Moldova az Ukrajnán áthaladó orosz gáztranzit leállítása által leginkább sújtott ország. A tranzit 2025. január 1-jei leállítás után az ország komoly energiaválságba és politikai instabilitásba sodródott. Az oroszok által támogatott Dnyeszteren túli szeparatista régióban jelentős áramkimaradások tapasztalhatók azóta is, a térségnek nincs alternatív gázforrása, miután nem fogadta el a főváros, Kisinyov, és az Európai Unió mentőcsomagjait. Moldova többi részében is mindennapos problémákat okoz a kialakult helyzet, mert a Dnyeszteren túli régiótól függ a villamos energia szolgáltatás, illetve Kisinyov a részben Gazprom tulajdonú Moldovagaz felé kötelezte el magát. Sem a moldovai kormány, sem a Dnyeszteren túli régió nem volt felkészülve arra, hogy mi történik, ha nem jön többé az orosz gáz.
Az orosz Gazprom és az ukrán Naftogaz közötti ötéves földgázszállítási szerződés január 1-jén járt le, lezárva az orosz gáz hosszú történetét, amely ukrán vezetékeken keresztül jutott el Európába, és Moldova 2,5 millió lakosához.
Kijev azért döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg a szerződést, mert bár évente körülbelül 800 millió dollár tranzitbevételre tett szert, Moszkva több milliárd dollárt keresett az elmúlt időszakban a 15 milliárd köbméter gáz fennmaradó évi tranzitjából, finanszírozva az Ukrajna elleni támadásokat. Ez a fennálló helyzet nagyban meghatározta és átalakította Magyarország és Szlovákia gázellátását is, de a legnagyobb csapást Moldova szenvedte el.
Moldova nem készült fel erre a forgatókönyvre, nem számolt az orosz gáztranzit megszűnésével, az orosz-ukrán háború válságot idézett elő.
A háborús helyzetben szűk a mozgástér az energiaválságát elhárítására, egyúttal a Dnyeszteren túli régióban fenyegető humanitárius válságot is meg kell akadályozni, amely a régió további destabilizálásához vezetne. Ahhoz, hogy a jövőben ne alakuljon ki energiaválság, Moldovának konkrét, érdemi intézkedéseket kell hoznia az energiaiparában, csökkentve az orosz befolyást az ország felett.
Moldovában a gyorsan mélyülő energiaválság politikai válsághoz is vezetett. A hivatalos moldovai kormány Kisinyovban december 13-án szükségállapotot hirdetett az energiaproblémák miatt, és energiatakarékossági intézkedéseket vezetett be, például 30 százalékkal csökkentette a köz- és kereskedelmi épületek világítását. A Dnyeszter folyó „bal partján” fekvő és a nemzetközileg el nem ismert Dnyeszteren túli kormány által igazgatott Dnyeszteren túli régió szintén szükségállapotot hirdetett.
De míg Moldova a Dnyeszter „jobb partján” mind áramot, mind gázt importálhat Európából – sokkal magasabb áron, mint amennyit az orosz gázért fizetett –, a folyó bal oldala visszautasította a segélyeket, beleértve a humanitárius segélyeket és generátorokat, valamint az Európából érkező pénzügyi támogatást, amellyel átvészelhetnék a telet.
A külföldi segélyalapokra támaszkodva Kisinyov felajánlotta, hogy segít Transznisztriának (más néven a Dnyeszter Menti Köztársaságnak) gáz- és áramimportot vásárolni Európából, de eddig visszautasítottak minden segítséget. Ehelyett úgy tűnik, hogy Transznisztria arra vár, hogy Oroszország újra elzárja a gázcsapokat.
Eközben a lámpák lekapcsoltak, és órákon belül 450 000 lakos válik kiszolgáltatottá a téli hidegben, fűtés és világítás nélkül maradva.
Amióta Vadim Krasznoszelszkij, a szakadár régió elnöke köszönetet mondott a sajtóban az orosz energiaügyi minisztériumnak, nevezetesen, hogy a gázszállításokat orosz kölcsön és támogatás tenné lehetővé, sokkal érdekesebb lett azt firtatni, hogy milyen dubaji bejegyzésű cég finanszírozza végül az ügyletet, vagyis honnan lenne erre Moldovának pénze.
Pedig a jelenlegi helyzet humánus oldalról egyszerű, a néhány óra múlva gáz nélkül maradó sok százezer ember számára megoldást kell nyújtani.
A már egy évtizede Svájcban székelő – és 17 országban működő – MET vállalkozott is a megoldásra, ezt sajtónyilatkozataiban nemrég több ízben is megerősítette, nevezetesen, hogy készen állnak a segítségnyújtásra, azonban a kereskedőcég legutóbb lapunknak eljuttatott válaszából az is kiderül, hogy a helyzet azért összetett:
„Jelenleg több kérdést illetően is – beleértve a finanszírozást – nem nálunk pattog a labda, hanem a moldáv partnernél és Moldovánál, illetve a szállításhoz még Ukrajna jóváhagyása és aktív közreműködése is szükséges.”
A svájci cég hangsúlyozta, hogy ez egy rövidtávú megállapodás az azonnali segítségnyújtást illetően, és hogy készen állnak arra, hogy megkezdjék a szállítást és biztosítsák a gázt, hogy végre fűteni tudjanak az emberek Moldovában. A moldáv partner háttérfinanszírozását illetően pedig elmondták, hogy semmilyen ráhatásuk nincs a gázforrás moldovai finanszírozásával kapcsolatos döntésekre. “A mi szerződő feleink minden EU-s szankciónak és jogszabálynak, valamint a legszigorúbb KYC elvárásoknak is megfelelnek. Mi tehát kereskedelmi oldalról biztosítani tudjuk a gázt, és készen állunk, hogy teljesítsük az igényt, de a többi nem a mi hatáskörünk. Orosz hitelről nincs tudomásunk.”
Moldova évtizedek óta a világ egyik legbizonytalanabb energiaexportőre, és régóta függ az Ukrajnán keresztül szállított orosz gáztól. Annak ellenére, hogy Moldova a Szovjetunió bukásakor kikiáltotta függetlenségét, és a közelmúltban megtagadta az orosz gázt, az orosz Gazprom 50 százalékos részesedéssel rendelkezik Moldova állami gázvállalatban, a Moldovagazban, és továbbra is az ország egyetlen gázforrása, akár közvetlenül, akár közvetve szállítva. Oroszország 2022-es ukrán háborúját követően Moldova elindított egy energiareform kísérletet, például kapcsolatot létesített a román Transgazzal, de közben kiszorította a nyugati vállalatokat a piacról.
Közép- és hosszú távon azonban érdemi reformokat kéne véghez vinni a moldáv energiaágazatban, hogy az ország elkerülje a minden télen megismétlődő válságokat, addig pedig – különösen, ha Transznisztria nem fogadja el a felkínált energiasegélyt – a kontinensnek fel kell készülnie egy újabb humanitárius és politikai válságra.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Devenyi Dalma
