A korábban Schlumberger néven ismert, texasi székhelyű SLB egy olyan amerikai olajmező-szolgáltató nagyvállalat, amely tározók felmérésére, fúrására, olaj- és gáztermelésére és -finomítására szolgáló technológiák fejlesztésével és megvalósításával foglalkozik. Legfőbb profiljuk a feltáráshoz és az összetettebb fúrásokhoz szükséges technológiák és szolgáltatások kínálata. Emellett számos gyakorlati munka kivitelezése is hozzájuk tartozhat, így az utak építése, a csőfektetés, a kutak fúrása és a nyersanyag szivattyúzása. Az 1926-ban megalapított SLB 120 országban képviselteti magát, s hozzávetőlegesen százezer embert foglalkoztat. Irodái megtalálhatók Párizstól Londonig, Houstontól Moszkváig szerte a világon.
Oroszországi üzletága közel 9000 alkalmazottat foglalkoztat, így nem csoda, hogy 2022 évvégén a vállalat orosz piaci részesedése elérte a 6%-ot is (28,1 milliárd dollár).
Az amerikai nagyvállalat már hosszú hónapok óta a szóbeszéd tárgya makacs, oroszországi jelenléte miatt, hiszen még a két legnagyobb, szintén amerikai riválisa; a Baker Hughes és a Halliburton is eladta 2022-ben orosz érdekeltségeit helyi szereplőknek.
A napokban a Financial Times adott hírt a Global Witness non-profit csoport nyomozási anyagáról, mely alapján az SLB nemcsak megőrizte jelenlétét az országban, hanem állítólag új szerződéseket írt alá és több száz alkalmazottat vett fel.
Ezt a folyamatot támasztja alá az is, hogy a kikerült dokumentumok alapján decemberben az SLB szerződést írt alá az orosz Vnigni olaj- és gázipari intézettel új olaj- és gázlelőhelyek modelljeinek felépítése céljából. A FT az utóbbi hónapokban pedig legalább ezer olyan álláshirdetésre bukkant az orosz oldalakon, melyekben az amerikai vállalat a vegyészektől a geológusokig kiterjedő munkaköröket kínál betöltésre az ország területén.
Némely sajtó és civil szervezet, illetve az ukrán kormány támadásai ellenére az SLB nyíltan jelezte, hogy nem tervezi elhagyni Oroszországot. Mindössze annyit vállalt, hogy a szankciókat betartva folytatja tevékenységét, így 2023 júliusától például szóban már leállította bizonyos termékek és technológiák Oroszországba történő szállítását gyáraiból. Az orosz vámbejelentések és más források azonban azt mutatják, hogy a cég továbbra is szállított más forrásokból származó termékeket, így 2023 augusztusa és decembere között 17,5 millió dollár értékben vitt Oroszországba berendezéseket.
Ami miatt nem vonható a vállalat igazából felelősségre, az az, hogy az importált áruk olyan harmadik országokból származnak, mint Kína (13 millió dollárnyi) és India (3 millió dollárnyi).
Az SLB vezérigazgatója, Olivier Le Peuch egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a vállalat eszközei és személyzetének védelme számukra a legfontosabb, arról pedig egyelőre nem született döntés, hogy követve az iparági szereplőket elhagyja a vállalat Oroszországot. Mindemellett a vezérigazgató szerint az SLB komoly hangsúlyt fektet arra, hogy korlátozza az Oroszországnak nyújtott technológiai támogatást. Le Peuch szerint vállalata rendkívül komolyan veszi az exportellenőrzési és a gazdasági szankciókra vonatkozó törvények betartását, továbbá az elvárt sablonnal is megörvendeztetve hallgatóságát közölte, hogy az SLB továbbra is a nemzetközi közösséghez kötődve elítéli Oroszország ukrajnai hadműveletét.
Ennek ellenére az ukrán kormány azzal vádolja a vállalatot, hogy üzleti tevékenysége révén támogatja az orosz háborús erőfeszítéseket. Az ukrán Nemzeti Korrupciómegelőzési Ügynökség pedig biztos, ami biztos felvette az SLB-t a „háború nemzetközi szponzorai” nevű feketelistájára.
Az Egyesült Államok külügyminisztériumának nyilatkozatai az üggyel kapcsolatban arra engednek következtetni, hogy az SLB az amerikai politika áldásával működik Oroszországban. Májusban kijelentették, hogy a vállalat eddig nem sértette meg a szankciókat, és a társaság világosan látja, hogy hol vannak a korlátai. A Pénzügyminisztérium szóvivője már egyértelműbben fogalmazott az USA érdekeiről a kérdésben:
Világos, hogy Washington – főleg választások előtt – érdeke, hogy a lakossági üzemanyagárakat alacsonyan tudja tartani, ez azonban jelentősen függ a világpiaci áraktól és a kínálat mennyiségétől. Az olajmező-szolgáltatók szankcionálása Oroszországban valóban súlyosan megzavarhatja a globális olajpiacokat.
Az orosz piac hiányosságára is jól rámutat a jelenlegi helyzet, hiszen a nyugati kifinomult technológia hiánya, különösen a high-tech típusú szolgáltatások esetén, komoly egyezségekre kényszeríti Moszkvát is. Tavaly tavaszi adatok alapján az orosz olajmezők szolgáltatásainak mintegy 50%-át maguk az olaj- és gázipari társaságok, 30%-át független orosz vállalkozók, a fennmaradó 20%-át viszont külföldi vállalatok (beleértve az SLB-t) biztosították.
Annak érdekében, hogy ne veszítsék el hatékonyságukat, az orosz olajtársaságok érdekeltek abban, hogy ezek a külföldi – jelen esetben amerikai – szereplők valamilyen formában jelen legyenek az orosz piacon.
A nyugati szankciók hatására számos szektor külföldi érdekeltségű cége vonult ki Oroszországból, de közel se mindenki. A „Big Four” amerikai olajszolgáltató cégek közül a Halliburton és a Baker Hughes hagyta el Oroszországot, de például a Weatherford az SLB-hez hasonlóan nem hagyta el az orosz piacot, mindössze csökkentette részvételét sokszor az SLB javára. Nem csoda, hogy az SLB részvényeinek árfolyama az invázió óta emelkedést is mutat. Ráadásul a növekvő olajárak mellett a szolgáltatási üzletág is még inkább nyereséges területnek számít, főleg ha a vetélytársak száma is csökken. Az SLB vezetése számára az is világos, hogy ha utolsóként kivonul az orosz piacról, helyét azonnal átvehetik azok a kínai cégek, amelyek jelenleg sokkal nagyobb fejfájást okoznak az Egyesült Államoknak általánosságban, mint Oroszország.
Kiemelt kép forrása: Canva