A vállalkozásoknak szakértők szerint öt-nyolc éves várakozási idővel kell számolniuk, hogy csatlakozhassanak Európa elöregedett és túlterhelt villamosenergia-hálózataihoz, mivel az új igények megjelenése példátlan mértékű engedélykérelmi hullámot indított el.
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) adatai szerint világszerte legalább 1500 gigawattnyi tisztaenergia-projekt állt le vagy szenvedett késedelmet hálózati csatlakozások hiánya miatt, és mintegy 700 milliárd dollárnyi hálózati beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy az országok teljesíteni tudják zöld céljaikat.
Az adatközpontok — a hatalmas létesítmények, amelyek szervereket üzemeltetnek és gyakran hatalmas mennyiségű áramot igényelnek — a hálózati csatlakozásokért folyó verseny első számú mozgatórugói — mondta Diego Hernandez Diaz, a McKinsey partnere a CNBC-nek. Elmondta, hogy ügyfelei nyolcéves várakozási időkről számoltak be a hálózathoz való csatlakozás kapcsán.
„Európában vannak olyan átviteli rendszerirányítók, akik már most is két-három vagy több ügyféllel tárgyalnak, akik egyszerre próbálnak ugyanahhoz a csomóponthoz csatlakozni. Szó szerint sor áll egyes csatlakozási pontoknál, hogy ki kerülhet fel először” – magyarázta.
Hernandez, aki elsősorban elektro-intenzív iparágakkal foglalkozik, elmondta, hogy az elmúlt 18 hónapban szinte minden munkája adatközpontokhoz kapcsolódott, és arra számít, hogy ez az ágazat évente 20%-os összetett növekedési ütemet produkál a következő hat évben. Az olyan létesítmények iránti kereslet, amelyek nagy nyelvi modellek (LLM-ek) betanításához szükségesek, várhatóan exponenciálisan növekszik tovább, ahogy a technológiai óriások versenyeznek az AI-piac dominálásáért.
A Schneider Electric energiamenedzsment vállalat januári jelentésében figyelmeztetett arra, hogy Európát áramhiány fenyegeti, és energiahiányos régiókban három-öt éves várólisták vannak a hálózati csatlakozásokhoz.
„Ez gyakorlatilag egy verseny” — mondta Steven Carlini, a Schneider Electric mesterséges intelligenciáért és adatközpontokért felelős vezetője a CNBC-nek. „Minden cég próbálja a lehető legtöbb kapacitást kiépíteni. De ezt korlátozza a GPU-k [grafikus feldolgozó egységek] száma, az elérhető energia és az engedélyezési folyamatok.”
„Korábban évente egy-két hálózati csatlakozási kérelem volt egyes országokban, most pedig ezer” — tette hozzá Carlini.
Diaz szerint nemcsak a beruházások mértéke számít, hanem az is, milyen gyorsan lehet azokat megvalósítani. Emellett kiemelte a nagyfeszültségű hálózatüzemeltetők munkájának egyre növekvő komplexitását, valamint Németország példáját, ahol évente 400 kilométer helyett 2000 kilométer hosszúságú távvezetékeket kellene építeni.
Diaz arra számít, hogy a hálózati csatlakozásokért folytatott verseny 2025-ben „vagy fennmarad, vagy fokozódik”.
Jerome Fournier, a tenger alatti kábeleket gyártó Nexans innovációs igazgatója szerint vállalatának „hatalmas” megrendelésállománya van, amely 7-10 milliárd euró közé tehető. A Nexans kábeleit szél- és naperőművek által termelt energia továbbítására, valamint otthonok és vállalkozások áramellátására használják. „Mindenki azt vizsgálja: van-e még hely a terveinkben más projektek gyártására?” — mondta. Fournier szerint olyan kisebb projekteknek is helyet kell hagyniuk, mint például a tengeri szélturbinák hálózati összeköttetései. „Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a gyártási kapacitás, a jövedelmezőség és az ilyen típusú villamosítás között” — fogalmazott.
Az energiakorlátok miatt az adatközpontok saját „tartalékenergia-ökoszisztémájukat” fejlesztik — mondta Carlini a Schneider Electrictől.
A jövőben az adatközpontok a hálózati ökoszisztéma középpontjában állhatnak, különösen, ha képesek lesznek saját áramot termelni kis moduláris reaktorokkal — ezek kis méretű atomerőművek.
Ezenkívül Carlini szerint az akkumulátoros energiatárolás és a stratégiai töltés is egyre fontosabbá válik, mivel ezek lehetővé teszik az energia átmeneti tárolását és szükség esetén pótlását.
Ben Pritchard, az AVK energiaszolgáltató vezérigazgatója elmondta, hogy egyes európai országok már most is 100 megawattos hálózati csatlakozási igényekkel szembesülnek, amire eddig nem volt példa. A mikrohálózatokhoz (szigetszerű energiagazdálkodási rendszerekhez) kapcsolódó megoldások mellett érvelt.
Norvégiában rugalmas csatlakozási megállapodásokat tesztelnek, amelyekben az ügyfelek bizonyos feltételek mellett korlátozzák hálózati csatlakozásukat — mutatott rá Beatrice Petrovich, az Ember nevű agytröszt vezető energia- és klímaelemzője. Ez lehetővé teszi számukra, hogy igazodjanak a hálózat terheléséhez. Az Ember emellett szabályok bevezetését sürgeti az úgynevezett „előrelátó” hálózati beruházásokra vonatkozóan, amelyek során a hálózatüzemeltetők már a kulcstechnológiák piaci trendjeit figyelembe véve tervezhetnek előre.
Pritchard szerint azok az országok lesznek a „győztesek”, amelyek előrehaladnak a teljesen dekarbonizált energiacsomagokat lehetővé tévő jogszabályokkal.
„A hálózati szűk keresztmetszet arra ösztönzi az embereket, hogy másként gondolkodjanak, és ha ez megtörténik, nyitottabbak lesznek az új megoldásokra” — tette hozzá.
Bár egyes új és fejlődő iparágak egyre nagyobb energiaigénnyel rendelkeznek, Európa továbbra is lemaradásban van a világ többi részéhez képest az energiafogyasztás növekedésében. A magas villamosenergia-árak és működési költségek visszafogják a keresletet a régióban, ami töredezettebbé teszi a piacot. Az IEA nemrég „új villamosenergia-korszak” felemelkedését méltatta, és megemelte globális keresleti előrejelzéseit, 2025-2027 között 3,9%-os növekedést várva – ami az elmúlt évek leggyorsabb üteme.
Európa esetében azonban visszafogottabb növekedésre számítanak. Az Ember januári jelentése szerint az előző két év meredek csökkenése után 2024-ben mindössze 1%-kal nőtt az áramkereslet a régióban.
„2024 fordulópontot jelent a villamosenergia-keresletben” – mondta Petrovich, az Ember jelentésének egyik szerzője. „Amit láttunk, az az első visszapattanás – még ha kismértékű is –, de széles körben érezhető volt az EU-ban.”
A McKinsey elemzője, Diaz elmagyarázta, hogy az orosz-ukrán háború és az azt követő szankciók által kiváltott energiaválság óta a villamosenergia-árak 60-80 euró/megawattóra körül stabilizálódtak. Ez azonban még mindig 50-100%-kal magasabb a korábbi két évtized áraihoz képest.
Ennek következtében a fogyasztói költségek jelentősen megugrottak, ami a hőszivattyúk és az elektromos járművek iránti kereslet lassulásának jeleit mutatja – tette hozzá Diaz. Szerinte az európai gyártók számára az energiaigény „minden más földrajzi területét messze meghaladja – nemcsak drágább lehet, hanem akár még nagyobb kihívást is jelenthet” – mondta Hernandez.
A „példátlan” növekedés az adatközpontok terén „enyhén segít az összesített keresleti görbén, de minden más ellene dolgozik” – mondta Hernandez.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
S.Rita
