A CNBC cikke alapján az alacsonyabb globális keresleti előrejelzések, valamint az OPEC-országokon kívüli országokból érkező új olajkínálat arra utal, hogy a nyersolajárak hosszú ideig visszafogottan alakulnak.
A nyersolaj globális referenciaértéke szeptember elején hordónként 70 dollár alá esett, 33 hónapja a legalacsonyabb szintre. Ez remek hír a fogyasztók számára, hiszen ennek következtében alacsonyabb árakat látnak majd a benzinkutakon – de nem mindenki elégedett. Az alacsony ár rémálomszerű az OPEC+-nak, amely számára az olajbevételek létfontosságúak.
A Szaúd-Arábia által vezetett olajtermelői szövetség szeptember elején úgy döntött, hogy további két hónappal elhalasztja az olajkitermelés növelését, hogy ezzel próbálja támogatni az árakat, de az igyekezet egyelőre eredménytelen.
Az alacsony globális keresleti előrejelzések, valamint az OPEC+-on kívüli országokból érkező új olajkínálat hosszú ideig visszafogott nyersolajárakat ígérnek.
A visszaesés arra késztetett egyeseket a piacon, hogy feltegyék a kérdést: Elértük-e hivatalosan az „olajcsúcsot”? A keresletnövekedés elérte a csúcspontját, és innen már csak lefelé vezet az út? Az OPEC előrejelzései szerint határozottan nem.
Az olajtermelő csoport szeptember 24-én közzétett, 2024-re vonatkozó jelentése (World Oil Outlook) az energiaigény erőteljes, 24%-os globális növekedését jósolja 2050-ig. Az olajkereslet erőteljes középtávú növekedését is előrevetíti. A közlemény szerint a kereslet 2029-re eléri a napi 112,3 millió hordót, ami napi 10,1 millió hordós növekedést jelent 2023-hoz képest.
A fúrótornyok egyesek szerint sokáig velünk maradnak. (Fotó: Canva)
Úgy tűnik azonban, hogy számos energetikai elemző nem ért egyet ezzel a számítással – nem utolsósorban a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) munkatársai. A párizsi székhelyű ügynökség júniusban közzétett éves középtávú előrejelzése szerint a kereslet az évtized végére napi 106 millió hordó körüli szintre csökken. Azt az IEA is úgy látja, hogy a globális olajkereslet növekszik, csak kisebb növekedést prognosztizál, és az évtized végére várja a csúcsot.
Az OPEC és az IEA közötti előrejelzési csata az utóbbi években egyre nagyobb nyilvánosságot kapott, mivel az utóbbi szervezet a nettó zéró kibocsátás eléréséért küzd.
Az S&P Global Commodity Insights eközben valahol a kettő között látja a középtávú jövőt, amelyben a kereslet 2034-ben éri el a napi 109 millió hordós csúcsot, majd fokozatosan csökken, és 2050-ben napi 100 millió hordó alá esik. Az OPEC ezzel szemben úgy látja, hogy a kereslet 2050-re eléri a 120 millió hordó/nap szintet.
Mindegyik fél egyetért abban, hogy a kereslet a fejlődő világban csökkenni fog, míg a feltörekvő piacokon – India vezetésével – növekedni fog.
A közeli és középtávú kilátásokat illetően az elemzők az olajkeresletet és az olajárakat alakulásáról negatívan vélekednek. Ez annak ellenére van így, hogy az OPEC+ szeptember elején bejelentette, hogy decemberig meghosszabbítják a nyersolajtermelés csökkentését, hogy megpróbálják korlátozni a piaci kínálatot.
„A két hónapos hosszabbítás nem győzött meg senkit, aki szkeptikusan áll a piachoz, hogy ez sokat fog segíteni az árak megerősítésében. Ez a pillanatnyi probléma. A sokkal nagyobb kérdés azonban az, hogy egzisztenciális értelemben túljutottunk-e az olajkereslet csúcspontján?” – mondta Dave Ernsberger, az S&P Global Commodity Insights piaci jelentésért felelős vezetője a CNBC-nek.
„A kereslet utáni növekedés korszakába lépünk. Ez nem az olaj utáni pillanat, hanem a növekedés utáni pillanat. És hogyan alkalmazkodik az OPEC+, hogyan alkalmazkodik a piac egy olyan világhoz, ahol a kereslet összességében alacsony vagy nem növekszik?” – tette hozzá.
Ernsberger rámutatott az alternatív energiaformák növekedésére is, beleértve a bioüzemanyagok növekvő használatát a hajózási ágazatban.
Az áremelkedési kilátásokat Kína, a világ legnagyobb kőolajimportőre is csökkenti, amely a villamosítás elkötelezett útjára lépett.
„Az OPEC+ magasabb árait fenyegető legnagyobb veszélyek a külső tényezők. Külső tényező a gyenge kereslet, különösen Kína részéről, a nem OPEC+ forrásokból származó olajkínálat, de van belső ok is, méghozzá az, hogy egyes tagok a kijelölt kvótáknál többet termelnek.” – mondta a CNBC-nek Li-Chen Sim, a washingtoni székhelyű Közel-Keleti Intézet tudósa.
A nemzetközi és kínai források becslései szerint Kínában lassul a kereslet az olaj és a finomított termékek iránt. Ez részben a (magához képest) lassuló kínai gazdasági növekedésnek tudható be, amely az elmúlt években évi 3-5% körüli volt.
„Az olajfogyasztás csökkenésének azonban van egy strukturális eleme is, amelyet az olaj- (és gáz-) importtól való nagyfokú függőség csökkentésére irányuló tudatos törekvés vezérel. Ez olyan politikákban nyilvánul meg, mint az elektromos járművek elterjedése, valamint a megújuló és nukleáris energiaforrások elterjedésének ösztönzése” – tette hozzá Sim.
Átveszi a kutak helyét a töltőállomás? (Fotó: Canva)
Rövid távon az OPEC+ várhatóan decemberben még mindig vissza fogja fogni a termelését és a szövetség több országa a kvótáján felül fog termelni. Több kínálat érkezik továbbá a piacra az OPEC+-on kívüli termelőktől, például az Egyesült Államokból, Guyanából, Brazíliából és Kanadából.
„Nehéz elképzelni, hogy az árak sokkal magasabbra mozduljanak, amíg a piacon fennáll a fenyegetés, hogy visszahozzák ezeket a készleteket” – mondta Ernsberger.
Sokkal hosszabb távon az olajkorszak esetleges hanyatlása – ha bekövetkezik – inkább a kereslet változása, mint a kínálat csökkenése miatt következik be, állítja sok elemző. A néhai Ahmed Zaki Yamani szaúdi sejk volt az, aki 2000-ben azt mondta:
„A kőkorszak nem a kövek hiánya miatt ért véget, és az olajkorszak is véget fog érni, de nem az olaj hiánya miatt”.
Kiemelt kép: Canva
Devenyi Dalma
