A megállapodás vasárnap este született meg, több napos intenzív egyeztetés után. Simon Stiell, az ENSZ éghajlat-változási ügyvezető titkára egy biztosításhoz hasonlította a kompromisszumot, és kiemelte, hogy a célok teljesítéséhez elengedhetetlen a pénzügyi vállalások pontos betartása: „Mint minden biztosítás, ez is csak akkor működik, ha a díjakat időben és teljes mértékben befizetik. Az ígéreteket be kell tartani, hogy milliárdok életét védjük meg.”
Az első javaslat mindössze évi 250 millió dollárról szólt, ami akkora felháborodást keltett, hogy a résztvevők egy része tiltakozásul elhagyta a konferenciát. Ez a lépés a szervezőket arra kényszerítette, hogy meghosszabbítsák az eseményt.
Az euronews.com megírta, hogy végül sikerült megállapodni egy 300 milliárd dolláros összegben, de szakértők szerint ezt sokan csupán kiindulási pontnak tekintik. Úgy vélik, az összeg idővel növekedhet, és megközelítheti az érintettek által ideálisnak tartott évi 1300 milliárd dollárt.
Hussein Alfa Nova, az Afrikai Csoport tanácsadója szerint a végleges szövegbe utólag sikerült beilleszteni a „legalább” kifejezést, amely a fejlődő országok igényeihez igazodik.
„Ez csak egy kiindulási alap, egy minimum lehet a fejlődő országok hatalmas szükségletei miatt” – emelte ki Alfa Nova.
Wopke Hoekstra, az EU éghajlat-politikai biztosának véleménye jól tükrözi a megállapodással kapcsolatos vegyes érzelmeket:
„Kevesebb, mint amit szerettünk volna, de jobb, mint amitől tartottunk.”
A további finanszírozási források között szerepelnek a fejlett országok önkéntes hozzájárulásai, a magánszektor befektetései, valamint a szén-dioxid-piacok és adókból származó bevételek.
A COP29 eredményeit értékelve egyértelmű, hogy a fejlődő országok támogatása továbbra is központi kérdés marad. A jövő évi konferencia Brazília Belém városában kerül megrendezésre, ahol az amazóniai esőerdők és az éghajlatváltozás mérséklése kerül majd a középpontba.
Kiemelt kép: ENSZ
G. Sziszi
