A naperőművek elszaporodásával, illetve azok – az ország területén belüli – szétszórásával olyan decentralizált energiatermelés jött létre, amelynek egyik kulcsproblémája, hogy a rendszerek kiszolgáltatottá válhatnak a külső beavatkozásokkal szemben. Tekintve, hogy mára szinte az összes európai ország energiamixében számottevő arányban van jelen a napenergia, a szakértők elkezdték megkongatni a vészharangot és kiemelten kezelni a napelemes rendszerek kiberbiztonsági kérdését, amire most még szabványok sincsenek.
Hazánkban jelenleg körülbelül 7 GW beépített napelemes kapacitás működik, miközben a paksi atomerőmű névleges teljesítménye 2 GW körül van.
A két eltérő termelési formát nem lehet egy kalap alá venni, de az arány jól érzékelteti, hogy mára milyen jelentős szerepet tölt be a napelemes termelés az ország energiamixében és ezzel együtt mekkora súlya van a kapcsolódó biztonsági kérdéseknek. Magyarországon – talán elsőként – a Wagner Solar kezdett el mélyebben foglalkozni a témával, szoros együttműködésben a SolarEdge szakértőivel.
Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a napelemes rendszerek népszerűsége. (Fotó: Wagner Solar)
A napelemes rendszerek robbanásszerű terjedése technológiai és környezetvédelmi szempontból is üdvözlendő, ugyanakkor eddig kevés figyelem irányult arra, hogy ezek az eszközök – főként az internetre kapcsolt inverterek miatt – gyenge láncszemei lehetnek az energiabiztonságnak. Ezt támasztja alá a SolarPower Europe Digitalizációs Munkacsoportjának elnökével, Uri Sadot-tal készült interjú is, amelyben a szakértő a napelemes rendszerek digitalizációjának fontosságát, valamint a kapcsolódó kiberbiztonsági kihívásokat emeli ki.
Amíg a napelemek pusztán néhány százalékát adták az energiamixnek, ez nem tűnt jelentős problémának, de amikor – a napelem farmok elszaporodásával – országos szinten már 30–50 százalékos arányban vesznek részt az energiatermelésben, egy célzott kibertámadás nem csak háztartásokat, hanem akár teljes régiókat is megbéníthat.
Képzeljünk el egy forró júliusi hétvégét, amikor a légkondicionálók országszerte csúcsra járnak, az energiaigény az egekben van és az áramszolgáltató jelentős részben a napelemparkokra támaszkodik az energiaellátásban. Egy ilyen időszakban egyetlen nagyobb, rosszul védett naperőmű – vagy akár sok kisebb lakossági rendszer – kibertámadással történő kiiktatása pillanatok alatt megbillentheti a rendszer stabilitását. A kiesés kompenzálására tartalék kapacitásokat – például gázerőműveket – kellene beindítani, ami idő- és költségigényes.
Ha ez nem sikerül időben, áramkimaradások léphetnek fel, aminek következményei a lakosság komfortjától kezdve az egészségügyi ellátáson át, a teljes gazdaságig terjedhetnek egy adott körzetben, vagy akár az ország teljes területén.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az inverterek – különösen a bizonytalan eredetű, olcsóbb berendezések – egy része nem rendelkezik megfelelő védelemmel, miközben sem egységes európai szabályozás, sem minimálisan elvárt biztonsági sztenderdek nincsenek érvényben. A decentralizált energiatermelés tehát nemcsak lehetőség, hanem potenciális sebezhetőség is, ha nem kezeljük időben.
Ahogy egyre több eszköz csatlakozik az internethez, úgy válnak ezek a rendszerek is potenciális célpontokká a kiberbűnözők számára. (Fotó: Wagner Solar)
A napelemes rendszerek digitális csatlakozása sok kényelmi és hatékonysági előnyt kínál – például valós idejű monitoringot, távoli vezérlést vagy automatikus értesítéseket –, ugyanakkor komoly biztonsági kockázatokat is magában hordoz. A leggyakoribb és legsúlyosabb fenyegetések közé tartozik az adatlopás és jogosulatlan hozzáférés, a rendszer manipulációja, vagy a zsarolóvírusos támadások.
Ha egy támadó bejut a rendszerbe – például egy gyenge jelszót vagy nyitva hagyott portot kihasználva –, hozzáférhet az energiafogyasztási adatokhoz, feltérképezheti a háztartás-, vagy egy közszolgálati intézmény energiahasználati szokásait, sőt akár módosíthatja is az inverter beállításait.
Mindez nem csupán adatvédelmi kérdés, hiszen egy intelligens támadó azt is pontosan kiderítheti, mikor nem tartózkodnak egy adott ingatlanban. Egy kompromittált rendszer pedig kirajzolhat egy kvázi „energetikai térképet” is saját magáról, amit a támadó felhasználhat.
Egy rosszindulatú hacker – akár csak figyelemfelkeltésből vagy tényleges szabotázs céljából – le is kapcsolhatja az invertert, ezzel gyakorlatilag megbénítva a termelést. Az internetre kötött inverterek pedig – ha nincsenek megfelelően védve – potenciális belépési pontjai lehetnek akár a zsarolóvírusoknak is. A támadó így titkosíthatja a számítógépen tárolt magán- és céges adatokat és csak váltságdíjért – például bitcoinért – cserébe engedheti újra használni a rendszert. Egy 2024 decemberében megjelent Bloomberg-cikk is rávilágít arra, hogy Európa villamosenergia-hálózata igenis sebezhetővé válhat a tetőtéri napelemeket kihasználó hackerek számára, ami aláhúzza a megfelelő kiberbiztonsági intézkedések szükségességét.
Ennél is veszélyesebb, amikor a feltört inverterek egy botnet-hálózat részévé válnak, és részt vesznek például túlterheléses támadásokban más rendszerek ellen. Ilyenkor a tulajdonos, vagy a felhasználó nem is tud róla feltétlenül, hogy a napelemes rendszere egy globális kibertámadásban vesz részt.
Hiába van tehát komolyan konfigurált tűzfalunk, ha a leggyengébb láncszem az a napelemes inverter, amely a vezeték nélküli hálózaton, vagy LAN kapcsolaton keresztül egy bárki által kitalálható jelszóval, vagy akár anélkül csatlakozik a belső hálózathoz. Olyan ez, mintha a legdrágább riasztó- és kamerarendszerrel felszerelt házunk hátsó ajtaját szándékosan hagynánk tárva-nyitva a potenciális támadók számára.
Ez a fajta sebezhetőség nem csak háztartásokat érinthet. A közintézmények – például kórházak, iskolák vagy önkormányzati épületek –, illetve ipari szereplők, logisztikai központok, agrárvállalatok vagy termelőüzemek esetében a napelemes rendszer meghibásodása vagy manipulálása üzemviteli fennakadást, adatvesztést vagy szolgáltatás-kimaradást is eredményezhet.
Egy támadó például leállíthatja egy gyártócsarnok energiaellátását, ezzel megszakítva a termelést, vagy beavatkozhat egy adatközpont energiamenedzsmentjébe, akár fizikai károkat is okozva. Vagy egyszerűen az inverteren keresztül, a belső hálózatba bejutva hozzáférhet egy adott üzem belső rendszereihez, ezáltal pedig adatokat lophat, vagy manipulálhatja az összes hálózatra kötött eszközt.
Mindez különösen súlyos lehet olyan létesítményeknél, ahol a folyamatos áramellátás nemcsak kényelmi, hanem életvédelmi szempont is – például egészségügyi intézmények vagy kritikus infrastruktúrák esetében. Az ipari szektorban alkalmazott nagy teljesítményű inverterek nemcsak az informatikai (IT), hanem a fizikai működést irányító, úgynevezett operatív technológiai (OT) rendszerekbe is beágyazódnak, így ezek biztonsága stratégiai jelentőségű, vagyis komoly biztonsági felügyeletet igényelnek.
A napelemes inverterek kiberbiztonsági kérdésének köre senkit nem érdekelt addig, amíg az adott ország energiamixének mindössze 2-3 százalékát tette ki az ilyen típusú energiatermelés. (Fotó: Wagner Solar)
A jó hír, hogy a kockázatokra már léteznek hatékony válaszok – feltéve, ha a rendszerek tervezése és telepítése során a kiberbiztonság nem utólagos szempont, hanem már a rendszer tervezési szakaszába be van építve. Ahogy azt Uri Sadot, a SolarPower Europe Digitalizációs Munkacsoportjának elnöke is hangsúlyozza, a napelemes rendszerek digitalizációja új lehetőségeket kínál, ugyanakkor elengedhetetlen a magas szintű kiberbiztonsági szabványok alkalmazása a rendszerek megbízhatóságának biztosítása érdekében. A Wagner Solar szakértői a SolarEdge partnereiként olyan invertereket és monitoring megoldásokat alkalmaznak, amelyeknél a biztonság nem opcionális extra, hanem alapfunkció.
Ilyen például, hogy a SolarEdge inverterek titkosított adatkapcsolatot használnak a felhasználói felület, az inverter és a gyártó szerverei között. Így az adatok – beleértve a rendszer beállításait és az energiafogyasztási információkat – nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe.
Fontos továbbá a jogosultságok kezelése is. Egy megfelelően konfigurált inverter esetén a rendszerhez való hozzáférés több szintre bontható: külön kezelhetőek a tulajdonosi, szervizelési és telepítői jogosultságok. Ezáltal elkerülhető, hogy például egy korábbi, már nem aktív kivitelező vagy technikus hozzáférjen a rendszerhez évekkel a telepítést követően.
Nem lényegtelen az sem, hogy az inverter szoftveréhez a gyártó folyamatosan küldjön olyan biztonsági frissítéseket, amelyeknek a telepítése nem múlhat a felhasználón. Legjobb, ha a rendszer automatikusan letölti és telepíti a gyártó által kiadott és ellenőrzött szoftverfrissítéseket, ezzel zárva le a potenciális sebezhetőségeket.
Fentieken túl a Wagner Solar szakértői minden új rendszer telepítése során felhívják a figyelmet arra, hogy biztonsági szempontból előnyösebb, ha az inverter nem közvetlenül a háztartási-, vagy hagyományos vállalati Wi-Fi-re csatlakozik, hanem lehetőség szerint külön, izolált hálózaton keresztül kommunikál – például fix IP címmel vagy tűzfalas szabályozással. Bár ez a gyakorlatban nem minden esetben megvalósítható, már az is jelentős lépés a kiberbiztonság irányába, ha a hagyományos vezeték nélküli hálózaton belül megfelelő, – például hexadecimális, vagy különleges karakterekkel ellátott – erős jelszavakat, szegmentálást és frissítési gyakorlatot alkalmazunk.
5 dolog, amire figyelj, ha biztonságos napelemes rendszert akarsz
1. Kerüld az ismeretlen, tanúsítatlan gyártókat – csak megbízható forrásból vásárolj invertert.
2. Soha ne hagyd gyári jelszóval működni a rendszert – állíts be erős, egyedi jelszavakat.
3. Kérj automatikus frissítést biztosító megoldást – a gyártó így azonnal reagálhat a piacon megjelenő fenyegetésekre.
4. Ne csatlakoztasd az invertered közvetlenül a lakás vagy iroda Wi-Fi-jére – külön hálózati szegmens kialakítása ajánlott.
5. Válassz olyan partnert, aki a kiberbiztonsági szempontokat is érti – ne csak ár alapján dönts.
Az egyik legnagyobb kiberbiztonsági kockázatot azok a bizonytalan eredetű, gyakran olcsóbb, kínai fejlesztésű inverterek jelentik, amelyeknél sem a szoftverek, sem az adatkapcsolatok nem esnek át megfelelő biztonsági tanúsítási eljáráson. Ezek az eszközök könnyebben feltörhetők, frissítéseik pedig nem, vagy nehezen követhetőek nyomon.
„Azok az eszközök, amelyekhez nem tudjuk, milyen háttérinfrastruktúra kapcsolódik, vagy nem tudjuk, hová küldik az adatokat, gyakorlatilag vakfoltok egy ország energiabiztonsági térképén” – fogalmazott a Wagner Solar szakértője.
A napelemes rendszerek terjedésével párhuzamosan egyre több ország ismeri fel, hogy az inverterek és azok digitális háttérrendszerei nemcsak technológiai, hanem stratégiai infrastruktúraelemek is. Ennek egyik legmarkánsabb példája Litvánia, ahol már meghatározott teljesítmény felett, bizonyos kínai gyártmányú inverterek telepítését kifejezetten tiltják – mégpedig nem műszaki, hanem nemzetbiztonsági megfontolásból. Az indoklás szerint azok az eszközök, amelyek távoli elérésre alkalmas, felhőalapú háttérrendszert használnak, és nem garantálható, hogy az adatok az EU-n belül maradnak, kockázatot jelentenek az ország energiaszuverenitására nézve.
Bár Magyarországon – ahogy a legtöbb európai országban sem – ilyen típusú szabályozás még nincs érvényben, a szakértők egyetértenek abban, hogy a következő években az uniós harmonizáció részeként szigorítások várhatóak ezen a területen, különösen a közép- és nagyvállalati szegmensben. Vannak viszont olyan megbízható, tanúsított gyártók – mint például a SolarEdge – akik már ma is olyan biztonsági szabványok szerint fejlesztenek, amelyek megfelelnek a várható jövőbeni előírásoknak.
A decentralizált energiatermelés alapvetően tehát pozitív jelenség, de ha az energiahálózat egyre nagyobb szelete olyan eszközökre épül, amelyek idegen entitások által távvezérelhetők, az nemcsak műszaki, hanem nemzetbiztonsági kérdéssé is válik. Ezért van döntő jelentősége annak, hogy az inverterek és a kapcsolódó digitális rendszerek megbízható, auditálható és európai szabványok szerint tanúsított gyártóktól származzanak.
A kiberbiztonság ma már nem csak informatikai probléma, különösen nem az energiaellátás esetén. A napelemes rendszerek telepítésekor minden döntéshozónak – legyen szó egy közintézmény vezetőjéről, egy vállalat üzemeltetési igazgatójáról vagy egy agrárüzem technológiai menedzseréről – felelősen kell megválasztania a technológiát és a kivitelezőt is. A megfelelő rendszer és partner kiválasztása nemcsak műszaki döntés, hanem az adott vállalat vagy intézmény biztonságának záloga. A Wagner Solar szakértői ebben nemcsak technológiai, hanem stratégiai partnerei is ügyfeleiknek.
Kiemelt kép forrása: Wagner Solar
NRGreport
