Ha a múlt heti eseményeket vesszük alapul, egyértelmű emelkedésnek voltunk szemtanúi a gázpiacon. A londoni tőzsde adatait figyelembe véve, a gáz ára pénteken 2%-al, azaz ezer köbméterenként 455 dollárra emelkedett. A legnagyobb európai gáztőzsdén, a holland TTF-en az októberi határidős ügyletek nyitáskor +0,6%-os emelkedést, majd délutánra már szintén 2%-os emelkedést mutattak.
2024 első félévében a gázárak alapvetően stabilak, kiszámíthatók voltak, az első három hónapban átlag 310 dollár körül kereskedtek, a második három hónapban pedig nagyjából 355 dollár magasságában.
Ilyen árakkal számolhattunk Európában 2021 tavaszán, az európai gázválság első heteiben a nagy ugrást megelőzően. Ez év februárjában egy rövid időre a gáz tőzsdei ára, három év után először esett 250 dollár alá, míg augusztusban épp ellenkező irányt vett és elérte a 450 dolláros éves maximumot.
Az elmúlt hetekben tapasztalható aggodalom, ami az európai gázpiacot jellemezte, a jövőben is megmaradhat. (Fotó: Canva)
Az egyik oka az emelkedésnek a norvég karbantartási időszak elindulása, mely komoly hatással bír Európa ellátására. Az előre beütemezett, szükséges karbantartás napi 125,3 millió köbcentiméterrel korlátozta már a gázáramlást, de szeptember első hetében akár 200 millió köbcentiméterrel is csökkenhet.
Az árakat tovább emelhetik a norvég karbantartás előre nem látható késései, melyek elég gyakoriak a szektorban.
Bár a norvég földgáztermelés a globális kereslet mindössze 3%-át teszi ki, mégis ő a negyedik legnagyobb földgázexportőr a világon, az USA, Oroszország és Katar mögött. Ezt annak köszönheti, hogy az általa kitermelt földgáz szinte teljes egészét exportra kínálja, így nem csoda, hogy a gáz a norvég gazdaság egyik legfontosabb exportterméke. 2023-ban Norvégia az EU és az Egyesült Királyság teljes gázfogyasztásának több mint 30%-ának megfelelő mennyiségű gázt exportált.
A norvég gáz közel 95%-át szállítják vezetéken keresztül Európába, a maradék 5% körüli mennyiséget, pedig cseppfolyósítva hajókkal. Ezen adatokat figyelembe véve nem csoda, hogy az európai gázpiac különlegesen érzékeny a norvég gázzal kapcsolatos bárminemű eseményre.
Az árak emelkedésének másik jelentős tényezője az ukrán hadsereg oroszországi hadművelete, mely során a kurszki régióban található Szudzsa gázmérőállomás egy időre urán ellenőrzés alá került. Ez jelenleg az egyetlen gáztranzit útvonal Oroszországból Európába Ukrajnán keresztül. 2023-ban a Gazprom hozzávetőlegesen 15 milliárd köbmétert szállított rajta keresztül, ami az EU összes fogyasztásának 4,5%-át jelenti nagyjából.
A kurszki események miatti geopolitikai bizonytalanság hasonló helyzetet teremtett a gázpiacon is, hiszen jelentős hatással lehet az Oroszországból Európába érkező gázáramlásokra is. A harci helyzet megoldatlansága pedig további emelkedéseket vonhat maga után.
Bár az európai készletek jelenleg jónak értékelhetők, cseppfolyósított földgáz is kellő mennyiségben érkezik, s a kereslet is egyre inkább visszaesik az új európai energiastratégia következtében, mégis vannak aggodalomra okot adó folyamatok.
Az egyik, az Európai Unió számos országát sújtó egyedülállóan hosszú ideje fennálló hőség, mely növeli a hűtési gázigényt és az áramárakat is. A másik súlyos kérdés, az ukrán gáztranzit jövője.
krajna 2025-től a tervek szerint nem hosszabbítja meg a rajta keresztül áthaladó, Európába irányuló orosz gáztranzit-szerződést. Ezt Vologyimir Zelenszkij ukrán elnök is megerősítette már.
A Gazprom, illetve az ukrán Naftogaz és GTSOU között még 2019-ben aláírt szerződés 2024. december 31-ig hatályos, megszűnésével az orosz gáz teljes tranzitja is megszűnik Ukrajnán keresztül.
2023-ban az Ukrajnán keresztül szállított gáz még mindig a teljes Európába irányuló orosz vezetékes gázexport közel 50%-át tette ki, s bár a teljes európai importban kicsi a részaránya, bizonyos országok ellátásbiztonságát jelentősen befolyásolja. Többek között Szlovákiát, Ausztriát, Olaszországot és Hazánkat is arra kényszeríti a leállással Ukrajna, hogy új piacokat keressen, ahonnan, ha nem is kedvező áron, de fenn tudja tartani a lakosság és az ipar ellátásához szükséges gázbehozatalt.
A felsorolt országok az európai-orosz kapcsolatok leépülése ellenére továbbra is intenzíven hagyatkoznak az orosz vezetékes földgázra.
Szlovákia a tavalyi évben közel 70%-ban függött az orosz gáztól, a területére befutó Ukrajnán keresztül érkező nagy volumenű földgázvezeték leállása új források felkutatására kényszerítik, ami földrajzi fekvéséből kifolyólag nem mutat túlzottan perspektivikus kilátásokat. Ausztria gázimportjának legalább 60%-a származik átlagosan Oroszországból, s az évtizedek óta működő orosz-osztrák földgáz-szerződéseknek köszönhetően vívhatta ki Közép-Európa egyik legnagyobb vezetékes elosztó pozícióját. Olaszország már régóta délről igyekszik garantálni gáz ellátásbiztonságát, Algéria mellett Törökországra is egyre jobban számít ebben.
Azonban az új források találása a legkisebb probléma, a versenyképes szerződések megkötése és az új infrastruktúra kiépítése a nehézkesebb ügy ezen országok számára.
Ha a múlt heti eseményeket vesszük alapul, egyértelmű emelkedésnek voltunk szemtanúi a gázpiacon. (Fotó: Canva)
Az Európai Unió, ha nem hosszabbítja meg, vagy nem tudja rávenni Kijevet a gáztranzit szerződés meghosszabbítására, akkor új partnerek után kell nézzen, hogy tagállamai ne szenvedjenek hiányt a jövőben. Az egyik lehetőség a délről érkező, szintén orosz földgázt szállító Török Áramlat kapacitásbővítése, mely Magyarországnak jelent elsősorban kedvező feltételeket. A második lehetőség, hogy az eddig orosz gázt szállító ukrán vezetékek a jövőben máshonnan származó – például Azerbajdzsánból – földgázt kezdjenek el szállítani.
Előbbi esetében éppen ugyanúgy orosz földgáz érkezne, tehát nincs igazán elvi magyarázata az ukrán vezetékek leállíttatásának, utóbbi viszont sokkal több szereplős együttműködést jelentene.
Hiába tárgyalnak az ukránok Azerbajdzsánnal a kiesett orosz gáztranzitdíjak pótlásának céljából – ami nagyon fog hiányozni az így is sínylődő ukrán államháztartásból, s aminek elmaradása az energetikai infrastruktúrák további leépülését eredményezné – a helyzet közel sem ennyire egyszerű. Ukrajna számára a tranzit leállása jelentős, évi 720 millió euróra becsült bevételkiesést jelent egyébként.
Jelenleg Azerbajdzsán nem tud különösebben növelni az Európába szánt földgáz mennyiségén – ez számos beruházást igényel még – így leginkább csak az orosz gáz megvételével tudná növelni gázexportját Európa felé, azonban ezt is csak a déli vezetékeken. Az ukrán tranzithoz orosz területeken kellene áthaladni, ami értelem szerűen orosz jóváhagyást igényel.
Szijjártó Péter a napokban tárgyalt a Gazprom vezetésével a magyar gázszállítások kapcsán, ezt követően úgy fogalmazott, hogy a Magyarországra irányuló orosz gázszállítás stabil és biztonságos. A külügyminiszter azt is kihangsúlyozta, hogy Hazánk továbbra is elkötelezett Magyarország és Oroszország kölcsönösen előnyös energiaszektorbeli együttműködése mellett, ezért semmilyen beavatkozást, korlátozást nem tűr el.
A magyar gáztárolók feltöltöttsége jelenleg 89%-os, ehhez arra volt szükség, hogy tavaly 5,6 milliárd köbméter gáz érkezzen Magyarországra a Török Áramlaton keresztül, idén pedig már 4,8 milliárd.
Mindez azt támasztja alá, hogy a déli irányú beszállítások egyre inkább felértékelődnek, azonban növelik is az ország kiszolgáltatottságát. A Török Áramlat megfelelő működése, háborítatlansága különösen fontossá vált számunkra, s egy esetleges Északi Áramlatot ért terrormerénylet megismétlődése súlyos galibákat okozna ellátásunkban.
Kiemelt kép forrása: Canva
Erbszt Adrienn
