Az Energy Intelligence összeszedett néhány kulcsfontosságú vállalati stratégiai területet, amelyeket érdemes lesz figyelni az előttünk álló 12 hónapban.
Míg az amerikai Chevron és Exxon Mobil korlátozott, fókuszált, főként hazai alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzleti célokat követ, és egyre optimistábbak az olaj- és gáztermelés növelésére vonatkozó terveikkel kapcsolatban, addig az Egyesült Királyságban működő BP és Shell nehézségekbe ütköztek az eltérő részvényesi elvárásokhoz való alkalmazkodás során, és visszaléptek több átmeneti célkitűzésüktől. Mindkettő várhatóan 2025 elején mutatja be átdolgozott stratégiáit. A gyorsabb dekarbonizációt célzó részvényesi aktivizmus úgy tűnik, tetőzött, így a legtöbb befektető most az olajra és gázra való megújult fókuszt várja vagy reméli a következő évben és azon túl.
Ezek a stratégiaváltások azonban néhány kevésbé jövedelmező új üzleti vállalkozás, például a hidrogén, a tengeri szélenergia, valamint a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás rovására történhetnek.
A TotalEnergies továbbra is kívülálló marad a vezető nyugati nagyvállalatok között, kitartva kétpilléres stratégiája mellett. Ez évente egy kis, de némileg frissített (3%-os) termelésnövekedést jelent 2030-ig, valamint a cseppfolyósított földgázba (LNG) történő további beruházásokat. A francia vállalat emellett növekvő jelenlétet céloz az energiatermelésben, bár a tengeri szélenergia helyett inkább a napenergia és a gáztüzelésű áramtermelés felé mozdul el, ami miatt korábbi áramtermelési célkitűzései elmaradhatnak.
A kisebb európai vállalatok, mint az Eni, a Repsol és az Equinor elkötelezettebbek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzletáguk mellett, de – ha az olajárak nem zuhannak – vajon elbizonytalanodnak-e, látva, hogy versenytársaik az olajra való újrafókuszálásból profitálnak?
Az amerikai és az európai nagyvállalatok közötti különbség várhatóan szűkülni fog. (Fotó: Canva)
Az állami olajóriások közül a készpénzben bővelkedő Saudi Aramco és Abu Dhabi National Oil Co. várhatóan a globális M&A hullám élére állnak, bár mindkettőnek nagy hazai olaj- és gázprojekteket is finanszíroznia kell. Katar LNG-termelésének növelésére összpontosít, de a QatarEnergy 2025-ben is bővítheti külföldi upstream portfólióját.
A Petronas és a Pertamina a net-zéró célkitűzéseikkel eddig pozitív meglepetést okoztak, de – akárcsak a nyugati nagyvállalatok – valószínűleg nem tudnak ellenállni a jövedelmezőbb szénhidrogének csábításának. Az Enivel való upstream együttműködések pletykák szerint mindkét délkelet-ázsiai NOC számára kilátásban vannak.
Amerikában a Petrobras növeli a 2025-29-es tőkeberuházási költségvetését, részben azért, hogy visszatérjen a 2017-ben elhagyott hazai etanol üzletágba, amelyben azóta a Shell és a BP is jelentős előrelépést tett.
A Petrobras által vezetett, ötéves időszakra tervezett 4 milliárd dolláros bioenergia-kiadások több mint felét az etanol kapja, miközben a jegyzett NOC csökkenti a megújuló energiába irányuló beruházásokat, kizárólag a nap- és a szárazföldi szélenergia-bővítésekre összpontosítva. A régió hagyományos állami olajvállalatai, mint például a Petroleos de Venezuela és a Pemex, valószínűleg nem hajtanak végre jelentős változtatásokat, hacsak hazájukban nem történnek jelentős politikai fordulatok. A Pemex homályos tervei a befektetők bevonzására azonban még meglepetéseket tartogathatnak.
Putyin orosz elnök a hónap elején meglepett néhány megfigyelőt azzal, hogy enyhített az állami ellenőrzésű olajóriás, a Rosznyeft részvényeinek értékesítési szabályain. A BP továbbra is 19,75%-os részesedéssel rendelkezik a cégben, és a részesedés eladása mindkét fél számára előnyös lehet. Hasonlóképpen, a Total továbbra is 19,4%-os részesedéssel bír a független gázipari Novatekben és két kapcsolódó LNG-projektben, miközben a Szahalin-1 olajprojekt 30%-os részesedésének helyzete, amelyet az Exxon-tól foglaltak le, szintén változhat.
Ha az újonnan megválasztott amerikai elnök, Donald Trump, ahogy állítja, gyorsan közvetít egy békét Ukrajna ügyében, az súlyos nehézségekkel küzdő Gazprom kilátásai javulhatnak.
A jelenlegi helyzet szerint az állami gázipari óriás 2025-ben nagyon korlátozott mennyiségű csővezetéken szállított gázt ad el Európának, de egy békemegállapodás enyhítheti az EU szankcióit Oroszországgal szemben, és némi fellendülést eredményezhet. Hasonlóképpen, a szankciók által késleltetett vagy bonyolított nagy projektek, mint például a Rosznyeft Vostok Oil projektje vagy a Gazprom Ust-Luga gázfeldolgozó és LNG-terve, geopolitikai változások esetén előreléphetnek.
Addig is a Gazprom keményen dolgozik, hogy több gázt adjon el Kínának, és Törökországot használja nyugati értékesítési központként.
2025 újabb jó évnek ígérkezik az LNG-termelők és kereskedők számára. (Fotó: Canva)
A nyugati LNG-piac vezető szereplője, a Shell, 20-30%-os növekedést céloz meg LNG-üzletágában 2030-ra (a 2022-es szintekhez képest). A szingapúri Pavilion Energy kereskedőcég felvásárlásának véglegesítése 2025-ben körülbelül évi 6,5 millió tonnával bővíti a Shell globális portfólióját.
A BP várhatóan 2025 elején szállítja az első LNG-szállítmányt a Szenegál és Mauritánia partjainál található Greater Tortue-Ahmeyin projektből, több mint kétéves késéssel.
Annak ellenére, hogy a Total vezérigazgatója optimistán nyilatkozott, a francia nagyvállalat 13 millió tonnás éves kapacitású Mozambik LNG-projektjének munkálatai továbbra is késnek a folyamatos politikai nyugtalanságok és az új finanszírozás biztosításának problémái miatt. A legfrissebb időterv szerint az üzem 2029-ben állhat üzembe, amely kulcsfontosságú a Total számára, ha el akarja érni 50%-os LNG-portfólió növekedési célját 2030-ra. A Total hasonlóan sokat késett Papua LNG-projektje is csak 2028-29-ben hozhat eredményt, amennyiben 2025-ben megszületik a végleges beruházási döntés (FID).
A Woodside az amerikai fejlesztő Tellurian 1,2 milliárd dolláros felvásárlásával 2030-ra évi 25 millió tonna globális kapacitást céloz meg, miközben partnereket keres a Louisiana-i LNG-projekt végleges beruházási döntés előtti szakaszához, amelyet 2025 elejére terveznek.
Decemberben a Woodside és a Chevron bejelentette, hogy eszközcserét hajtottak végre, amelynek eredményeként mindkét vállalat többségi irányítást szerzett ausztrál LNG-projektjeiben. Hasonló lépésekre lehet számítani 2025-ben, amint az LNG-szereplők portfólióikat egyszerűsítik és optimalizálják a kereskedelmi lehetőségeket, miközben a Közel-Keleti NOC-ok további LNG-eszközökbe vásárolhatják be magukat.
Várhatóan 2025-ben pont kerül a Shell, a BP és a Repsol jogi vitájának végére az amerikai fejlesztő Venture Globallel kapcsolatban, amely a Louisiana-i 10 millió tonna/éves Calcasieu Pass cseppfolyósító üzem késedelmes kereskedelmi indítását érinti.
A kereskedők várhatóan még több készpénzt fektetnek be 2025-ben, különösen a növekvő gáz- és LNG-üzletágakra összpontosítva.
Miközben a nyugati nagyvállalatok, néhány NOC és független szereplő új cseppfolyósító üzemeket üzemeltetnek vagy építenek, a „Nagy Ötök” kereskedők — Vitol, Trafigura, Glencore, Gunvor és Mercuria — együttesen évi több mint 20 millió tonna LNG-t kezelnek, és ez a mennyiség várhatóan tovább nő az elkövetkező években.
Január 1-jétől Richard Holtum, egykori brit hadsereg tiszt veszi át a Trafigura vezérigazgatói posztját, aki korábban a vállalat gáz- és LNG-részlegét irányította. Holtum 2025-ös feladatai közé tartozik egy korrupciós per Svájcban, amely az Angolában 2009-11 között kiosztott kenőpénzekhez kapcsolódik. Több egykori Glencore-alkalmazott ellen korrupciós vádak merültek fel az Egyesült Királyságban, amelyek több mint egy évtizeddel ezelőtti nyugat-afrikai olajügyletekhez köthetők.
Kiemelt kép forrása: Canva
Devenyi Dalma
