A termelés növelése a fogyasztás növekedésének lefelé történő módosítása és az Egyesült Államok, Kanada, Brazília és Guyana versenytársainak folyamatos termelésnövekedése ellenére a készletek újabb felhalmozódását és az árak visszaesését kockáztatja – írja a Reuters.
A halasztás azonban azzal a kockázattal jár, hogy még nagyobb piaci részesedést engednek át a nyugati féltekén működő riválisoknak, és arra csábítanak néhány OPEC+-tagot, hogy megszegjék a szabályokat, és egyoldalúan növeljék a kitermelést.
Szaúd-Arábia és más OPEC+-tagok a 2022 vége óta bevezetett termeléscsökkentés három különálló részletét hajtják végre a felesleges kőolajkészletek levonása és az árak támogatása érdekében.
Minden OPEC+-tagnak részt kellene vennie a 2022 októberében elfogadott napi 2 millió hordó/nap hivatalos kollektív csökkentésben, a gazdasági és olajpiaci kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanság idején.
Ezen túlmenően egyes tagok a piaci stabilitás támogatása érdekében további önkéntes, 1,66 millió hordó/napos, 2023 áprilisában elfogadott csökkentést, valamint egy további önkéntes, 2,2 millió hordó/napos, 2023 novemberében elfogadott csökkentést kívánnak végrehajtani.
2024 júniusában a miniszterek megállapodtak abban, hogy az utolsó önkéntes csökkentést fokozatosan – 2024 októberétől 2025 szeptemberéig – feloldják. Abban is megállapodtak, hogy engedélyezik az Egyesült Arab Emírségeknek, hogy fokozatosan növeljék termelésüket további 300 000 hordó/nap mennyiséggel – 2025 januárjától kezdve és szintén 2025 szeptemberéig.
E terv szerint az OPEC+ teljes termelése a tervek szerint 2024 negyedik negyedévében havonta nagyjából 180 000 hordó/nap mennyiséggel, majd 2025 első kilenc hónapjában havonta 210 000 hordó/nap mennyiséggel emelkedik.
A miniszterek azonban kezdettől fogva hangsúlyozták, hogy a tervezett termelésnövekedés feltételhez kötött, és „a piaci feltételek függvényében szüneteltethető vagy visszafordítható”.
A következő hetekben az OPEC+-nak el kell döntenie, hogy folytatja-e, vagy módosítja, illetve elhalasztja-e ezeket a növeléseket a világgazdaság és az olajkereslet egészségével kapcsolatos megújult aggodalmak fényében.
Az olajárak és a különbözetek jelenleg nagyjából ugyanolyanok vagy gyengébbek, mint amikor a miniszterek 2023 novemberében megállapodtak az önkéntes csökkentések második csoportjáról.
Az inflációval kiigazított fronthavi Brent határidős jegyzések 2024 augusztusában eddig átlagosan hordónként 79 dolláron álltak (42. percentilis a 2000 óta eltelt összes hónapra vonatkozóan), szemben a 2023. novemberi 84 dollárral (49. percentilis).
A Brent hat hónapos naptári spreadje ebben a hónapban átlagosan 2,50 dollárral (73. percentilis) kereskedett backwardationben, ami valamivel erősebb, mint a novemberi 1,63 dollár (57. percentilis). Az amerikai nyersolajból két hordó benzin és egy hordó párlat előállításának inflációval korrigált finomítói árrése azonban ebben a hónapban 22 dollár volt (43. percentilis), szemben a novemberi 24 dollárral (50. percentilis). A naptári különbözetek kivételével, amelyek mérsékelten „bikásak”, a többi ármutató jelenleg a termelés és a fogyasztás közötti nagyjából egyensúlynak felel meg. E mutatók mindegyike jelentősen gyengült azóta, hogy a miniszterek meghozták a termelés 2024. júniusi növeléséről szóló ideiglenes döntést.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez tartozó fejlett gazdaságok kereskedelmi nyersolaj- és finomított termékkészletei június végén 2761 millió hordót tettek ki. A készletek 120 millió hordóval (-4%-kal) maradtak el a tízéves szezonális átlagtól, és a hiány a 2023. novemberi 66 millió hordóról (-2%-kal) csaknem megduplázódott.
A hiány az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatalának (EIA) adatai szerint 2022 szeptembere óta a legnagyobb volt közel két éve.
Június vége óta az amerikai kereskedelmi nyersolajkészletek a szokásosnál tovább és gyorsabban csökkentek, ami tovább növeli a piac szűkülésére utaló bizonyítékokat. Az amerikai nyersolajkészletek a június 21. óta eltelt nyolc hétből hét héten összesen 35 millió hordóval csökkentek az EIA szerint.
Az amerikai nyersolajkészletek jellemzően július és augusztus folyamán csökkennek, mivel a finomítók fokozzák a feldolgozást, hogy kielégítsék a benzin iránti megnövekedett keresletet a nyári vakáció idején.
Az idei szezonális csökkenés azonban 2017 után a második legnagyobb volt az elmúlt évtizedben, ami azt jelzi, hogy a globális készletek valószínűleg tovább szűkültek a harmadik negyedév elején. Az amerikai nyersolajkészletek augusztus 16-án 9 millió hordóval (-2%) voltak a tízéves átlag alatt a június 21-i 6 millió hordós (+1%) többletről. A kimerülés nagy része a Mexikói-öböl mentén fekvő, a globális olajpiacokkal legszorosabban összefonódott texasi és louisianai finomítókban és tartályállomásokon következett be.
Az Öböl-menti nyersolajkészletek az elmúlt nyolc hétből hét héten összesen 25 millió hordóval csökkentek, szemben az előző évtizedben tapasztalt 10 millió hordós átlagos kimerüléssel.
Augusztus elejére a portfólióbefektetők 2013 óta az egyik legalacsonyabb szintre csökkentették a nyersolajban és az üzemanyagokban lévő együttes pozíciójukat. A fedezeti alapok és más pénzkezelők augusztus 13-án mindössze 226 millió hordónak megfelelő kombinált pozíciót tartottak a hat legfontosabb határidős és opciós kontraktusban (2010 óta az összes hét 3. százaléka).
A pozíció a július eleji 524 millió hordós (40. percentilis) és a 2023. novemberi 338 millió hordós (14. percentilis) közelmúltbeli csúcshoz képest csökkent.
Az elmúlt hetekben az alapkezelők csökkentették pozícióikat a főbb gazdaságok kilátásaival és a globális olajfogyasztással kapcsolatos növekvő bizonytalanságra reagálva. Nem világos, hogy milyen mértékben csökkentették a pozíciókat annak reményében, hogy az OPEC+ folytatja a tervezett termelésnövelést, és ezért a növekedés mekkora részét, ha egyáltalán van ilyen, már diszkontálták-e az árakban.
Ha a tervezett emelést már teljes mértékben diszkontálták, akkor annak egy részének vagy egészének elhalasztása hirtelen árfolyam-emelkedést idézhet elő, amely felgyorsulhat és felerősödhet, mivel az alapkezelők megpróbálják újratermelni a pozíciókat.
Ha az emelést még egyáltalán nem diszkontálták, akkor a folytatás az árak még mélyebb esését kockáztatja, mivel az alapok több szerződést adnak el.
Mindezen taktikai megfontolások fölött ott lebegnek a világgazdaság várható kilátásai 2024 hátralévő részére és 2025-re.
A globális feldolgozóipari és árufuvarozási tevékenység április óta stagnál vagy gyengül, ami azt eredményezte, hogy a kőolajfogyasztás sokkal lassabban növekszik, mint ahogy az év elején valószínűnek tűnt.
A gazdasági lanyhulásra válaszul valószínűnek tűnik, hogy az amerikai jegybank és más központi bankok csökkenteni fogják a kamatlábakat a fogyasztói és üzleti kiadások ösztönzése érdekében.
Az OPEC+-nak el kell döntenie, hogy a jelenlegi gyengeségre (ami a halasztás mellett szól) vagy az ösztönzésre és a várható fellendülésre (ami gyorsabb olajfogyasztáshoz vezethet, és az előrehaladás mellett szólhat) összpontosít.
A legóvatosabb megközelítés az lenne, ha megvárnánk a gazdaság gyorsulását és az olajárak emelkedését, mielőtt továbblépnénk, és néhány hónapig elhalasztanánk néhány vagy valamennyi intézkedést. Ha a csoport jobban bízik a gazdasági és fogyasztási kilátásokban, akkor mindenképpen továbbléphet, és bebizonyíthatja, hogy a fedezeti alapok szkeptikusai tévednek.
Kiemelt kép forrása: Canva