Az emberek többsége a háború végét várja, az üzleti világ viszont elsősorban az itt-ott lyukacsos szankciós hálók felszakítását. Reménykeltő tárgyalások indultak Putyin és Trump telefonos egyeztetését követően először Szaúd-Arábiában, majd Törökországban. A téma természetesen az orosz-ukrán háború mihamarabbi lezárása, de legalább egy tűzszünet kiharcolása. A megbeszéléseken velejéig beleásták magukat az elmúlt évtizedek során elburjánzott konfliktus részleteibe.
A résztvevő két egyenlő fél; Moszkva és Washington, továbbá Ukrajna. A legnagyobb hangsúlyt a tűzszünet mellett, a több mint tíz év alatt kiterebélyesedett szankciók enyhítése kapta.
A Rijádban összeülő amerikai és orosz szakértői csoportok megvitatták a fekete-tengeri hajózás biztonsági kérdéseit, az orosz kikötők mezőgazdasági termékexportra történő használatának lehetőségét, továbbá az állami tulajdonban lévő Orosz Mezőgazdasági Bank SWIFT-rendszerhez történő visszakapcsolását.
A Fehér Ház közleményében olvasható, hogy az USA hozzájárul Oroszország pozícióinak helyreállításához a mezőgazdasági és műtrágyapiacokon, a tengeri biztosítás költségeinek csökkentéséhez, és kiterjeszti a hozzáférést a kikötőkhöz és a fizetési rendszerekhez az ilyen ügyletek során.
Ezenfelül kormányközeli források arról számoltak be, hogy felkérték többek között a pénzügyminisztériumot, hogy készítsenek egy listát azokról a szankciókról, amelyeken enyhíteni lehetne.
Ezt támasztja alá Scott Bessent pénzügyminiszter televíziós interjúja, melyben arra utalt, hogy Oroszország gazdasági könnyítést nyerhet a fennálló tárgyalások függvényében. Trump is arról beszélt február végén a sajtó képviselőinek, hogy valamikor enyhíteni kell az orosz szankciókat. Marco Rubio, az Egyesült Államok külügyminisztere óvatosan nyilatkozott a szaúd-arábiai amerikai-orosz tárgyalásokat követően. Szerinte számos szankció kérdését vetette fel az orosz fél, melyek java része nem is amerikai, ezek feloldása nem is tartozik az USA kompetencia körébe. Bejelentette, hogy hazatérésüket követően vizsgálat alá veszik az elhangzottakat és megtárgyalják más kormányzati szereplőkkel.
Trump arról beszélt február végén a sajtó képviselőinek, hogy valamikor enyhíteni kell az orosz szankciókat. (Fotó: The White House)
Úgy tűnik, Oroszország is legalább annyira nyitott az együttműködésre, mint az Egyesült Államok.
Példának okául Putyin felajánlotta a kooperáció lehetőségét olyan ritkaföldfémek kereskedelmében, melyekre Washingtonnak szüksége van, Oroszország pedig rendelkezik lelőhelyekkel.
Ez természetesen egy fricska is az orosz elnök részéről ukrán kollégájával szemben, hiszen ezen a fronton nem sikerült Ukrajnának és az Egyesült Államoknak végül megegyeznie a hírhedté vált Zelenszkij-Trump találkozót követően. Grigorij Karasin a rijadi orosz delegáció tagja a tárgyalások után úgy nyilatkozott, hogy az orosz bankok SWIFT-rendszerhez való visszakapcsolásának határidejéről nem esett szó, azonban még folynak az egyeztetések ezen a fronton. A Kreml honlapján olvasható, hogy a felek megállapodtak a fekete-tengeri hajózás biztonságossá tételében, ám ez csak bizonyos feltételek teljesültekor lép életbe. Ide tartozik az Orosz Mezőgazdasági Bank (Rosselkhozbank) levétele a szankciós listákról és visszakapcsolása a Swift fizetőrendszerhez.
Mindenképpen figyelmet érdemel, hogy miért lett ennyire központi kérdés az orosz agrárbank helyzete az amerikai-orosz tárgyalásokon. Fontos kiemelni, hogy ez a 100%-ban állami tulajdonú bank felelős Oroszország mezőgazdasági szektorának finanszírozásáért.
Az orosz gabona és műtrágya elképesztő arányban járul hozzá a világpiachoz, több felmérés alapján 1 milliárd feletti embert érint ezen orosz termékek elérhetősége. Nem csoda, hogy ennyire gyújtópontban vannak pont a vetési szezonban a műtrágyagyártók is, mindenki érdeke, hogy az elsők közt mentsék fel őket a szankciók alól. A SWIFT, mint a nemzetközi átutalások technikai rendszere és a globális pénzügyi folyamatok kulcsfontosságú eszköze elengedhetetlen a zökkenőmentes, gyors nemzetközi kereskedelmi ügyletek lebonyolításához. Amióta Oroszország kikerült e rendszerből igyekezett saját fizetési csatornákat életre hívni, azonban ezáltal a tranzakciók költsége hozzávetőlegesen 15-20%-kal nőtt és a fizetési határidők is néhány óráról több napra hosszabbodtak. Teljes körű szankció feloldásra nem lehet számítani, helyette egyes szektorokat és gazdasági szereplőket érintő részleges enyhítésre kerülhet sor, itt is elsősorban azok jöhetnek szóba, akik a világgazdaság egyensúlyának fenntartásához kritikus jelentőségűek. Ennek egyik megtestesülése lehet az agrárbank mentesítése a szankcióktól.
Ha az elmúlt hónap szankciókkal kapcsolatos sajtóhíreit csokorba gyűjtjük, arra a megállapításra juthatunk, hogy hamarosan enyhülés érkezhet. Olvashattunk arról, hogy a török bankok is ezzel számolnak, ahogy a nemzetközi piaci élet más szereplői is. Sokan máris a hongkongi tőzsdén nyüzsögnek, hogy megvásárolják az orosz alumíniumóriás, a RUSAL ott jegyzett részvényeit. Ennek eredményeképpen az elmúlt hónapban legalább 50%-kal emelkedett a részvények árfolyama.
A bankszektorban is hasonló enyhülést tapasztalhatunk, a moszkvai leányvállalattal rendelkező osztrák Raiffeisen Bank árfolyama 25 százalékkal emelkedett a bécsi tőzsdén. A magyar OTP Bank Nyrt – mely jelenleg is működik Oroszországban – részvényei is 2025 első két hónapjában 10 százalékos értéknövekedést mutattak a Budapesti Értéktőzsdén.
Úgy hírlik, hogy a szankciók feloldásának lehetőségéről már az orosz és amerikai kereskedelmi kamara is egyeztetéseket folytat. Az orosz piacokon a részvényárak és a kereskedési volumen növekedését tapasztalhatjuk, elég csak megemlíteni, hogy az év eleje óta az oroszok nemzeti valutája 15%-kal nőtt a dollárhoz képest. Olyan hírek is felröppentek, hogy amerikai befektetők segítségével újra indulhat hamarosan az Északi Áramlat-2 gázvezeték. A napokban a dél-koreai LG Electronics próbaindítását végzett oroszországi üzemében, ahol a háború kitörése óta fel van függesztve a gyártás. A vállalat közlése alapján szorosan figyelemmel kísérik az ukrajnai tárgyalások alakulását. A berendezések korróziójának ellenőrzése végett döntöttek a próbaindítás mellett, hiszen az újra indulás esetén a tönkrement alkatrészeket, berendezéseket cserélni kell.
Jelenleg úgy tűnik, a legjobb a bankszektorba és az energiaszektorba fektetni, bár a háború leállása esetén is még hosszú időbe telik mire Oroszország visszanyerheti teljes vonzerejét.
Jelenleg úgy tűnik, a legjobb a bankszektorba és az energiaszektorba fektetni. (Fotó: Unsplash)
Az Egyesült Államok külpolitikai eszköztárának az egyik alapját a szankciók képezik. Világelsőségének köszönhetően „könnyedén” kiközösítheti az ellenséges országokat a globális pénzügyi hálózatokból, a nemzetközi kereskedelemből, de akár még a sport világából is. Azzal, hogy a szankciókkal konkrét szektorokat, intézményeket, vagy esetleg személyeket céloznak meg, egészen jól tudják minimalizálni az Egyesült Államok járulékos kárait. (Ugyanezt szövetségesei – például az Európai Unió – már nem tudják elmondani.)
Mindezek ellenére az USA mégsem lehet igazán elégedett a szankciók eredményével, be kell ismernie, hogy a világ többszereplős, s az adott elszigetelt főellenség, nem egy légüres térben lebeg a geopolitikai sakktábla felett.
Emiatt sok esetben nem sikerül az elsődleges cél; az ellenséges ország politikai berendezkedésének megváltoztatása. Sőt, gyakorta még a nagy közös ellenség szerepébe kerül bele, s egy addig akár megosztott nemzetet is egy platformra terel a külső fenyegetettség. Az olyan évtizedes példák, mint Irak, Afganisztán, Kuba, Irán, vagy éppen Ukrajna pedig csak még inkább elbizonytalanítják az adott ország állampolgárait abban a hitükben, hogy az USA tényleg a javukat akarná. Szankcióival Oroszországot sem sikerült letérítenie a megkezdett külpolitikai útjáról, ahogy a Putyin vezette kormányt sem fenyegeti közel s távol semmi veszély jó ideje.
Oroszország számára nem teljesen fekete-fehér kérdés a szankciók feloldása. Alekszej Overcsuk orosz miniszterelnök-helyettes nem rég merész nyilatkozatot tett, szerinte ugyanis országa tart a nyugati szankciók feloldásától, és a külföldi piaci szereplők visszatérésétől. Kifejtette, hogy Oroszország a szankcióknak köszönhetően gyors fejlődésre kényszerült szinte minden szektorban. Példaként a légiközlekedés iparágát emelte ki, ahol súlyos problémát jelentett, hogy a háború kitörését követően elzárták az országot az Airbus és Boeing alkatrész utánpótlástól. Ezt azonban mára sikerült valamelyest leküzdeni, hiszen éppen az elmúlt hetekben indult próbaútra az a repülőgép, mely már csak orosz alkatrészekből áll.
A szankciók okozta kényszerpályával az oroszok számos területen váltak függetlenné a korábbi nyugati partnereiktől. A jelenleg többnyire beruházási ciklusban levő orosz vállalkozások attól tartanak, hogy a nyugati gyártók visszatértével az orosz piacra nehéz helyzetbe kerülnek.
Nem kell szakértőnek lenni ahhoz azonban, hogy lássuk, az orosz gazdaság igencsak sebezhető állapotban van, még ha e sebek nem is életveszélyesek és a kötszer is előbb utóbb előkerül. Összességében Moszkvának is szüksége van a nyugati szankciók enyhítésére, de természetesen nem minden áron. A Krím elcsatolása óta az oroszok a legtöbb helyzetben rájöttek, hogyan lehet kiskapukkal megkerülni a korlátozásokat, ezek azonban bonyolultabb és sokszor költségesebb útvonalak, módozatok. Az eddig nyugatról beszerzett alkatrészek pótlása a hazai fejlesztések ellenére, továbbra is komoly problémákat eredményez, főként a repülési, energetikai és szállítási szektornak. Kiemelendő még a pénzügyi szféra is, ahol komoly visszatartó erőt jelent a hazai hitelfelvétel magas költsége, illetve a megnövekedett infláció. A nemzetközi tőkepiacokhoz történő hozzáférés, illetve az orosz piac megnyitása a nyugati szereplők előtt mindezek mérsékléséből venné ki a részét.
Van-e ráhatása a folyamatokra Európának? (Fotó: Unsplash)
Mindazonáltal a szankciók nem csak az Egyesült Államoktól erednek, hanem súlyos korlátozásokról döntött az Európai Unió, Nagy-Britannia, Kanada, vagy éppen Svájc is. Tehát a kérdésben alapvetően nem Trump és Putyin érintett csak. Még ha az USA hatalmas befolyással is rendelkezett eddig az említett országok felett, ez nem törvényszerű Trump esetében is.
Vajon van-e olyan nagy befolyása Trumpnak Európa felett, mint az őt megelőző két demokrata elnöknek – Obamának és Bidennek – kiknek hatalmas ráhatása volt például az európai szankciók megszületésére?
Nem csoda, hogy a pénzügyi világ óvatos mozgolódása ellenére egyelőre inkább csendben kivár. Ha Európától eltérően Trump és Putyin mégis megállapodnak, s az USA eltörli, vagy enyhíti szankcióinak jelentős részét, akkor mi történne? Valószínűleg Európa kerülne bele abba a bizonyos, már valós légüres térbe, hiszen kapcsolatait a nyugati szövetségi rendszer miatt megszakította számos komoly gazdasági potenciállal rendelkező állammal, de amerikai nyomásra Kínával is évről-évre igyekszik csökkenteni az együttműködést.
Németország a napokban jelentette be, hogy nem kívánja enyhíteni a szankciókat, sőt még új uniós szintű korlátozó csomagot is bevezetne. Ezen a véleményen van az Európai Bizottság elnöke is, Ursula von der Leyen. Természetesen a németeknél sem csak ilyen vélemények hangzanak el, például Szászország miniszterelnöke szerint megbeszélést kellene folytatni az Oroszországgal szembeni, Európa számára hátrányos szankciók mérsékléséről. Magyarország sem ért egyet a szankciók ilyen fajta fenntartásával, Szijjártó Péter külügyminiszter szerint az európai gazdaság térdre hullott, Európa versenyképessége pedig jelentősen csökkent.
A miniszter egy interjúban kiemelte, hogy Európán belül Magyarországot is nagy hátrány érte a szankciók miatt, közel 20 milliárd euró gazdasági veszteséggel tudunk elszámolni csak az elmúlt három évben.
Az USA a tárgyalások megkezdésével merészet lépett; úgy kell elérnie a megnyugvást, hogy Moszkva ne kerüljön ki győztesen belőle. Azonban egy orosz-amerikai – legalább színfalak mögötti – összefonódásnak, ahogy korábbi elemzéseimben már írtam, van létjogosultsága, hiszen Moszkva segítségével Washington képes lenne megzabolázni a tajtékzó futásnak eredt kínai gazdaságot.
Egy partneri Oroszország elősegíthetne egy Amerika számára is kívánatos eurázsiai erőegyensúlyt, s ez alapvetően Oroszországnak is érdeke a szomszédjából egyre inkább rá árnyékot vető sárkánnyal szemben.
Ehhez azonban elengedhetetlen az olyan nagy volumenű szembenállások lezárása, vagy mérséklése, mint az ukrajnai háború, vagy a szíriai helyzet. Trump hatalomra jutásával éppen ezeken a frontokon kezdtek közeledni egymáshoz. Európa és Kína nem véletlenül van kizárva a béketárgyalásokról, mindez két tényt bizonyít:
Kiemelt kép forrása: X / President of Russia
Erbszt Adrienn
