A vállalatok a koronavírus járvány óta vizsgálják az otthoni munkavégzés előnyeit és hátrányait. Sokan kezdtek el távmunkát kínálni a hét legalább egy részében.
Néhány munkáltató azonban teljes munkaidőben hívja vissza a munkatársakat az irodába: ők nem ússzák meg a napi szintű ingázást.
Az EU-ban a foglalkoztatottak túlnyomó többsége még mindig ingázik. Az Eurostat EuroNews-on megjelent adatai szerint 2021-ben az EU-ban a foglalkoztatottak mindössze 13,5 százaléka dolgozott otthonról.
Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat által 2019-ben, a pandémiát megelőzően gyűjtött, legfrissebbnek számító adatok szerint ez jelentősen eltér az európai országok között. A 27 tagállamból álló EU-ban a 15-74 éves foglalkoztatottak átlagos egyirányú ingázási ideje 2019-ben 25 perc volt.
A 2019-es adatok alapján Lettországban volt a leghosszabb az átlagos ingázás, 33 perc, ezt követte Magyarország és Luxemburg, mindkettő 29 perccel.
Ezzel szemben Cipruson volt a legrövidebb az átlagos ingázási idő, 19 perc. Görögország (20 perc), valamint Olaszország és Portugália (mindkettő 21 perc) szorosan követte Ciprust.
Az uniós tagállamok többségében (17 országban) az ingázási idő 24 és 28 perc között mozgott.
Ha az EFTA-t, az Egyesült Királyságot és néhány tagjelölt országot is beleszámítjuk, Izland tűnik ki a sorból, ahol a legrövidebb átlagos ingázási idő mindössze 15 perc volt. Néhány dél-európai országban általában rövidebb az átlagos ingázási idő, míg számos közép- és nyugat-európai országban, például Németországban, Franciaországban és Svájcban 25-27 perc körül van az ingázási idő, ami közel van a 25 perces uniós átlaghoz.
Általánosságban elmondható, hogy a városszerkezet, valamint a munkahely és a lakóhely földrajzi jellemzői fontos meghatározói az ingázási időnek. José Ignacio Giménez-Nadal és kollégái az európai munkavállalók ingázási idejének tendenciáit vizsgálva rávilágítottak arra, hogy az ingázási idő és számos országjellemző közötti kapcsolatok összetettek.
Megállapították, hogy „a jobb közúti infrastruktúra, a magasabb munkanélküliségi ráta és az egy főre jutó GDP rövidebb átlagos ingázási idővel, míg a magasabb motorizációs ráta hosszabb átlagos ingázási idővel függ össze”.
Az ingázási tendenciák részleteit vizsgálva a foglalkoztatottak 4,3 százalékának egyáltalán nem kellett utaznia ahhoz, hogy eljusson fő munkahelyére az EU-ban.
Szlovéniában volt a legmagasabb a „nulla percesek” aránya, 11,8 százalék, ezt követte Belgium (8 százalék), Írország (7,9 százalék) és az Egyesült Királyság (7,6 százalék).
Görögországban és Olaszországban 2 százalék alatt volt a 0 percet használók aránya. A részletesebb elemzéshez az ingázási időt nagyjából három kategóriába sorolhatjuk:
Az EU-ban 10 emberből majdnem 6-nak (61,3%) 30 percnél rövidebb volt az ingázási ideje, míg körülbelül minden negyedik (26,3%) 30-59 perc között utazott otthonról a munkahelyére.
Ezek az idők egyirányú, kerülő nélküli utakat jelentenek.
Az uniós országok közül Görögországban, Cipruson, Olaszországban és Portugáliában volt a legmagasabb az 1-29 percet ingázók aránya (több mint 70 százalék).
Lettországban, Luxemburgban, Romániában, Bulgáriában és Magyarországon a foglalkoztatottak több mint egyharmada 30-59 percig ingázott.
A legmagasabb, 10,6 és 13,5 százalék közötti arányt Lettországban, az Egyesült Királyságban, Írországban, Belgiumban és Magyarországon regisztrálták 2019-ben. Ezekben az országokban a foglalkoztatottak több mint 10 százaléka ingázott 60 percet vagy annál többet.
Az EU egészében a foglalkoztatottak 8,1 százaléka ingázott egy órát vagy annál többet.
A dél-európai országokban (Görögország, Ciprus, Portugália és Olaszország) általában rövidebb az ingázás, míg a kelet-európai országokban (Lettország, Románia, Bulgária és Magyarország) magasabb a hosszabb ingázás aránya.
A nyugat- és észak-európai országokban az ingázási idők kiegyensúlyozottabb összetételűek.
Toon Zijlstra és Ann Verhetsel 35 európai országban végzett, az „ingázók terheit” vizsgáló elemzésükben egyértelmű kapcsolatot találtak a hosszabb ingázási idő és az alacsonyabb jólét között. Kutatásuk azt mutatja, hogy a hosszabb ingázási idővel rendelkező egyének általában alacsonyabb szintű jólétről számolnak be.
Az Eurostat szerint a szokásos ingázási idő a leggyakrabban használt közlekedési módot jelenti normál időjárás esetén, a szélsőséges körülmények vagy a szokatlan forgalom kizárásával. Ha két közlekedési módot egyformán használnak (pl. az idő felét autóval, a másik felét busszal), a válaszadók becslést adnak az átlagos ingázási időre.
Kiemelt kép forrása: Pexels
S.Rita
