A globális metánkibocsátás 42 százalékát a mezőgazdaság adja, amelynek nyolc százaléka a rizstermesztésből származik – írja az Euronews. A gazdák a rizs előállítása során elárasztják a rizsföldjeiket, ami anaerob körülményeket teremt, ahol a mikroorganizmusok metánt bocsátanak ki.
A metán egy erős üvegházhatású gáz, amely a CO2 fűtőerejének 80-szorosával rendelkezik a kibocsátását követő első 20 évben.
A metán rövid távú ereje miatt a globális felmelegedés jelentős tényezője – bár ez azt is jelenti, hogy a kibocsátások csökkentésével gyorsan lehet sikereket elérni. Indonéziában a Rize segít a gazdáknak új mezőgazdasági módszerek bevezetésében, amelyek csökkenthetik a régió kibocsátását, miközben növelik a gazdák nyereségét.
„A Rize ötlete azért merült fel, mert Délkelet-Ázsia mezőgazdaságában a rizs jelenti – az állattenyésztés után másodikként – a legnagyobb kibocsátási problémát” – mondja Siem Schreurs, a startup partnerségekért felelős vezetője. „A kérdést könnyebb kezelni a rizs szempontjából.”
Schreurs szerint a Rize erősségéhez tartozik, hogy a kisbirtokos gazdálkodókkal való együttműködésre összpontosít, Dhruv Sawney vezérigazgatónak a „nurture.farm” (egy indiai fenntartható mezőgazdasági alkalmazás, amely 1,5 millió kisbirtokost vett fel a listájára) kapcsán szerzett tapasztalataiból merítve.
„Sok munka folyik civil szervezeteken vagy fejlesztési ügynökségeken keresztül, amelyek megpróbálják segíteni a gazdákat új fenntartható gyakorlatok bevezetésében, de az ilyen programokon túli elfogadási arányok általában nagyon alacsonyak. Mi megpróbáljuk a megfelelő technológiát eljuttatni a gazdákhoz, és biztosítani, hogy hosszabb időn keresztül alkalmazzák ezeket” – mondja Schreurs.
Gabriel Vegh-Gaynor szerint, aki társszerzője volt a Globális Éghajlat- és Egészségügyi Szövetség metángazdálkodásról szóló dokumentumának, a rizs nem feltétlenül nagy kibocsátású növény.
A problémának inkább a rizsföldeken évszázadok alatt kikristályosodott árasztási technikához van köze, amelyet a kártevők elriasztására és a gyomnövények növekedésének megakadályozására használnak, hogy kimerítsék a talaj tápanyagait.
„Ez egy természetes folyamat, amikor a szerves anyag alacsony oxigénellátottságú környezetben bomlik le” – mondja Vegh-Gaynor. „A metanogén organizmusok ebben a környezetben jól érzik magukat, és ilyen körülmények között metánt termelnek.”
A problémát súlyosbítja a rizstermelés nagyságrendje. Úgy gondolják, hogy több mint 3,5 milliárd ember napi kalóriabevitelének 20 százalékát rizsből szerzi be, és a kereslet egyre nő.
De ennek az alapvető élelmiszernek a megvonása aligha lenne igazságos. Vegh-Geynor Bangladesre hivatkozik, ahol a vidéki foglalkoztatás közel fele a rizstermelésből származik. „A rizs adja az országban elfogyasztott kalóriák kétharmadát” – mondta.
Vegh-Gaynor hozzáteszi, hogy nincs szükség arra, hogy megállítsuk a rizs piaci felemelkedését. „Ha az élelmiszer esetében az egy kibocsátási egységre jutó kilokalóriát nézzük, akkor rendkívül hatékony” – mondja. „Ez az egyik leghatékonyabb élelmiszer, ami a kibocsátást illeti.”
A rizs növekedése még a metáncsökkentésnek is kedvezhet, mivel új vállalkozások jelennek meg, hogy kielégítsék a világ igényét.
„A lehetőség kevésbé a termelés konkrét nagyságrendjében rejlik, hanem sokkal inkább abban, hogy új piacok nyílnak meg, és képesek leszünk az alapoktól kezdve alternatív módszerekkel beszállni” – mondja Vegh-Gaynor.
A folyamatos elárasztás fáradságos folyamat lehet, mivel szivattyúkra van szükség a párolgás és a vízigényes rizsnövények miatt elveszett víz pótlására. A Rize azonban Vietnamban és Indonéziában egy másik technikát tesztel a gazdákkal, az úgynevezett váltakozó nedvesítés és szárítás (AWD) technikát, amelynek során a rizsföldeket hagyják kiszáradni, mielőtt még több édesvíz áramlik be.
Tanulmányok kimutatták, hogy az AWD 50 százalékkal csökkenti a metánkibocsátást, amit a Rize további laboratóriumi kísérletekkel szeretne fokozni.
„Az AWD-t egy és két szárítási eseménnyel is tudjuk tesztelni” – mondja Schreur. „De adhatunk bioszenet is a talajhoz – vajon milyen lenne a hatása?”
Az eddigi eredmények ígéretesek, hiszen 35 százalékkal csökkent a kibocsátás, de Schreur szerint az igazi értéket az adja, hogy az AWD milyen előnyökkel jár a gazdák számára.
„A növény gyökere, amikor vízstressznek tesszük ki – például X napra kiszárítjuk a rizsföldet -, valójában jobban növekszik, mert több vizet keres” – magyarázza. „Ha újra vizet juttatunk, akkor több gyökér keletkezik, ami több növény növekedéséhez vezet, ami nagyobb termést eredményez.”
A kevesebb víz szivattyúzása azt is jelenti, hogy ez a nagyobb terméshozam energia- és vízmegtakarítással párosul – ami vonzó üzleti ajánlat a kisbirtokos gazdák számára, akikkel a Rize együtt dolgozik.
„Alapvetően egy cső telepítéséről van szó, és arról, hogy bizonyos időszakokra nem lesz víz a földeken. Az egyszerű technológiák elfogadási aránya sokkal magasabb” – mondja Schreur.
A globális metánkibocsátás 42 százalékát a mezőgazdaság adja, amelynek nyolc százaléka a rizstermesztésből származik. (Fotó: Canva)
Schreur szerint a pénzügyi ösztönzés megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdákat megtartsák, ha már bevezették az AWD-t. A szezon kezdete előtt a kistermelőknek olyan alapvető inputokat kell beszerezniük, mint a rizsvetőmagok, műtrágyák és növényvédő szerek.
„Ez hektáronként és szezononként körülbelül 550 euróra rúghat” – magyarázza Schreur. „Nincs meg a likviditásuk, hogy előre kifizessék, ezért hitelt vesznek fel, amelynek kamatköltsége akár 10-15 százalékos is lehet.”
E pénzügyi kihívás megoldása érdekében a Rize ezeket az inputanyagokat ömlesztve szerzi be, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodó a további kamatok nélkül, csökkentett áron vásárolhatja meg azokat. Ezután minden gazdasághoz egy külön agronómus – a növénytermesztés, a talaj- és kártevőkezelés szakértője – kerül, aki segíti az átállást, felügyeli a csövek telepítését és tanácsokkal látja el a gazdálkodót.
„A betakarítás végén a gazda azt fogja mondani: ‘Hé, ezek a srácok tényleg a földembe tették a pénzüket. Az embereik eljöttek és végigdolgozták velem ezt az egész folyamatot” – mondja Schreur. „Az AWD-hez megvalósításához szükséges összes tudással rendelkezünk.”
Annak érdekében, hogy az AWD nagyobb szerepet kapjon, a Rize a gazdák közötti meglévő hálózatokkal dolgozik. „A gazdálkodói csoportok általában hosszú távú kapcsolatot ápolnak ezekkel a gazdálkodókkal, és ezeknek a feleknek nagy a befolyásuk” – mondja Schreur.
Elmagyarázta, hogy Vietnamban a gazdákat gyakran a kormány által kinevezett gazdaszövetkezetek koordinálják, amelyek 10-100 gazdaság öntözését felügyelik. A Rize bevezető foglalkozásokat szervez ezekkel a szövetkezetekkel, ahol megosztják velük a technológia előnyeit. Erre több ülésen keresztül kerülhet sor, így tartós kapcsolatot ápolva a közösséggel. „Ez egy folyamatos bizalomépítés a mi oldalunkról” – mondja Schreur.
Vegh-Gaynor szerint a rizstermesztés egyik különösen ígéretes területe az adatgyűjtés, amely célzott visszajelzésekkel segítheti a gazdákat a termés javításában. „Több adatot kaphatunk a regionálisan specifikus módszerekről, és arról, hogy mi vált be az adott környezetben, ami segíthet másoknak, hogy a kezdeti alkalmazók kihívásai nélkül is sikeresek legyenek” – mondja.
A Rize esetében ezek az adatok támogatják az agronómusokat, akik nyomon követik az egyes gazdaságok termesztési körülményeit és vízfelhasználását.
„Ezt nevezhetjük technológiailag támogatott agronómiai modellnek” – mondja Schreur. „Nyomon követjük az összes olyan pontot, amelyet az agronómus a gazdálkodóval érint. Az összes adatot rögzítjük a platformunkon, ami végső soron a jobb döntéshozatalt segíti.”
Ezek az adatok végül utat nyithatnak a további beruházásoknak. A fenntartható gazdálkodási gyakorlatok sikerének demonstrálásával a Rize a kistermelők piacát alacsony kockázatú piacként mutathatja be.
„Nincs túl sok adat a kistermelő gazdákról, különösen nem azokról, akik új gyakorlatra térnek át. Az általunk gyűjtött összes adatpont hasznos lehet a biztosítási szereplők vagy a mikrofinanszírozási intézmények számára, amelyek tőkét szeretnének a kisebb gazdálkodókhoz juttatni” – mondja Schreur.
A Rize helyszíni munkája jó kezdet, de több közös gondolkodásra lesz szükség ahhoz, hogy a rizs metánproblémájának lényegét megismerjük.
„Mi egy kis agrártechnológiai vállalat vagyunk, amely egy hatalmas problémával foglalkozik” – mondja Schreur. „Több erőre van szükség a downstream oldalról, vagyis az olyan vállalatoktól, mint az FMCG-k, a kereskedők, az átrakodók – a nagyobb vállalatok, amelyek nagy mennyiségű rizst vásárolnak.”
2021-ben 111 ország írta alá a Globális Metánfogadalmat, amelyben vállalták, hogy 2030-ig 30 százalékkal csökkentik metánkibocsátásukat. Ez a fokozott tudatosság ígéretes, mondja Schreur, de befolyásolnia kell azokat a márkákat, amelyeket a szupermarketek polcain látunk.
„Még mindig óriási a kereslet az alacsony minőségű, magas kibocsátású rizsfajták iránt” – mondja. „Sokkal több erőfeszítésre van szükség a teljes értéklánc átállításához.”
S.Rita
