Az ENSZ bakui COP29 klímacsúcsán jelenleg is folynak a tárgyalások a támogatások által okozott torzulások és hatékonysági hiányosságok csökkentéséről, ami kulcsfontosságú a fosszilis tüzelőanyagok termelésének és felhasználásának csökkentéséhez, mivel ezek jelentősen hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz és a környezetszennyezéshez – írja a Reuters.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számításai szerint a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának támogatása 2023-ban 620 milliárd dollárra rúg.
Ez meredek csökkenés a 2022-es rekordösszeghez képest, amely meghaladta az 1,2 billió dollárt – abban az évben, amikor az energiaárak jelentősen megugrottak Oroszország ukrajnai inváziója nyomán, és a támogatások először lépték át a billió dolláros küszöböt.
Az IEA adatai szerint a támogatások általában nagyjából megoszlanak a villamos energia, az olaj és a földgáz között, amelyek egy-egy harmadot tesznek ki, és a szén csak minimális támogatást kap.
Más számítások, amelyek figyelembe veszik a szélesebb körű következményeket, sokkal nagyobb számot kapnak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) számításai szerint – a legfrissebbek csak a 2022-es rekordévre vonatkozóan állnak rendelkezésre – az explicit támogatások – vagyis a kormányok által az ellátási költségek alulszámlázására fordított pénzek – 1,26 billió dollárt tesznek ki.
Ez azonban csak mintegy ötödét teszi ki a teljes összegnek, amelyet az IMF 2022-ben 7 billió dollárra – vagyis a globális GDP 7,1%-ára – becsül, ha figyelembe vesszük a környezeti költségek alulértékelésének és az elmaradt adóbevételeknek az összegét.
A kormányok világszerte támogatják a fosszilis tüzelőanyagokat, hogy a fogyasztók védelmében alacsonyan tartsák az árakat. Az IEA szerint a legtöbbet Oroszország, Irán, Kína és Szaúd-Arábia költi – olyan országok, amelyek megengedhetik maguknak a költségeket.
A kormányzati kiadások nagy része azonban a szegényebb feltörekvő piacokon is jelen van, ahol az energia gyakran nagyobb arányt képvisel az inflációs kosárban, és az áringadozások a legkevésbé tehetőseket sújtják a legsúlyosabban.
Az eladósodott kormányok – sokan közülük kőolajexportőrök -, amelyek megpróbálnak megszabadulni a költséges üzemanyag-támogatásoktól, a növekvő megélhetési költségek miatt évek óta dühös lakossággal találják szembe magukat. Nigériától Angoláig számos ország küzdött a támogatás eltörléséért, és az elmúlt években halálos áldozatokat követelő tüntetések törtek ki, amelyeket gyakran az üzemanyagárak emelkedése váltott ki.
Az IEA és az IMF szerint a nem hatékony fosszilis tüzelőanyag-támogatások megszüntetése pozitív hatással lehet az energiapiacokra, a kormányzati költségvetésekre és az éghajlatváltozás kezelésére irányuló erőfeszítésekre.
A pénzügyminiszterek koalíciója az éghajlatváltozás elleni fellépésért, amely több mint 90 ország döntéshozóit sorolja tagjai közé, kijelentette, hogy a fosszilis tüzelőanyag-termékek helyes árazása kulcsfontosságú az országok nemzeti szinten meghatározott hozzájárulási céljainak teljesítéséhez és a Párizsi Megállapodásban meghatározott globális éghajlat-változási célok eléréséhez.
2009-ben a 20 legnagyobb gazdaságot tömörítő csoport a nem hatékony fosszilis tüzelőanyag-támogatások fokozatos megszüntetésére szólított fel középtávon, és ezt a felhívást 2012-ben megismételte.
A 2021-es COP26-on és a 2022-es COP27-en az országok megállapodtak abban, hogy felgyorsítják a nem hatékony fosszilis tüzelőanyag-támogatások fokozatos megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket.
Azóta történt némi előrelépés, de nem olyan mértékű, mint amilyet sok politikai döntéshozó remélt. Elemzők olyan sikerekre mutatnak rá, mint az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere, amely arra kényszeríti az erőműveket és az ipari létesítményeket, hogy fizessenek a szén-dioxid-kibocsátásért, és amelynek árai 2022-ben valamivel a felmelegedési célnak megfelelő szén-dioxid-ár felett voltak. Országspecifikus szinten néhány ország, például India és Marokkó drasztikusan csökkentette vagy szinte teljesen eltörölte a fosszilis tüzelőanyagok támogatását.
Kiemelt kép forrása: Canva