hogy elmozdulás történt, méghozzá általánosabb értelemben, nem csak csak azokon a konkrét járatokon, amelyekre a tilalom vonatkozik.”
A tilalom legalább három évig lesz érvényben, utána a francia kormány megvizsgálja annak hatását, mielőtt újabb lépéseket tenne.
A tilalom nem csak arról szólhat, hogy maga a rendelet hatékonyan csökkenti-e a belföldi járatok kibocsátását.
„A CO2-kibocsátás szempontjából kevésnek tűnik, de politikai intézkedésként, jogszabályként jó” – mondja de Bouchard.
A törvényt sokat vitatták Franciaországban, és a tényleges végrehajtása, bármilyen formában is történik, jelzésértékű az emberek számára. Úgy véli, ez arra készteti őket, hogy megfontolják, amit a franciák „sobriété”-nek, azaz mértékletességnek neveznének – valóban megéri-e üzleti vagy szabadidős céllal igénybe venni ezeket a járatokat?
„A tilalom hatással van arra, hogy az emberek hogyan viselkednek és hogyan tekintenek erre a közlekedési eszközre.”
A DGAC nemrégiben végzett országos légi utasfelmérése arról kérdezte az embereket, hogy mit tennének, ha az utazásuk nem lenne lehetséges repülővel. A belföldi járatok esetében 41 százalék mondta azt, hogy más közlekedési módot használna.
Emellett a szabályozás megnyitja a további szabályozás lehetőségét. Spanyolország például hasonló tilalmat tervez bevezetni a rövid távú járatokra, ha 2,5 óra alatt van vasúti alternatíva.
Ha egy ország elkötelezi magát egy ilyen szabályozás mellett, és azt az Európai Bizottság jóváhagyja, más uniós országok számára is könnyebbé válik, hogy fontolóra vegyék a hasonló lépéseket.
Kiemelt kép forrása: Canva
S.Rita
