Fenntarthatóság

Hogyan használják a tiszta technológiákat az olaj- és gáziparban?

Devenyi Dalma | 2024.12.16. 05:35

A természet védelme iránti növekvő érdeklődés az olaj- és gázipar környezetvédelmi standardjainak szigorítását eredményezte.

 

Az elmúlt évtizedben a vállalatok egyre több környezeti jelentést publikálnak, CO2-kibocsátási mérlegeket számolnak, és biodiverzitás-megőrzési programokat fejlesztenek. De lehet-e a környezetvédelem nyereséges? Számos példa bizonyítja, hogy erre a kérdésre igen a válasz – ezt fejti ki a Global Energy Prize cikke.

 

Kapcsolt kőolajgáz (APG), mint bányászati nyersanyag

Az APG etánból, propánból és butánból álló szénhidrogén-gázok keveréke, amely megfelelő feldolgozás után felhasználható a petrolkémiai iparban, lakóépületek fűtésére vagy üzemanyagként. Az APG fáklyázásának minimalizálására a leggyorsabb módszer gázkonverziós létesítmények építése.

Alternatív megoldásként az APG felhasználható energiatermelésre is. Ebben az esetben a kapcsolt kőolajgázt membrános vagy kriogén technológiával kezelik, mielőtt kombinált ciklusú gázturbinákban áramot termelnének vele.

Ez az APG-ártalmatlanítási megoldás különösen relevánssá válhat a digitális valuták fejlődésével. Azokon a helyeken, ahol a kriptovaluta-bányászat legális, a kapcsolt kőolajgáz felhasználható bányászfarmok energiaellátására. Így a zöld szemlélet és a nyereséges üzlet összekapcsolódik.

A bambusz is remek opció a káros anyagok megkötésére. (Fotó: Pixabay)

 

Szén dioxid-tárolás

A CO2 egyik legnagyobb felhasználója maga az olajtermelés, ahol a gázt rétegekbe injektálják az olajkitermelés növelése érdekében. Egyéb felhasználási területek közé tartozik a hús- és szénsavas üdítőgyártás, valamint a nukleáris reaktorok hűtőrendszerei. Azonban az elkövetkező években várhatóan jelentősen meghaladja a CO2-kibocsátás a felhasználás mértékét. A megoldás a szén-dioxid kimerült olaj- és gázmezőkben történő tárolása lehet. Egy ilyen projekt indul a következő években Malajziában, ahol a Kasawari gázmezőnél, 200 km-re az ország északi partjától fognak CO2-t raktározni.

Ehhez egy nyolclábú platformot helyeznek el 108 méter mélységben, amely szén-dioxid-lekötő berendezésekkel lesz felszerelve. A begyűjtést az M1 kimerült gázmező fogja végezni, ahová a szén-dioxidot egy 138 km hosszú csővezetéken keresztül szállítják. A projekt során 71-76 millió tonna CO2-t ártalmatlanítanak. Összehasonlításképpen: az Energy Institute szerint 2023-ban a világ CO2-kibocsátása az APG fáklyázásból 317 millió tonna volt.

Az M1 Malajzia 16 mezőjének egyike lesz, amelyeket szén-dioxid-tároló létesítménnyé alakítanak. Ezek együttes víz alatti tárolási kapacitása 1,3 billió m³ CO2, amelynek 60%-át malajziai cégek, 40%-át más országok CO2-kibocsátói töltik meg.

 

Erdőtelepítések

Az elmúlt években számos olaj- és gázipari vállalat belépett a szén-dioxid-piacra, ami lehetővé tette számukra, hogy közvetetten környezetvédelmi projektekbe fektessenek be. Ez a mechanizmus általában két lépésből áll: egy káros kibocsátások csökkentésére irányuló projekt nemzetközi standardizáláson esik át, majd a projektgazda jogosult CO2-lekötési tanúsítványokat kiállítani.

Ezeket a tanúsítványokat a szén-intenzív termékek gyártói vásárolják meg, hogy csökkentsék saját kibocsátási mérlegüket. Így az olaj- és gázipari vállalatok javíthatják környezeti teljesítményüket, míg a környezetvédelmi projektgazdák finanszírozáshoz jutnak.

Oroszország jelentős szereplővé válhat ezen a piacon az elhagyott mezőgazdasági területek újraerdősítésével. Becslések szerint Oroszországnak 76 millió hektár kihasználatlan mezőgazdasági területe van (az ország teljes területének 4,5%-a), amelyből 30 millió hektár már természetes erdősülés alatt áll. Ezek az területek erdőtelepítésre használhatók, különösen olyan fafajokkal, amelyek a legnagyobb CO2-lekötési kapacitással rendelkeznek.

A nemzetközi erdőtanúsítás lehetővé teszi az olaj- és gázipari vállalatok számára, hogy ne csak környezeti jelentéseiket javítsák, hanem a hagyományos erdők terhelését is csökkentsék.

 

CO2-lekötés

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának legismertebb osztályozását egy olajfinomítón keresztül lehet bemutatni. Az 1. kategóriás kibocsátások az olajtermelés során keletkeznek, a 2. kategóriás kibocsátások az üzem saját energiafelhasználásához szükséges elektromos áram termeléséből adódnak, míg a 3. kategóriás kibocsátások a benzin és dízel üzemanyagok gépjárműmotorokban történő elégetésekor jönnek létre.

Az olaj- és gázipari cégek a 2. kategóriás kibocsátásokat tiszta energiaforrások alkalmazásával csökkentik; például az LNG-üzemeket gyakran szélenergia táplálja. Az 1. kategóriás kibocsátásokat pedig a szén-dioxid-leválasztási, -felhasználási és -tárolási (CCUS) technológiák alkalmazásával mérséklik.

Két fő CO2-leválasztási technológia létezik: monoetanolamin-alapú oldatok, amelyek könnyen megkötik a szén-dioxidot, majd a keverék 120 Celsius-fokos hevítése során a CO2 felszabadul; és a fémorganikus vázszerkezetek (MOF). Ezek kristályos, porózus anyagok, amelyek képesek CO2-t elraktározni és később nyomás vagy hőmérséklet változtatásával felszabadítani.

Az egyik legnagyobb CCUS-projekt Texasban valósult meg, ahol petrolkémiai és finomító cégek összefogásával egy 100 millió tonna kapacitású CO2-tároló központot hoztak létre.

Biztos, hogy mindenki hallott már a szén-dioxid szennyezés okairól és hatásairól. (Fotó: Canva)

 

Innovációk az olajszennyezések felszámolására

Az olajipar egyik legnagyobb problémája a kőolaj és kőolajtermékek szivárgása. Az okozott kár nagymértékben attól függ, hogy milyen gyorsan tudják eltávolítani a szennyeződést a talajról vagy a víz felszínéről. Ebben jelentős segítséget nyújtanak a legújabb innovációk.

Ezek közé tartozik a teflon- és grafénalapú kompozit aerogél, amely kis sűrűségű (8 gramm literenként) és „szuperhidrofób” tulajdonságokkal rendelkezik. Egy gramm aerogél akár 60 gramm kőolajat is képes felszívni, miközben vizet nem vesz fel, és hosszú ideig lebeghet a vízfelszínen. Az anyag többször újrahasználható, ha szerves oldószerekkel tisztítják meg. Egy másik újdonság a mobil lézerrendszer, amely 300 méteres távolságban képes kőolaj- és származékait elégetni.

Az olajszivárgások megelőzése azonban ugyanolyan fontos, mint azok felszámolása. Ehhez főként kétféle érzékelőrendszert alkalmaznak: „kiterjesztett” érzékelőket, amelyeket a csővezeték mentén helyeznek el, és amelyek IoT-technológiával továbbítják a szivárgás jelét, valamint állandó szenzorokat, amelyek a legkritikusabb csővezeték-szakaszok alatt generálnak riasztást.

 

A környezetvédelem is lehet kifizetődő

A tiszta technológiák alkalmazása az olaj- és gáziparban nem korlátozódik a felsorolt példákra. Ide tartozik még a membrános szűrés bevezetése az olajfinomítók szennyvizeinél és a nehézolaj-maradványok bitumen előállítására való felhasználása is. Azonban nemcsak az egyedi példák fontosak, hanem maga az elv: a környezetvédelemre fordított kiadások nem csupán „imázsépítési” célokat szolgálnak, hanem bizonyos esetekben jövedelemforrást is jelenthetnek.

 

Kiemelt kép: Canva

  Devenyi Dalma
Bejegyzés megosztása
Ajánlott cikkek
Iratkozz fel hírlevelünkre!
©2025 NRGREPORT, Minden jog fenntartva.