A sótalanítás a tengervízből vagy brakkvízből történő sótalanítás folyamata, amelynek célja, hogy az emberek számára többféle célra – többek között ivásra – hasznosíthatóvá tegyék azt. Az éghajlatváltozás által veszélyeztetett vízkészletek aszálybiztos alternatívájának tekintik.

Az EU számos déli országa támaszkodik erre az eljárásra az ivóvíz és a mezőgazdaság számára történő édesvíz-ellátás érdekében. A mellette szóló érvekről és ellenérvekről az Euronews cikkében olvashatunk.

A sótalanító üzemek építése és üzemeltetése drága, és sok energiát fogyaszt, bár az új technológiák csökkentik a költségeket és a környezeti hatásokat. Másik hátránya, hogy káros környezeti hatást gyakorolhatnak a tengeri állatokra és növényekre.

Hogyan lesz a sósból édes?

A sótalanítás során melléktermékként sós víz keletkezik, amely egy vegyi anyagokat tartalmazó, koncentrált sóoldat. A tengerbe visszaengedve károsíthatja a halakat, a korallokat és a planktont.

Sokan a sótalanítást „végső megoldásnak” tekintik, amelyet csak akkor alkalmaznak, ha már minden más lehetőséget – például a szennyvíz újrafelhasználását és a szivárgás csökkentését – kipróbáltak. Bár a technológiának jelentős hátrányai vannak, nélküle az EU egyes régiói nem tudnák kielégíteni vízigényüket.

A tenger élővilága veszélybe kerülhet a sótlanítási folyamatok során (Fotó: Canva)

Mi az EU politikája a sótalanítással kapcsolatban?

Spanyolországban, Cipruson és Portugáliában már széles körben alkalmazzák a sótalanítást. Görögország és Olaszország is terjeszkedik. Európa egyes régióiban nem lesz lehetséges teljes mértékben kielégíteni a keresletet, hacsak nem használják újra a szennyvizet és/vagy nem sótalanítják a tengervíz egy részét.

A taxonómiai rendelet (az EU fenntartható finanszírozási keretének egyik sarokköve és a piac átláthatóságának fontos eszköze) legutóbbi frissítése a sótalanítást „zöld” befektetésnek minősíti a környezetvédelmi szempontokkal kapcsolatos szigorú feltételek mellett. A lehető legnagyobb mértékben zöld energiát kell felhasználni, a melléktermék vegyianyag- és sótartalmát csökkenteni kell, és a kibocsátások esetén biztonságosan kell kezelni és tengervízzel hígítani.

A sótalanításnak vannak hátrányai, többek között a magas energiafogyasztás és karbantartás, valamint a sóoldat ártalmatlanítása. Az új sótalanító üzemek telepítésének a vízkörforgás védelmére és helyreállítására, valamint a víz hatékony felhasználására irányuló jelentős erőfeszítések után kell jönni. Fontos feladat az újrafelhasználás ösztönzése, a vízszivárgás és a vízkivételek csökkentése. A sótalanítást csak akkor szabad végezni, ha környezetvédelmi szempontból jobb alternatíva nem áll rendelkezésre, és azt egy integrált vízgazdálkodás keretében kell végezni, a vízkínálat és a vízigény közötti méltányos egyensúly megteremtésével.

Milyen előnyei vannak a sótalanításnak?

A sótalanítás a vízhiányra adott válaszként jelenik meg, különösen a mediterrán országokban, gyakran a szennyvíz újrafelhasználásával és a hatékonyság növelésével kombinálva.

• Az uniós létesítmények évente legfeljebb 2,89 milliárd m3 sótalanított vizet tudnak szolgáltatni (aktív kapacitás).
• A termelt víz 71%-át közüzemi vízellátásra használják fel (2 milliárd m3, a közüzemi vízellátásban felhasznált összes víz 4,2%-a).
• Az EU-ban előállított sótalanított víz 17%-át ipari felhasználásra, 4%-át erőművekben, 8%-át pedig öntözésre használják.
• Az EU-ban a sótalanító üzemek főként a mediterrán országokban találhatók: mintegy 1200 üzem 2,37 milliárd m3 kapacitással rendelkezik (az EU teljes sótalanítási kapacitásának 82%-a).

Milyen hátrányai vannak a sótalanításnak?

Az EU több déli országa is alkalmazza a sótalanítást az édesvízszükséglet fedezésére, azonban az édesvíz kis hányadát nyerik az EU-ban tengervíz-sótalanítással.

• A sótalanító üzemek építése és üzemeltetése drága. A sótalanítással előállított víz ára nagyon magas. Ezért leginkább ivóvíz előállítására használják. A sótalanítással kapcsolatos kutatásra szánt uniós finanszírozás 2014-2019 között összesen 81,5 millió EUR-t tett ki, amely infrastrukturális beruházásokra és innovációs tevékenységekre összpontosított.
• A folyamat energiaigényes, ezért fontos, hogy megújuló energia felhasználásával és az energiafogyasztás csökkentésével történjen.
• A sótalanítás mellékterméke a sós víz (vegyi anyagokat tartalmazó tömény sóoldat), amelyet a tengeri környezetre gyakorolt káros hatások elkerülése érdekében megfelelően kell ártalmatlanítani.
• A vízkivételek és az infrastruktúra, például a csövek építése a hidrográfiai viszonyok tartós megváltozásához (pl. az üledékek megváltozása) vezet, és hatással lehet a tengeri élővilágra.

A sótalanítást az éghajlatváltozás által veszélyeztetett vízkészletek aszálybiztos alternatívájának tekintik. (Fotó: Canva)

Milyen pénzügyi szabályok szabályozzák a sótalanítást az EU-ban?

A taxonómiai rendelet legutóbbi frissítése a sótalanítást „zöld” beruházásnak minősíti, a környezetvédelmi szempontokkal kapcsolatos szigorú feltételek mellett.

A sótalanítási projekteknek az uniós taxonómia szerinti szigorú kritériumoknak kell megfelelniük, biztosítva, hogy hozzájáruljanak a fenntartható vízhasználathoz és -védelemhez, miközben minimalizálják a környezeti hatásokat.

A kritériumok közé tartozik a hatékony energiafelhasználás, az alacsony üvegházhatású gázkibocsátás és a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó intézkedések betartása, amelyek összhangban vannak az EU éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességre és környezeti fenntarthatóságra vonatkozó céljaival.

Vízkrízis Görögországban

A mediterrán országban attól tartanak, hogy a szigeteken nem lesz elegendő téli csapadék. Így a víztartó rétegekre nagy nyomás nehezedik, hogy az elkövetkező hónapokban jól teljesítsenek, de emellett az ország kormánya új megoldással is kísérletezik: a megújuló energiával működő sótalanítással.

Görögország vízválságát súlyosbítja az éghajlatváltozás és az országon belüli turizmus hatalmas növekedése.

A vízhiány számos sziget, például Naxos, Mykonos, Kynthnos és Serifos számára kritikus kérdéssé vált. Az energiaigényes sótalanító egységek költségeinek fedezésére a szakemberek megújuló energiaforrásokat javasolnak. Az egyik tervezett 50 millió eurós projektet a görögországi Milosz szigetén megrendezett Kis-szigeteki Konferencián vitatták meg.

A becslések szerint a Kükládok lakosságának 51%-a sótalanított vizet iszik, de a tudósok kétségbe vonják annak minőségét.
Az Európai Tanács által a következő öt évre elfogadott stratégiai menetrend kötelezettséget vállal arra, hogy az egész EU-ban erősíti a vízügyi ellenállóképességet, ugyanakkor bőséges, határokon átnyúló vízügyi infrastruktúrába is beruház.

Kiemelt kép: Canva