Az Egyesült Államok 47. elnöke az elmúlt héten nem az ukrajnai háborúval borzolta a kedélyeket, hanem inkább egy átfogó vámcsomag bejelentésével, amely szinte az összes amerikai kereskedelmi partnert érint. Így már azok sem dőlhetnek hátra megfigyelő pozíciójukba, akik eddig csak kívülállóként figyelgették a Nyugat és Oroszország közt dúló ukrajnai háborút.
Trump olyannyira felrázta vámjaival a világgazdaságot, hogy a pénzügyi piacok és a globális kereskedelem a Covid-19 világjárvány kiindulásakor tapasztalható kritikus helyzetbe zuhant egyik pillanatról a másikra.
Az április 2-án aláírt végrehajtási rendelet vámokat vezet be a más országokból származó behozatalra, ennek minimum értékét 10 százalékban határozták meg. Mindazonáltal a legtöbb ország magasabb tarifákkal fog szembesülni függetlenül attól, hogy szövetséges-e, avagy nem.
A legmagasabb vámokat Kínára és az ASEAN országokra vetették ki: Kambodzsa 49%, Laosz 48%, Vietnam és Mianmar 46%, Thaiföld 36%, Indonézia 32%, Malajzia pedig 24%.
A meglévő vámokkal együtt 54 százalékos halmozott vámtarifa várt ekkor Kínára, ám mielőtt még erre is reagálhatott volna az ázsiai szuperhatalom, Carolyn Levitt, a Fehér Ház sajtótitkára néhány nap múlva ezt 104%-ra emelte. Itt már olyan számokról és radikális változásokról beszélünk, ami kétségtelenül meg fog jelenni a világgazdaságban is, de az amerikai-kínai kereskedelmi és politikai kapcsolatokban feltétlenül.
A legmagasabb vámokat Kínára és az ASEAN országokra vetették ki. (Fotó: Unsplash)
Az Európai Unió is erősen a bögyében van az amerikai elnöknek, hiszen szövetségesét sem kímélte. Az unióból származó árukra 20 százalékos vámot vetett ki szinte azonnali hatállyal. Természetesen a többi, hagyományosan Amerika-barát állam sem maradt ki a „jóból”, Japán, Ausztrália, vagy éppen Kanada is a kiválasztottak közt van.
Nincs kivételezés, talán csak Oroszországgal és Fehéroroszországgal van, akik nem szerepelnek a „fekete listán”, bár az is igaz, hogy már túl vannak ezen.
Ami ironikus is, hiszen most azok az államok, akik az Egyesült Államokkal szövetségben, annak erős sugalmazására szankcionálták Moszkvát, hasonló megszorításokban részesülnek, mint a háborús bűnösnek kikiáltott főellenség. Ráadásul épp a napokban indult a következő köre az amerikai-orosz tárgyalásoknak Isztambulban, a fő témák közt pedig a szankciók enyhítése is szerepel.
Oroszország évekkel ezelőtt került olyan kellemetlen gazdasági helyzetbe, amelybe a legtöbb ország csak most fog belekerülni. Ez azt jelenti, hogy évekkel a többiek előtt van a súlyos amerikai kereskedelmi döntések megoldásában.
Ám még mielőtt feldolgozhatták volna Amerika kereskedelmi partnerei a vámsokkot, Trump megint nagyot lépett, szinte minden új vámot 90 napra felfüggesztett. Milyen játékot játszik az amerikai elnök? Hiszen bizonyos, hogy alaposan kidolgozott menetrendről van szó, s az egyetlen, aki azt hiszi, Trump visszavonulót fújt, az Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság elnöke láthatóan meg van győződve róla, hogy a Fehér Ház megijedt Brüsszel pár óra alatt összeharácsolt ellenintézkedéseitől. Minden esetre, ha így is van, Trump fellélegezhet, ugyanis az EU is felfüggeszti az ellenintézkedéseit átmenetileg.
Azonban Peking megint a rövidebbet húzta, hiszen neki nemhogy nem függesztették fel hatalmas vámjait, még tovább emelték azokat, 104 százalékról 125 százalékra.
Így nem is tehetett mást a nagy sárkány, mint sértődötten maga is új vámokat vezetett be az amerikai behozatalra, első felindulásból 84%-os vámot, majd 125%-os vámot vetett ki, és azzal vádolta meg Washingtont, hogy a vámokkal saját önző nyereségét akarja csak növelni, ez pedig súlyosan sérti az országokat és a WTO szabályait. Talán igaza van Pekingnek, s az USA tényleg szabotálni akarja a szabályozott globális kereskedelmi rendszert, ezáltal felforgatni a globális gazdasági rendet.
A kifakadás azonban egyelőre nem segít Kínának, hiszen a kínai jüan a legalacsonyabb értékét érte el a dollárral szemben április 10-én a globális pénzügyi válság óta.
Ráadásul úgy tűnik Trump feltett szándéka megtörni a kínai versenytársat, ezért több irányból támad; egyfelől elédesgetni az olcsó energiahordozókban gazdag új orosz barátait, ezzel párhuzamosan pedig a szankcionált venezuelai és iráni olajtól is igyekszik elvágni. Másfelől számos más területen hoztak döntéseket, többek között aláírt egy végrehajtási rendeletet, melynek célja Kína uralmának csökkentése a hajózási iparban. Vance alelnök hívta fel nem rég a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok évente mindössze öt kereskedelmi hajót épít, Kínában viszont egy cég is több hajót épít egy év alatt.
A világ második legnagyobb gazdasága hatalmas fenyegetést jelent az Egyesült Államok világelsőségére, hiszen gyors gazdasági megugrásának köszönhetően Kína kikerülhetetlen jelenlétre tett szert a világ minden táján és a gazdaság minden szférájában.
Láthatóan Trump ennek megállítását tűzte ki zászlajára drákói szigorról tanúskodó intézkedéseivel. Pekingnek pedig nem könnyű a helyzete, persze teljes elszigeteltségtől nem kell tartania, hiszen nagyjából mindenhova bevásárolta magát az elmúlt évtizedekben. Mindazonáltal nagyon úgy tűnik, hogy egy erőteljes üvegplafon megépítése kezdődött el a feje fölött. A kérdés, hogy kik lesznek az amerikai mester segédmunkásai az üveglapok felhelyezésében, mert ha India és Oroszország is beszáll, alapos munkától tarthat Kína. India elsőként rohant tárgyalni Washingtonnal a tarifákról, az oroszok pedig épp Isztambulban bizalmaskodnak amerikai ellenségeikkel.
Az Európai Unió is erősen a bögyében van az amerikai elnöknek. (Fotó: Unsplash)
Kínának sok problémája van mostanság, nagyjából a koronavírus nála történt felbukkanása óta. A hazai fogyasztás nem növekedett eleget ahhoz, hogy nullára kiegyenlítse a külkereskedelmi mérleget. Második éve tart a defláció, ami következményeit tekintve sokszor negatívabb jelenség a közgazdaságban, mint az infláció, többek között kapacitástöbbletre utal. Ráadásul a kínai gazdaság az ingatlanpiaci buborék kipukkanásával is küszködik. Ugyan Kína nagy gondot fordított arra, hogy a szegényebb országokban megtelepedjen és új piacokat építsen ki, ez azonban még nincs olyan stádiumban, hogy támaszkodhatna rá az amerikai veszteségek kompenzálásában. Nem hiszek abban, hogy Moszkvára igazán számíthatna jelenleg Peking, hiszen Kína igencsak kihasználta az orosz szankciókat, fillérekért vásárolta fel a Nyugat által kitaszított orosz energiahordozókat, s kellően ügyesen lavírozott a szankciók betartásával is, nehogy haragosokat szerezzen nyugaton.
Kétségbeesett próbálkozás, vagy új lehetőség Hszi Csin-ping kínai elnök pénteki kijelentése, hogy Kínának és az EU-nak össze kell fognia a globalizáció védelmében és az egyoldalú zaklatásokkal szemben?
Tény, hogy az Európai Bizottság a kereskedelmi együttműködések elmélyítéséről tárgyalt a napokban Li Cen kínai miniszterelnökkel. Keir Starmer brit miniszterelnök pedig az amerikai lépésekben a globalizáció korszakának végét látja, szerinte a sikeres jövő érdekében új szövetségeket és megállapodásokat kell kötni. Ezeket a törekvéseket azonban egy pillanat alatt le tudják söpörni az asztalról az olyan kijelentések, mint például von der Leyen asszony legutóbbi megnyilvánulása, miszerint a Bizottság kész megvitatni az Egyesült Államokkal Donald Trump azon javaslatát, hogy az EU 350 milliárd euró értékben vásároljon amerikai LNG-t a vámháborúban nyújtott engedményekért cserébe.
Természetesen az EU-nak is vannak ütőkártyái, a válasz az amerikai vámok életbe léptetése esetén talán már meg is van; 25%-os vám bevezetése számos Egyesült Államokból származó árura, különösen a szójababra, a húsra, a dohányra, a vasra, az acélra és az alumíniumra, a ruházatra, gyümölcslevekre, diófélékre és gyémántokra. Ezek bár kellemetlenek lennének Amerikának, mégis összességében nem segítenek az EU helyzetén különösebben, főként a tőke és a szakemberek menekülését nem akadályozzák meg. Ha érvénybe lépnek, az Európából szállított árukra kivetett vámok mértéke hozzávetőlegesen 11-szeresére nőhetnek, 80 milliárd euróra. Ráadásul a vámok az EU exportjának jelentős részét, közel 70%-át érintik. Az Egyesült Államok az Európai Unió fő kereskedelmi partnere, az EU teljes exportjának több mint 20%-át teszi ki. 2023-ban az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti áru- és szolgáltatáskereskedelem volumene elérte az 1,6 ezermilliárd eurót. Ebből az EU áruexportja az Egyesült Államokba 531,6 milliárd eurót tett ki, míg az USA-ból származó import 333,4 milliárd eurót. Az EU 427,3 milliárd euró értékben importált szolgáltatásokat az Egyesült Államokból, az európai szolgáltatásexport értéke 318,7 milliárd dollár volt.
Ebből jól látható, hogy az EU erősen rá van jelenleg szorulva az amerikai partnerére, és igencsak szűk keretek közé került, hiszen Oroszországgal is elvágta kapcsolatát, energiahordozóinak jelentős része pedig az Egyesült Államokból származik.
Trump üzleti stratégiája nagyjából úgy vezethető le, hogy először is sokkol extrém követeléseivel, szűk határidőjével és kemény intézkedéseivel, ezzel káoszt teremtve kereskedelmi partnerei körében, akik a rövid határidő miatt összeegyeztetni sem képesek lépéseiket. Ebben segítségére van az is, hogy a világ államainak javarésze komoly függőségben van az amerikai piactól. Az összezavart országokat lépéskényszer helyzetbe hozza, ami inkább kockázatkerülő megoldásokat fog eredményezni, hisz mindenki tart az elszigeteltségtől. Nem csoda, hisz ennek kialakításában rendkívül ügyes Washington. A zűrzavar erősíti az USA pozícióját, s ekkor látszatengedményekkel indulhatnak is a tárgyalások.
Természetesen rövid távon érik hátrányok Amerikát is, láthattuk a tőzsde reakcióját, de hosszú távon átformálja a maga kedvére a világkereskedelemet. Trump valószínűsíthetően arra tesz kísérletet, hogy az Egyesült Államok különféle iparágait újjá élessze, ezáltal pedig vetélytársait gyengítse.
Kiemelt kép forrása: Trump.com
Erbszt Adrienn
