A WindRunner forradalmasítani készül a turbinakomponensek szállításának módját, mivel kifejezetten arra tervezték, hogy akár 104 méter hosszúságú szélturbina-lapátokat szállítson.
Magát a megújuló energiák „katalizátorának” nevezve, a teherszállító repülőgép mögött álló vállalat reméli, hogy a gép segítségével alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energiát juttathat el távoli helyekre, és radikálisan kiterjesztheti a szárazföldi szélenergia-ipar hatókörét és méretét.
Emellett lehetővé teszi a szélturbinák gyártását olyan távoli területeken, ahol a legígéretesebb erőforrások találhatók. Bár a szélcsatornában végzett kiterjedt tesztelések és szimulációk már lezajlottak, a kereskedelmi üzemelés várhatóan 2027 végére indulhat az Euronews cikke alapján.
Kívülről nem is érzékeljük, mennyire hatalmasak a szélturbinák lapátjai. (Fotó: Radia)
Elsőre szokatlannak tűnhet, hogy egy energiavállalat a légi közlekedéshez fordul, de az amerikai Radia nevű energiavállalat azért hozta létre a WindRunner-t, mert problémákba ütközött a GigaWind szárazföldi turbináinak fejlesztése során. A szélturbinák legtöbb alkatrészét közúton, speciális teherautókon vagy hosszabb távon vasúton szállítják. A Radia azonban rájött, hogy a szuperméretű turbináik esetében ez nem lenne megvalósítható, ezért egy teherszállító repülőgépet építettek, amely légi úton képes szállítani ezeket az alkatrészeket. A gyártók már most is küzdenek a 70 méteres hosszúságú lapátok szállításával, amelyek közlekedési torlódásokat okozhatnak. Az utakat le kell zárni, néha mezőgazdasági földeken kell áthaladni, hogy elkerüljék a szűk falusi utakat, és széles, nehéz rakományt szállító járműveket rendőri kísérettel kell ellátni.
A korszakalkotó WindRunner repülőgép lesz az első, amely megoldja ezt a logisztikai problémát, és biztosítja a jövő óriási szélturbináinak szállítását, amelyek lapátjai akár 104 méteresek is lehetnek. Ez költséghatékonyabbá teheti a szélerőműparkokat.
A cég a speciálisan erre a célra tervezett, merev szárnyú repülőgép mellett döntött, miután több megoldást is megvizsgált. Gyorsan felismerte, hogy a meglévő teherszállító repülőgépek megnagyobbítása nem lenne praktikus, ezért a Radia megvizsgálta a léghajókat is, azonban ezeket elvetették, mivel nem képesek nagyon nehéz tárgyakat emelni, lassúak, és hatalmas, mintegy 150 holdnyi tisztított területre van szükségük a leszálláshoz és a felszálláshoz.
A helikoptereket is számításba vették, de megállapították, hogy nem rendelkeznek elegendő teherbírással a nehéz lapátok felemeléséhez vagy földre helyezéséhez, nem elég gyorsak, és a szélviharok miatt veszélyes szállítóeszköznek minősülnek.
Jelenleg a szélturbinák összetett alkatrészekből állnak, amelyeket a helyszínen szerelnek össze – azonban a lapátok mindig egy darabból készülnek, ezért jelent problémát a szállításuk.
Az elmúlt 20 évben a gyártók próbálkoztak szegmensekből álló lapátokkal, de a Radia szerint ezeknek a nem monolitikus lapátoknak az meghibásodási aránya arányosan magasabb. A lapátok szegmentálását nemcsak a megnövekedett alapanyagköltségek korlátozzák, hanem a tervezés is. A keskenyebb, karcsúbb lapátok összesített felületük 14-16 százalékkal kisebb, ami 3-8 százalékos teljesítménycsökkenést eredményez.
A Radia fontolgatta, hogy szuperméretű lapátjaikat a helyszínen gyártják, de ezt az ötletet gyorsan elvetették, mivel a turbinák gyártása ellenőrzött, csúcstechnológiás gyári környezetet és magasan képzett munkaerőt igényel a pontos előállításhoz.
A WindRunner hatalmas: 108 méter hosszú és 80 méter széles, tehát tágas rakodótere – amely 105 méter hosszú, 7,3 méter széles és magas – könnyedén befogadja az óriási turbinalapátokat. Ez azt jelenti, hogy a WindRunner 239%-kal hosszabb, mint egy Boeing 747-400F. A repülőgép terve 80-szor nagyobb, mint a világ legnagyobb katonai szállítógépéé, és hosszabb, mint az angliai Wembley Stadion teljes hossza.
A repülőgépet azonban nemcsak teherbírása miatt tervezték így – a szélfarmokhoz való egyszerű hozzáférést is támogatja. Speciális rakodó- és kirakodórendszerrel rendelkezik a gép orránál. A lapátokat így hatékonyan lehet mozgatni a rakodóajtón keresztül, csökkentve a szélfarmokon töltött időt.
A tervezés elképesztően komoly mérnöki munkát igényelt. (Fotó: Radia)
A teherszállító repülőgép több szárazföldi szélprojektet tesz lehetővé távoli helyeken, ahol a legígéretesebb erőforrások találhatók. A repülőgép robosztus futóműve és fejlett navigációs rendszerei révén akár 1800 méter hosszú, félig előkészített kifutópályákról is képes üzemelni.
A repülőgép üzemanyag-hatékonyság szempontjából két fejlett hajtóművel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy akár 0,6 Mach (kb. 740 km/h) utazósebességet érjen el, miközben akár 72575 kg rakományt szállít.
A repülőgép környezeti hatásai és szén-dioxid-kibocsátásának következményei, valamint ezek összehasonlítása a meglévő szállítási logisztikai megoldásokkal, egyelőre nem kerültek nyilvánosságra. Ahhoz, hogy ezt a speciális kialakítást az áruszállító repülőgépek új szabványává tegyék, a vállalat jelenleg repülőgépgyártókkal és beszállítókkal dolgozik együtt. Az olasz Leonardóval, amely a törzset fejleszti, valamint a spanyol Aernnovával, amely a szárnyakat és a hajtóműgondolákat szállítja.
A Radia azt tervezi, hogy WindRunner üzemeltetési bázisokat hoz létre világszerte, különböző régiók kiszolgálására, és már meg is kötötte első szerződését. A vállalat megkezdte a WindRunner gyártásának előkészületeit, amely akár már 2027 végére üzembe állhat.
Kiemelt kép: Radia
S.Rita
