Az első világháború előtti, Chelsea-ben található Sutton Dwellings lakótelep szilárd bizonyíték arra, hogy a hőszivattyúk – egyes állításokkal ellentétben – jól működnek a régebbi épületekben – írja az Euronews. A hőszivattyúk a világ fosszilis tüzelőanyag-kibocsátásának egyik megoldását jelentik – megújuló fűtést és meleg vizet biztosítanak a gázkazánok helyett. A közvéleményben azonban még mindig jelentős zavar van azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan működik ez a technológia, és számos mítosz kering a korlátairól.
„Remélhetőleg ez a projekt mintaként szolgálhat más lakásszolgáltatók számára, akiknek olyan ingatlanjaik vannak, amelyek szén-dioxid-mentesítésre szorulnak” – mondta Stuart Gadsden, a cornwalli székhelyű beszállító, a Kensa kereskedelmi igazgatója.
A Sutton Dwellings négy tömbjének összesen 81 lakását szerelték fel földhőszivattyús rendszerrel, amely a lakóház alatti talajból nyeri a hőt.
„Bár ez a megújuló fűtés, különösen a földhőszivattyúk nagyszerű mítoszromboló projektjének tekinthető, a legfontosabb eredmény a lakók által érzékelt előnyök lesznek. A mi rendszereinkkel alacsony költségű, alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtést és meleg vizet kapnak, így egész otthonukat melegen tarthatják.” – teszi hozzá Gadsden.
A hőszivattyúk a világ fosszilis tüzelőanyag-kibocsátásának egyik megoldását jelentik. (Fotó: Canva)
Az 1913-ban épült lakóépület nagyszerű példája annak, hogy a hőszivattyúkat az örökség veszélyeztetése nélkül utólagosan is be lehet építeni régebbi épületekbe.
A hagyományos gázkazánokhoz hasonlóan a hőszivattyúk is elég kicsik ahhoz, hogy minden lakásban, egy szekrényben elférjenek. A fosszilis gázzal ellentétben a megújuló hőenergiát a talajból nyerik, 27 darab, mélyen az épület alatt kialakított fúráson keresztül.
A földhőszivattyúk ebben az esetben kézenfekvő választásnak bizonyultak. Míg a léghőszivattyúk általában egy kültéri és egy beltéri egységből állnak, a hálózatba kapcsolt hőszivattyúk nem zavarják a vörös téglából épült külsőt, és nem foglalnak értékes külső kerti helyet.
Ez a városi lakóépület fűtésének „harmadik korszaka”, miután a széntüzelésű kandallókról áttértek a gázra, most pedig az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hőszivattyúkra.
A londoni projekt azt a kritikát is megkérdőjelezi, hogy a hőszivattyúk drágák.
A Kensa szerint a lakások lakói számára az éves fűtési költségek egy egyszobás lakás esetében közel 300 fontot (360 eurót), egy négyszobás lakás esetében pedig körülbelül 700 fontot (840 eurót) tesznek ki.
A projekt a vállalat által megvalósított más jelentős lakásépítési projektek után következik – többek között a Thurrockban (Essex) található több 1960-as évekbeli toronyház 273 lakásában, valamint az Enfield Council tulajdonában lévő nyolc toronyház több mint 400 lakásában telepítettek kis méretű hőszivattyúkat.
Mivel 2050-ben az Egyesült Királyságban az épületek 80 százaléka várhatóan még állni fog, a Kensa szerint a hálózatba kapcsolt hőszivattyúk lehetőséget nyújtanak az ország régi lakásállományának szén-dioxid-mentesítésére.
És – ami döntő fontosságú – segítenek elérni a kormány azon célkitűzését, hogy a század közepére nettó nulla százalékos gazdaságra térjenek át.
Arról, hogy Magyarországon mennyibe kerül egy hőszivattyús beruházás, ebben a cikkünkben olvashat.
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
