Moszkva már a kezdetektől fogva nem kívánta elnökszámba venni Volodimir Zelenszkijt, azonban az amerikai vezetés 180 fokos fordulata Washingtont is egy platformra terelte az oroszokkal ebben a kérdésben. A vérszagot megérezve a belső ellenfelek – régi csontvázak és új vállalkozók – előjöttek, s mint acsarkodó farkasok nemcsak a jelenlegi ukrán elnökkel, hanem egymással is készek leszámolni a vezetés átvételéért.
Pedig hát az utódlás kérdése közel sem olyan kecsegtető, hiszen egyértelműen csak egy ideiglenes kormány vezetői posztját nyerheti meg a győztes.
Amellett, hogy a fegyverszünettel kapcsolatos, kellemetlen tárgyalásokat le kell folytatnia, egy bő tízéves, emberéletet nem kímélő harcot lezárva kell aláírnia a kijevi politika kapitulációját. Hasonlót láthattunk a közelmúltban Örményországban is, ahol a regnáló elnök, Nikol Pasinyan adta fel, az évtizedekig tartó szembenállást követően, Hegyi-Karabahot az azeriek javára.
Az orosz hadsereg előrenyomulása a Donbászban, és az ukránok bravúros kiűzése a kurszki régióból kissé kifogta a szelet Zelenszkij vitorlájából. Putyin után Trump is kimondta, hogy az amerikai haditechnikai támogatások nélkül az ukránok heteken belül elvesztették volna a háborút, tehát képességeikben sem főellenségük, sem eddigi főszövetségesük sem bízott soha. Ugyanakkor eddig megvolt a támogatás, azonban most Trumptól olyan szavak szivárogtak ki a sajtóba, hogy amíg Zelenszkij van hatalmon, leállítják a fegyverszállításokat.
Gyűlnek a felhők az ukrán elnök felett (Fotó: X.com / Volodymyr Zelenskyy)
A jövő tárgyalásait tekintve minden fél igyekszik a lehető legjobb helyzetbe hozni magát a frontvonalakon, hogy majdan a tárgyalóasztalnál jó alkupozícióban találja magát. Na, erről most Ukrajna esetében nincs szó.
A fegyverszüneti tárgyalásokat, melyekre a konfliktus befagyasztásának előszobájaként is tekinthetünk, nem valószínű, hogy Zelenszkij jelenlétével akarnák lefolytatni.
Leginkább azért nem, mert az oroszok teljes körűen elhatárolódnak tőle. Mindemellett nehezen elképzelhető az évekig tartó háborús retorikát követően, hogy ugyanaz a személy egy kimért, embert próbáló kihívásoktól terhes béketárgyaláson megüsse a diplomatikus egyeztetések hangját. Zelenszkij személye – nem csak a ruházata miatt – egybeolvadt a háborúval, nem is rejti ezt véka alá, folyton a háború folytatásáról, sőt harmadik országok bevonásáról beszél.
Ez a hozzáállás teljesen szembemegy Donald Trump érdekeivel, akinek egyik fő kampányüzenete a háború mihamarabbi leállítása volt. Ha ez nem történik meg, nem csak hitelét veszti, hanem összemosódik elődjével, Joe Bidennel, akire egyelőre kényelmesen rá lehet terhelni a háború minden felelősségét.
Figyelmen kívül hagyva, hogy az ukrajnai háború tényleges kezdete nem Biden alatt indult, 2013-ban kezdődött a Majdanon, majd folytatódott Odesszában, a Donbászban és a Krím-félszigeten. Ez időtartam alatt Biden mellett Obama és Trump is hatalmon volt. A köztudat azonban egyértelműen Bidenhez köti az eseményeket, egyelőre.
Zelenszkij ezt pontosan tudja, nem csoda hogy önbizalma egyelőre sértetlen, hiszen maga mellett bírja a teljes Trump elleni nyugati koalíció támogatását, beleértve a Demokraták egy jelentős részét, Nagy-Britanniát és az Európai Unió politikai vezetését. Nyilvánvaló, hogy az érdekei a háború elnyújtását diktálják egy újabb demokrata győzelemig. Sőt még az is elképzelhető, hogy ki se kell várnia a demokraták visszatértét. Ha Trump nem jut egyről a kettőre a hajthatatlan ukrán és a nehézkes orosz vezetéssel, előbb-utóbb akkora nyomás fog ránehezedni mind belülről, mind kívülről, hogy kénytelen lesz visszatérni a háborús forgatókönyvhöz.
Mivel Zelenszkij békefeltételei, sőt maga a személye is elfogadhatatlan Moszkva számára, ezért Trump jól tudja, hogy vele nem érheti el nemhogy a béke megállapodást, de még a fegyverszünetet sem.
Ha belátható időn belül nem tesz le valamit az asztalra, mind az ukrán, mind az európai, de még az orosz fél is mint béna kacsát fogja elkönyvelni. Tehát az idő ma se nem az ukrán kormányt, se nem az oroszokat sürgeti, hanem az amerikai vezetést.
Trumpot erősen sürgeti az idő. (Fotó: The White House)
Természetesen Trump kezében is van eszköz bőven arra, hogy megakadályozza az ukrán elnök és háttértámogatói mesterkedéseit, ugyanis, ha leállítja az együttműködéseket Ukrajnával, beleértve a hírszerzési adatok átadását, a pénzbeli, haditechnikai támogatások berekesztését, kényszerpályára tudja terelni a Kijevben székelő makrancos urat. Arról nem beszélve, hogy bosszút állva az őt ért vizsgálatok miatt, ő maga is teljeskörű átvilágítást kezdeményezhet a Biden regnálása alatt nyújtott segélyek sorsáról, továbbá a volt elnök fiának, Hunter Bidennek ukrajnai üzleti szálaival kapcsolatban is.
Nem szabad elmennünk a konfliktus másik résztvevője mellett sem, hiszen az orosz elnök nyilatkozataiból azt szűrhetjük le, nekik sem létfontosságú ez a fegyverszünet. Alapvetően zavarhatja Moszkvát az amerikai kezdeményezés, hiszen úgy tűnhet, mintha Washington bölcs nagytestvérként próbálná két mitugrász öccsét összebékíteni. Az orosz inkább létrehozója szeret lenni az eseményeknek, sem mint végrehajtója.
Ráadásul Oroszország stratégiáját nem négyéves amerikai elnöki ciklusokra építi, így Trump ígéretei nem feltétlenül mérvadók.
A legegyszerűbbet például véve, hiába ígéri meg Ukrajna NATO tagságának lehetetlenségét, azt nem tudja garantálni, hogy egy következő, akár demokrata elnök, nem tekinti-e ezt mondjuk semmisnek. Nem csoda tehát, hogy Moszkva habozik, s válasza a tűzszünetre az „igen, de” kezdetű mondatokra korlátozódik. Ráaadásul az oroszoknak nincs különösebb érdeke a háború lezárásában, ezen a hőfokon nekik még jó ideig elkotyoghat, ők nem tartoznak ígérettel senkinek, s a vészjósló kinyilatkoztatásokkal szemben nem is omlott össze az elmúlt 10-12 évben Oroszország. Ezzel szemben új területekre tettek szert, s Ukrajna nem lett és nem is lesz így NATO és EU tag. Azonfelül jelenleg éppen sikereket érnek el a frontvonalakon.
Moszkva nem négyéves ciklusokban méri a stratégiáját. (Fotó: X.com / President of Russia)
Trump helyzete közel sem egyszerű. Az első lépés ahhoz, hogy az elmélyült konfliktus öntörvényű szereplőit egy asztalhoz terelje viszont bizonyosan az, hogy Zelenszkijtől megszabaduljon. Úgy tűnik, számos jelölt vállalkozna is a helyére lépni, s még a közeljövő emberfeletti nehézségei sem riasztják el Zelenszkij kihívóit.A választás közülük ugyanakkor nagyon nem egyszerű, sem az ukrán népnek, sem az amerikai vezetésnek.
Kellően edzett politikusokról van szó, akiknek ha valamiben nincs tapasztalatuk, az a kényelmes, békés kormányzás, minden másban viszont igen.
Számos név merült fel az elmúlt hetekben, egy közös van bennük, mind rendkívül terhelt politikai múlttal rendelkezik: Julia Timosenko, Petro Porosenko, Vitalij Klicsko, Valerij Zaluzsnij és Andrij Jermak.
Trump számára a legfontosabb, hogy hozzá lojális, és irányítható legyen az új elnök. Az is szükséges, hogy az érzékenyebb amerikai belpolitikai időszakokban – mint a félidős választások – ne lepje meg őket egy esetleges pálfordulással a Trump ellenes nyugati koalíció felé. Bár nagyjából minden jelöltről elmondható, hogy a hatalom érdekében mindenevők, mégis vannak árnyalatok, amiket az új amerikai vezetésnek figyelembe kell vennie.
Porosenko mint volt elnök ugyan nagy tapasztalattal bír, ráadásul jelenleg Zelenszkij és Zaluzsnij mögött a harmadik helyen áll, viszont szorosan együttműködött a demokratákkal. Trumpnak van oka rá haragudnia, hiszen ahogy Zelenszkij is, Porosenko is ellene kampányolt az amerikai elnökválasztás során.
Moszkvának is kettős a hozzáállása a volt ukrán elnökhöz, hiszen az oroszellenes retorika ellenére kormányzása alatt mégse fordult át nyílt háborúba a szembenállás, sőt a kereskedelem is fönnmaradt – beleértve a gázvezetékek nagyjából zavartalan működését. Porosenko mégiscsak vérbeli üzletember, akit nem az elvek, hanem inkább az érdekek vezérelnek. Vitalij Klicsko elsősorban a németek embereként van elkönyvelve, Oroszországban pedig évek óta közröhej tárgya az ukrán politikus, furcsa kijelentései miatt. A kijevi polgármester ugyan országos tapasztalattal nem rendelkezik, azonban személye kompromisszumos megoldás lehetne.
Valerij Zaluzsnij Ukrajna egykori főparancsnoka és jelenlegi brit nagykövete komoly kritikákkal bombázza a regnáló ukrán elnököt, nem véletlen korábbi posztjának felcserélése távoli diplomata munkára.
Trump számára azonban nem igazán jöhet szóba az odahaza népszerű politikus, hiszen egyértelműen Nagy-Britanniához köthető figura. Az se segítette kapcsolataik kibontakozását, hogy március elején Zaluzsnij a Times magazinban a világrend lerombolásával vádolta meg az Egyesült Államokat. Moszkva számára sem túl befogadható jelölt háborús múltja és brit kapcsolatai miatt.
A legérdekesebb és leginkább elfogadott jelölt lehet a volt miniszterelnök, Julia Timosenko. Ahogy Porosenkonak, Timosenkonak is nagy politikai tapasztalata és ehhez szükséges infrastruktúrája van; van parlamenti pártja, támogatottsága és médiája, ezáltal komoly befolyása. Ráadásul Trump és Putyin szempontjából is jól érthető személyről van szó.
Előbbi számára előnyös, hogy egy nyelvet beszélnek, hisz Timosenko is erőteljesen populista politikus, aki számos erőteljes kijelentésével folyamatosan a figyelem középpontjába állítja magát. Moszkva esetében pedig egy régi ismerősről van szó. A gázlady mindig is fejtörést okozott a Kremlnek, de végső soron tudtak együttműködni.
Oroszbarát érzelmekről nem is érdemes beszélni természetesen egyik jelölt kapcsán sem, ez legfeljebb csak a nagyon távoli jövőben lehetséges újra. Azonban pragmatikusságra és kevésbé terhelt múltbéli kapcsolatokra szükség van ahhoz, hogy Moszkva és Kijev közös dokumentumokat írjon alá a jövőről. Timosenko igazi túlélő; 2010-es vereségét, majd börtönbüntetését követően képes volt újjászületni, s ha 2019-ben nem robban be a köztudatba Zelenszkij, akár harmadjára is győzhetett volna.
Ami abszolút mellette szól, hogy nyíltan követeli a béketárgyalások azonnali megkezdését, s két ilyen kaliberű férfi politikus mellett, mint Trump és Putyin, elképzelhető, hogy egy nő jobban tudna érvényesülni.
Ami biztos, hogy az új – nagy valószínűséggel csak ideiglenes – elnököt mihamarabb hatalomra kellene juttatni a béketárgyalások elindítása miatt viszont legitim is kell legyen mindenki számára. Az azonban világos, hogy jogilag megkérdőjelezhetetlen választásokat tartani a jelenlegi helyzetben lehetetlen. Egy módon van lehetőség új elnök kinevezésére időszakosan, ha Zelenszkij eltűnik a képletből, s az egyetlen – mindenki által elismert – legitim szerv, a Rada nevezi ki. Az ukrán parlament azonban csak képviselőt nevezhet így ki, így a jelöltek listája kettőre szűkül: Petro Porosenkóra és Julia Timosenkóra.
Mindazonáltal az jól látszik, hogy Zelenszkij hatalmas falat lesz Donald Trumpnak, nem a nagysága miatt, hanem a Trump-ellenes erők támogatása miatt Európában és odahaza, az Egyesült Államokban.
Maga a béketárgyalás elindításához is számos erőfeszítést kell tenni, de utána sincs egyszerű dolga a feleknek. Az ilyen etnikai alapú háborúknak nem lehet egy gombnyomással véget vetni. Példának okául; a koreai háború lezárásáért több tíz alkalommal ültek tárgyalóasztalhoz, míg a vietnámi béketárgyalások négy évig tartottak. Az orosz-ukrán háború lezárásához még az első tárgyalás sem történt meg, nyilvánvaló, hogy ehhez az első lépés a tűzszünet lenne. Trump és Putyin minapi telefonos beszélgetését alapul véve nem reménytelen a helyzet, bár egyelőre úgy tűnik csak a hokipályákon sikerült előrelépést tenni.
Kiemelt kép forrása: Trump.com
Erbszt Adrienn
