Az olajárak nagyjából 50%-kal ugrottak meg az ukrajnai orosz inváziót övező eseményekre reagálva – veti fel elemzésében az Energy Intelligence. Hasonlítsuk ezt össze az európai földgáz és a globális LNG-árakkal, amelyek 500%-kal vagy annál is nagyobb mértékben emelkedtek.
Vitatható, hogy lesz-e tartós hatása a globális olajkeresletre, amely ismét a háború előtti szint fölé emelkedett. A piacok pedig továbbra is visszafogottak, még a közel-keleti konfliktus izraeli vezetésű, árrobbanásszerű eszkalálódása közepette is, amely a kőolajellátás hatalmas zavarainak veszélyét hordozza magában.
A globális gázkereslet ezzel szemben még nem emelkedett vissza a háború előtti 2021-es szintre 2023 végére, és lehet, hogy idén sem fog. Európában a világ energiaellátásának statisztikai áttekintése szerint a gázfelhasználás 2023-ban közel 20%-kal csökkent 2021-hez képest.
Még ha a közel-keleti konfliktusok nem is gyakorolnak jelentős hatást, minden jel arra utal, hogy az európai gázfelhasználás tovább csökken, ahogy a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia terjed, és a német és más energiaigényes európai feldolgozóipar csökken vagy energiatakarékosabb technológiát alkalmaz.
Az európai földgáz és a globális LNG-árak 500%-kal vagy annál is nagyobb mértékben emelkedtek az ukrajnai orosz inváziót övező eseményekre reagálva. (Fotó: Canva)
Sokan kitartanak azon nézetük mellett, hogy a gázfelhasználás Ázsiában visszatér – vagy már most is visszatér – az ukrán háború előtti növekedési pályára. Ez azonban közvetlenül szembemegy Peking megújuló energiára tett hatalmas tétjével, amellyel gazdaságának átalakítását és a kibocsátási célok teljesítését kívánja elérni. A Kínának történő amerikai gázeladásokról alkotott bikapiaci nézetek ellentmondanak annak is, amit Kína a szénnel kapcsolatban mondott és tett, mióta 2022-ben a szén javára elhagyta az akkoriban túlárazott LNG-t. Kína azt mondta, hogy a szénre való áttérés biztonsági okokból történt, és az továbbra is megmarad.
Peking ezt követően fokozta a hazai szénbányászat korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket, és kapacitáskifizetéseket fogadott el, hogy készenlétben tartsa azokat a szénerőműveket, amelyek a megújuló energiaforrások elterjedésével veszteségesen alacsony kihasználtságot tapasztalnak.
És ez szembemegy a változó geopolitikai realitásokkal. Ha Kína ismét a gáz felé fordulna, Oroszország már türelmetlenül várakozik, hogy további vezetékes gázzal lássa el Kínát azon a mennyiségen túl, amelyre Peking már szerződött, és Katar is szívesen szállítana még több cseppfolyósított földgázt az országba. Az amerikai LNG-exportőrök reális reménye, hogy a kínai piacokat még jobban megcsapolják, a Washington által Kínával szemben tett egyre agresszívebb kereskedelmi lépések miatt – amelyek Joe Biden leköszönő amerikai elnök alatt kifejezetten a tiszta energiára irányultak, és Donald Trump új elnök alatt szélesebb körűek és valószínűleg mélyebbek lesznek – összeomlott.
India politikája hasonló, mivel a szenet részesíti előnyben a gázzal szemben, bár kevésbé egyértelmű az út a megújuló energiaforrások gyors bevezetése felé. Az, hogy mindkét ország hajlandó több gázt használni, ha az árak versenyképesek, nem téveszthető össze a gázba vetett bizalom visszatérésével.
Eközben Japánban és Dél-Koreában a hagyományos LNG-piacok az atom- és szénipar újjáéledése közepette egyaránt zsugorodtak vagy stagnáltak.
Előbb az ukrajnai, majd az izraeli háborúk okozta zavarok felborították az olajellátás és az árképzés hagyományos mintáit, mély szakadékot hagyva az olajpiacok között Szueztől keletre és nyugatra. (Fotó: Canva)
A Nemzetközi Energiaügynökség egy évvel ezelőtt kijelentette, hogy a gázkereslet az évtized végére tetőzik, és addig csak minimális növekedés várható. Az ügynökség azóta az alapforgatókönyvében a kínai keresletet némileg visszavette, de még mindig 2030-ra látja a globális csúcsot.
Az iparági előrejelzések azonban továbbra is azt mutatják, hogy a gázfogyasztás még évekig, ha nem évtizedekig növekszik. Részben ez a jelek szerint a földgáziparban uralkodó irracionális túlzást tükrözi.
A nemzetközi gázárak 2022-ben bekövetkező legalább ötszörösére emelkedése elképesztően jövedelmező volt azon kevesek számára, akik képesek voltak ezt kihasználni. Még az oroszok is, akik azonnal nagy gázértékesítési volumeneket veszítettek el, amelyeket valószínűleg soha nem fognak visszaszerezni, a gázeladásokból származó bevételek árhoz kapcsolódóan megugrottak, ami nagy szerepet játszott gazdaságuk stabilizálásában, amikor Nyugaton sokan meg voltak győződve arról, hogy az összeomlik a szankciók súlya alatt.
Sok meglévő és leendő amerikai LNG-exportőr számára a tapasztalat vakító volt. Valójában Trump hajlandósága, hogy kérdés nélkül kiadja a Biden által a választások előtt feltartott LNG-exportprojektek engedélyeit, nem sokat ér, ha nincsenek új, hosszú távú vevők, mivel a pénzügyi támogatók ilyen vevőket követelnek. Márpedig kétséges, hogy lesznek.
Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a kínai vevők aláírnák az LNG-fejlesztők által keresett, évtizedes szerződéseket, még akkor is, ha Peking kereskedelmi megállapodást kötne Trumppal, mielőtt egy masszívan romboló vámháborút vívna.
Ha mégis kitör a vámháború, az amerikai LNG-vel szembeni magas kínai megtorló vámok veszélyeztethetik a szállításokat még a meglévő szerződések vagy az azonnali ügyletek alapján is.
A legújabb hírek szerint az EU is megtorló vámokat vethet ki az amerikai cseppfolyósított földgázra, ha Trump beváltja fenyegetését, miszerint megadóztatja az USA-ba irányuló összes uniós exportot. Az LNG-t egyre inkább olyan árucikknek tekintik, amelyhez rengeteg alternatív szállító áll rendelkezésre.
A globális gázpiac alaphelyzetének mindazok számára világosnak kell lennie, akik az amerikai belföldi gázárakat figyelik. A Henry Hub jegyzései idén a történelmi, inflációval kiigazított mélypontok közelében voltak, jóval 2 és 3 dollár alatt, illetve 3 dollár körül millió Btu-ként. Az egyik elmélet szerint a Henry Hub-árak emelkedni fognak, amint néhány új LNG-projekt beindul, és az export eltünteti a hazai többletet. Ehhez azonban valahol a végfelhasználóknak kell megvásárolniuk az LNG-t.
Ukrajna eltökéltsége, hogy nem tárgyalja újra az Oroszországgal kötött, 2024 végén lejáró tranzitmegállapodást, újabb lökést adhat az amerikai LNG iránti keresletnek, de Trump ugyanilyen határozott szándéka, hogy tárgyalásokat folytasson az ukrajnai háború befejezéséről, könnyen felülírhatja a csővezetékes tranzit dinamikáját.
Törökország is szerepet játszhat az orosz gáz áramlásának fenntartásában, mivel arra törekszik, hogy „gázközponttá” váljon, ami feltehetően képes lenne a gáz eredetét olyan módon álcázni, hogy a geopolitikai összetettség esetén is áramoljon.
Ukrajna eltökéltsége, hogy nem tárgyalja újra az Oroszországgal kötött, 2024 végén lejáró tranzitmegállapodást, újabb egyszeri lökést adhat az amerikai LNG iránti keresletnek. (Fotó: Canva)
A kevésbé tapasztalt amerikai exportőrök mégis optimisták. Az óvatosság jelei azonban mind globális, mind amerikai szinten megjelennek a kilátásokkal kapcsolatban. Katarnak állítólag még mindig nincs vevője az általa fejlesztett új kínálat közel felére, mivel – egyelőre – ragaszkodik a régi indexált árképzésű, több évtizedes szerződések iránti igényéhez.
Ázsia a nyilvánvaló piac Katar számára, mivel egyre nagyobb geopolitikai és gyakorlati nehézségekbe ütközik a kínálat mozgatása a Csendes-óceáni és az Atlanti-óceáni medence között, és mint említettük, ez a piac manapság zord.
Katar nehézségei a hazai földgázkészletei számára megfelelő vásárlók megtalálásában elképzelhetően egy rejtett tényezőt is jelenthetnek abban, hogy az Exxon Mobillal közös, amerikai Golden Pass LNG exportprojektje hároméves hosszabbítást kért a szövetségi építési engedélyének határidejére, egészen 2029 végéig. Ez a hosszabbítási kérelem lehet, hogy csupán túlzott óvatosság az építési oldalon. De az is lehet, hogy a globális gáz- és LNG-piacok helyzetével kapcsolatos aggodalom jelei.
Kiemelt kép forrása: Canva
S.Rita
