„Női energia” című sorozatunkban olyan vezetőket mutatunk be, akik munkájukkal hosszú ideje aktívan hozzájárulnak az iparág alakításához, stabil működéséhez, illetve zöldebbé tételéhez. A 6. részben Szoboszlai Beáta, a PwC Magyarország energiaipari és közműszolgáltatási tanácsadási csapatának igazgatója válaszolt kérdéseinkre. 

Az energetikai szektor átalakulása és modernizációja során egyre nagyobb figyelmet kap a sokszínűség és az esélyegyenlőség kérdése. Az iparág előtt álló kihívások és lehetőségek közepette a női vezetők szerepe és hozzáadott értéke különösen fontos. Sorozatunkban olyan inspiráló nőkkel beszélgetünk, akik nem csak szakmai tudásukkal, hanem elkötelezettségükkel és innovatív megközelítéseikkel is formálják az energetika jövőjét.

Cikksorozatunk 6. részében Szoboszlai Beáta, a PwC Magyarország energiaipari és közműszolgáltatási tanácsadási csapatának igazgatója osztja meg velünk gondolatait az iparágról, a nők szerepéről és a fenntarthatósági törekvésekről.

Melyek a legnagyobb szakmai kihívások a területén? Lát olyat, amely 2025-ben is velünk maradhat?

Egyértelműen az, hogy az – egy évtizede is már-már unásig emlegetett, de az energiaválság hatására „reneszánszát” élő – energia trilemmának hogyan lehet megfelelni. Vagyis hogyan lehet úgy az energiaellátást jó minőségben biztosítani, hogy lehetőleg minél zöldebb legyen, és még megfizethető is, a vállalatok versenyképességét se sújtsa. Amíg az energiaválság előtt ez kicsit inkább szakpolitikai, a piaci szereplők számára főleg elméleti dilemmának tűnt, addig ma már tényleg jelentős gondok vannak: a nagyon volatilis, a csúcsokon rekordmagas energiaárak (közben egyre gyakoribb negatív árakkal is), a vártnál gyorsabban növekvő energiaigény, aminek minden pillanatban történő ellátása egyre komolyabb kihívásokat jelent, és a dekarbonizációs erőfeszítések elégtelenségének ugyancsak mind gyakoribb, extrém időjárási eseményekben megtestesülő megnyilvánulása.

Természetesen rendkívül összetett problémakörről van szó, de az biztos, hogy például a szükséges infrastruktúra-fejlesztések befektetői szempontú kiszámíthatóságát, ösztönzőit, a gazdasági logikát, az ennél is hosszabb, üzleti ciklusokon és a racionális pénzügyi hatásokon is túlmutató környezeti szempontokkal, valamint a már napi szinten is fontos méltányossággal kellene összeegyeztetni. Itt pedig valódi globális megegyezésekre, bölcsességre lenne szükség, a problémakör összetettsége ellenére a prioritások, az elvek robosztusságára, ami gyakorlati szintre és lokálisan is lebontható, kiszámítható.

Konkrétabban és csak címszavak szintjén a – szerintem – leglényegesebbek: a megújulók integrációja, az ehhez szükséges infrastruktúra fejlesztése (beleértve a digitális megoldásokat is), flexibilis technológiák, megoldások alkalmazása (hangsúlyozottan a keresleti oldal igazítása az időjárásfüggő megújulók által dominált kínálat jellemzőihez), elektrifikáció, energiahatékonyság ösztönzése, és az európai nukleáris reneszánsz energiamixben történő minél gyorsabb leképeződése – és mindezeknek a gazdasági vonzata. A technológiai fejlődés, az innovatív megoldások terjedése ad leginkább okot optimizmusra – de elbizakodottságra nincs okunk. Ez a kihívás-halmaz egyértelműen velünk marad 2025-ben és azon túl is.

Tudatosan választotta a szektort, amiben dolgozik? Mi vonzotta leginkább?

Nem, nem teljesen. Közgazdász tanulmányaim során a pénzügy szakirányra, valamint a nemzetközi gazdaságtanra fókuszáltam. A pénzpiacokat, értékpapírpiacokat tartottam akkor még a legizgalmasabbnak, így a Budapesti Értéktőzsdén kezdtem a karrieremet, ahol például a határidős és az opciós piac fejlesztésével foglalkoztam. Ezt követően a Boston Consulting Groupnál helyezkedtem el, ahol akkor egy generalista megközelítés jellemezte a stratégiai tanácsadást – így volt lehetőségem más iparágak megismerésére is, így például a telekom és az energiaszektor tért többször is vissza a projektjeim során. Ott fedeztem fel, hogy ez a terület mennyire izgalmas stratégiai változások küszöbén áll.

A „korai tanácsadós évek” után előbb a MOL-ban dolgoztam a csoportszintű stratégia újragondolásán, már a dekarbonizációs erőfeszítések becsült hatását is figyelembe véve (onnan nekem személyesen a Varró László fémjelezte korszak emelhető ki). Majd az MVM-hez vezetett az utam, ahol ugyancsak kézzel foghatóan át lehetett érezni azt, hogy milyen transzformáció zajlik az iparágban, kezdett átalakulni a cég erőmű portfólió, és új, izgalmas üzleti területek (pl. e-mobilitás) megjelenését is támogattuk.

A stratégiai tervezés mellett az innovációmenedzsment emelhető még ki ottani időszakomból, amikor volt szerencsém egy, a műszaki egyetemmel kutatóival kiegészült csapattal egy olyan, több éven átívelő projekten dolgozni, ami a mai napig is jelentős, az időjárásfüggő megújulók integrációját támogató fejlesztéseket indított el.

Összességében a sokat emlegetett hét éves ciklusok helyett nekem bő nyolc-nyolc évnyi, rendkívül dinamikus időszak tapasztalatai halmozódtak fel mindkét hazai energetikai inkumbens cégnél. Közel két éve pedig visszatértem a tanácsadáshoz, de ilyen előzmények után természetesen most már az energiaszektorra, illetve más szektorok cégeinek energiaügyeire koncentrálva.

Szoboszlai Beáta (Fotó: PwC Magyarország)

Ön szerint mivel lehetne bevonzani a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, hogy tudatosan az Önök szektora felé orientálódjanak? Mi a helyzet azokkal, akik pályamódosítás után szeretnének itt elhelyezkedni?

Végtelenül izgalmas, komplex, dinamikus és elképesztően fontos szektorról van szó. Aki szeretne olyan területen elhelyezkedni, ami valóban életbevágó, és részt venni a változásokban – annak itt a helye.

Egyik kedvenc MAVIR-os szlogenem a „Ha áram van, minden van.” Ez elég tömören összefoglalja a szektorban dolgozók felelősségét.

És ugyan az elektrifikáció – hogy képzavarral éljek – gőzerővel zajlik, a fosszilis energiahordozók jelentőségét sem lehet még megkerülni, sem a közlekedési, fűtési szektorban, de egyelőre még a villamosenergia piacon sem.

Mit tanácsolna azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy ezen a területen kezdjenek karriert? Mely skillek alapvetőek, és milyen „szupererők” segítenek a mindennapok során? Mi lehet buktató és hogyan lehet elkerülni?

Legyenek nagyon nyitottak, rugalmasak, képesek és lelkesek különböző hátterű szakemberekkel történő együttműködésre. A mérnökök jelentik a gerincét a szakmának, de jogászok és közgazdászok közreműködése is elengedhetetlen a szektor hatékony működésében.

De manapság az interdiszciplináris tudás időszakában talán nem is kell már ezeket a dobozokat emlegetnünk. A kíváncsiság, a folyamatos önfejlesztés igénye elengedhetetlen „szupererő” szerintem.

Az EU-s direktíva szerint 2026-ra a nyilvánosan működő részvénytársaságok vezetői pozícióinak 40 százalékát nőknek kell betölteniük, sőt, a tőzsdén jegyzett vállalatoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy felsővezetői pozíciók esetében ez az arány 33 százalék legyen. Ön szerint a mai fiatalok számára inspiráló lehet, ha több nőt látnak majd a későbbiekben vezetői pozícióban?

Ez rendkívül nehéz kérdés. Vannak olyan képességek, skillek, amelyeket hagyományosan a nőkhöz szokás sorolni, például a több szempont összhangjára törekvés, kompromisszumkészség, kitartás, terhelhetőség – de a sztereotípiák azért veszélyesek is lehetnek. Az energiaszektorban relatíve alacsony a női vezetők száma, ez valószínűleg abból fakad, hogy a mérnöki háttér sok esetben – vélt vagy valós – előny, és abban a képzésben valóban alacsonyabb a nők aránya, holott más skillek, képességek is elengedhetetlenek vezetői szerep betöltéséhez.

Hogyan tudják, tudnák a szervezetek jobban támogatni és ösztönözni a nők elhelyezkedését és előmenetelét?

A rugalmasság sok élethelyzetben fontos tud lenni – és szerencsére e tekintetben sokat változott az elmúlt pár évtizedben a világ. Ha azt látják a fiatalok, hogy vékonyabb és áttörhető az üvegplafon, akkor többen nekivágnak az útnak, választják ezt a korábban e tekintetben konzervatív szemléletűnek tartott szektort.

A legtöbb cég elkezdett koncentrálni az ESG-törekvésekre. Önöknél milyen környezeti és klímabarát intézkedéseket vezettek be, vagy vezetnek be a jövőben? Milyen a fogadtatása ezeknek az intézkedéseknek a szervezeten belül?

Irodáinkban 100% megújuló villamos energiát használunk, valamint budapesti irodánk (Eiffel Palace) nemzetközi környezetvédelmi minősítési rendszerek (BREEAM, LEED) szigorú kritériumait is teljesíti.
Fontos célunk az üzleti utazásokból származó kibocsátások 50%-os csökkentése 2030-ra a 2019-es kiindulási szinthez képest. Arra törekszünk, hogy a innovatív digitális munkamódszerekkel optimalizáljuk folyamatainkat és szolgáltatásainkat, és a papíralapú helyett a digitális dokumentumok és munkaeszközök nagyarányú használatára törekszünk.

A mindennapos ingázásból származó kibocsátások csökkentésére a home office lehetőség biztosítása mellett ösztönözzük az alternatív közlekedési eszközök igénybevételét, ezért a car sharing mellett támogatjuk a közbringa-szolgáltatást, és minden munkavállalónk számára éves MOL Bubi bérletet biztosítunk. A „Zöld kommandó” elnevezésű, önkéntes munkatársakból összeállt csapatunk havonta találkozik és ötletel azon, hogyan lehetne a mindennapokban környezettudatosan élni, illetve miként formálhatjuk a nálunk dolgozók szemléletmódját. Épp egy általuk szervezett hulladékcsökkentési kampány zajlik az irodánkban, ami a 10R jegyében a körforgásos gazdaság alapelveire épül.

Saját működésünk mellett a beszállítói láncunktól is elvárjuk a dekarbonizációra törekvést. Célunk, hogy a 2025-ös pénzügyi év végére beszállítóink 50%-a rendelkezzen tudományosan megalapozott célkitűzésekkel (SBT) kibocsátásuk csökkentésére vonatkozóan.

Szolgáltatásainkban is jelentős szerepet játszik az ESG, így dedikált energetikai és szektorokon átívelő ESG csapatunk segíti ügyfeleinket a dekarbonizációban és a fenntartható működésre történő átállásban.

Kiemelt kép forrása: PwC Magyarország