A tudósok arra figyelmeztettek, hogy nagymértékben alábecsülték az Atlanti-óceán egyik legfontosabb, a Föld éghajlatának szabályozásában szerepet játszó áramlatának összeomlásából eredő veszélyeket.
Egy októberben közzétett nyílt levélben 15 ország 44 vezető éghajlatkutatója úgy nyilatkozott, hogy az Atlanti-óceán meridionális forgási cirkulációjának (AMOC) összeomlása pusztító és visszafordíthatatlan következményekkel járna.
Azt írják, hogy a kockázatok miatt sürgős cselekvésre van szükség a politikai döntéshozók részéről.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legutóbbi jelentése szerint közepes az esélye, hogy az AMOC 2100-ig nem fog hirtelen összeomlani. A szakértői csoport szerint azonban ez alulbecslés. A tanulmány részleteiről az Euronews is beszámolt.
„E levél célja, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az AMOC összeomlásának elkerülésére vonatkozó „közepes esély” nem megnyugtató. Egyértelműen nyitva hagyja az AMOC összeomlásának lehetőségét ebben az évszázadban. Még közepes valószínűség esetén is, mivel a bekövetkezése katasztrofális lenne, és évszázadokra kihatással lenne az egész világra, úgy gondoljuk, hogy többet kell tenni e kockázat minimalizálása érdekében” – írják a nyílt levélben.
A levél címzettje az Északi Miniszterek Tanácsa, egy kormányközi fórum, amelynek célja az északi országok közötti együttműködés előmozdítása. A levél sürgeti a politikai döntéshozókat, hogy vegyék figyelembe az AMOC összeomlása által jelentett kockázatokat. Gyakoroljanak nyomást a kormányokra, hogy tartsák be a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit.
Az AMOC az óceáni áramlatok fontos rendszere. Meleg vizet, szenet és tápanyagokat szállít észak felé az Atlanti-óceánon keresztül, segít az energia eloszlásában, befolyásolja a hőmérsékletet és szabályozza az éghajlatot a bolygón.
A meleg víz – amely a párolgás miatt sósabb – észak felé áramlik az óceán felszínén, így Európa enyhébb marad, mint amilyen egyébként lenne. Amikor ez a víz lehűl, az óceán fenekén visszaáramlik a déli félteke felé.
Az elmúlt 100 000 év során Európában bekövetkezett drámai lehűlésekről szóló tanulmányok azonban arra utalnak, hogy az olvadó jégtakarók által a sótartalom és a hőmérséklet változásai gyengíthetik az AMOC-ot. Az édesvíz csökkenti a sótartalmat – és ezáltal a víz sűrűségét – az óceán felszínén. Ez azt jelenti, hogy a felszíni vízből kevesebb süllyed, ami potenciálisan lassítja az áramlás sebességét.
Az óceánok vízminősége évről évre nagymértékben változik (Fotó: Pexels)
Egy 2023-as tanulmány azt sugallta, hogy a teljes összeomlás 2025 és 2095 között következhet be, az áramlás lelassulása miatt. Azonban óriási a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ez a fordulópont konkrétan hogyan, mikor és egyáltalán bekövetkezhet-e. A forgatókönyv modellezése igen bonyolult, mivel a legtöbb korábbi számítógépes szimuláció, amely az összeomlást mutatta, egyszerre hatalmas, irreális mennyiségű édesvíz beözönlésével számolt.
2024 februárjában a holland Utrechti Egyetem tudósai egy összetett éghajlati modell segítségével szimulálták az AMOC összeomlását, és felfedezték, hogy ez közelebb lehet, mint korábban gondolták.
A holland csapat egy szuperszámítógép segítségével az eddigi legkifinomultabb modellezést végezte el, hogy a fordulópont figyelmeztető jeleit keresse. Fokozatosan adagolták a vizet, és megállapították, hogy a lassú hígulás végül kevesebb mint 100 év alatt hirtelen összeomláshoz vezethet. A februárban közzétett tanulmány szerint az AMOC billenési pontja korábban csak elméleti koncepció volt, és a szerzők úgy találták, hogy a modellezésük során meglepő volt az a sebesség, amellyel a létfontosságú áramlat összezuhant.
A tanulmány vezető szerzője, René van Westen azonban hozzátette, hogy nincs elég adat ahhoz, hogy bármi határozottat lehessen mondani egy esetleges jövőbeli AMOC-összeomlásról. További kutatásokra van szükség az időkeret kidolgozásához – beleértve a növekvő szén-dioxid-szintet és a globális felmelegedést is figyelembe vevő modelleket. A modellben az összeomlás előtt megfigyelt változások egy része azonban megfelel az Atlanti-óceánban az elmúlt évtizedekben tapasztalt változásoknak.
„Csak annyit mondhatunk, hogy a fordulópont felé tartunk, és hogy az AMOC fordulása lehetséges. Ha az AMOC veszít stabilitásából, ahogyan azt a rendelkezésre álló rekonstrukciókból tudjuk, akkor a jövőben nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki hirtelen átmenetek” – mondja René van Westen, a tanulmány vezető szerzője.
A szakemberek szerint reménykednünk kell a legjobbakban, de fel kell készülnünk a legrosszabbra. Több kutatásba kell fektetünk, hogy jobban megbecsüljük, milyen közel van a fordulópont, felmérjük a lehetséges hatásokat, és kidolgozzuk, hogyan tudjuk kezelni ezeket a hatásokat és alkalmazkodni hozzájuk.
Ha az AMOC összeomlik, a korábbi kutatások szerint az ebből eredő éghajlati hatások emberi időskálán szinte visszafordíthatatlanok lennének. Súlyos globális éghajlati következményekkel járna, amelyeknek Európa viselné a következményeit.
Európa egyes részein akár 30 Celsius-fokos hőmérséklet-csökkenés is bekövetkezhet. A modell szerint London átlagosan 10 Celsius-fokkal, Bergen pedig 15 Celsius-fokkal hűlne le. A jelentés szerzői szerint semmilyen reális alkalmazkodási intézkedés nem képes kezelni az ilyen gyors hőmérséklet-változásokat.
A déli féltekén a hőmérséklet emelkedne, és az Amazonas esőerdeiben a nedves és száraz évszakok felcserélődnének.
Van Westen azt is kifejtette, hogy az összeomlás kevesebb csapadékot és Európa part menti területein akár egy méteres tengerszint-emelkedést is jelenthet.
„Az az általános kép, hogy az AMOC összeomlása katasztrofális lenne, illeszkedik saját csoportom nemrégiben végzett munkájához. Eszerint ez valószínűleg széles körű élelmiszer- és vízbiztonsági válságot okozna” – mondta Tim Lenton, az Exeteri Egyetem éghajlatkutatója, aki nem vett részt a holland a kutatásban.
Kiemelt kép: Canva
Devenyi Dalma
