Amit tudunk az egyeztetésekről, hogy Moszkva és Washington újra górcső alá veszi az orosz LNG-szektort érintő szankciókat, az Északi Áramlat vezetékrendszer sorsát, ahogy az Oroszországból Európába futó csővezetékek ügyét is. Esetleges közös projektekről is szó van, amik érinthetik az európai gázpiacot.
A kiszivárgó információk alapján a két nagyhatalom olyan területeken keresi a közös nevezőt és lehetséges együttműködést, mint a felrobbantott Északi Áramlat visszaállításában és működtetésében, vagy éppen az Északi-sarkvidéken történő energetikai – elsősorban LNG – beruházások.
Utóbbi esetében azonban figyelembe kell venni a kínai tőke jelenlétét is, hiszen amíg Moszkva fekete bárányként nem számíthatott a nyugati nagy cégek közreműködésére a szankciók miatt, kínai segítséggel tudta csak folytatni nagyszabású fejlesztéseit és beruházásait a térségben.
A lehetséges együttműködések és enyhülések az amerikai-orosz kapcsolatokban igencsak ellentmondásosak, hiszen a korábbi, súlyos nyugati szankciók azért lettek Oroszország ellen bevezetve állítólag, mert az agresszív magatartást tanúsít Ukrajnával szemben.
A Krím elcsatolása, a 2014-ben induló donyecki és luganszki harcok, majd a 2022-ben indított orosz hadművelet mind sorozatos szankciókat váltott ki az Egyesült Államokból és szövetségeseiből.
Nézzük meg, mi változott ezeken a frontokon, amiért az enyhítés szóba kerülhetett. A Krím továbbra is orosz fennhatóság alatt áll, a donyecki és luganszki területek népköztársaságként bővítették az Oroszországi Föderációt, mindemellett a háború is tart, bár beszélnek a tűzszünetről. Tehát az orosz magatartás a szankciók hatására különösebben nem változott. Akkor arról lenne szó, hogy Washington már nem messzemenően elkötelezett az ukránok igazsága mellett?
Az Egyesült Államok és Oroszország viszonya hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt hetekben. Legalábbis úgy tűnik. (Fotó: X / President of Russia)
Az USA nagyjából azóta ellenzi az orosz-európai energetikai együttműködéseket, amióta azok léteznek. Legyen szó gázról, olajról, vagy éppen atomenergiáról, mindtől következetesen próbálta elfordítani szövetségesei fejét. Ez természetesen nem csoda egy olyan országtól, aki mindháromban vezetőszerepet tölt be, s eddig csak földrajzi távolsága miatt kellett lemondania az oroszok javára a hatalmas európai felvásárló piacról.
Mára azonban a térkép nem jelent egyértelmű akadályt már, például a cseppfolyósított gázipar fejlődésének köszönhetően. Az európai piac megszerzése óriási prioritás volt az elmúlt 10-15 évben, s valljuk meg őszintén ez kifejezetten jól is sikerült amerikai szövetségeseinknek.
Az ukrajnai háború okán az Egyesült Államok mindenkori kormánya súlyosan szankcionálta az orosz energiaszektort, s ugyanezt várta el – némi nyomásra – európai elvtársaitól is. Nem véve figyelembe azt az aprónak nem mondható különbséget, hogy az európaiakkal ellentétben a hatalmas gáz és kőolaj tartalékokkal rendelkező és kereskedő USA egyáltalában nem szorult rá az orosz energiahordozókra.
A nyomásgyakorlás különböző változatait láthattuk, ha pedig a szép szóból nem értettek az európai országok, akkor egyszerűen olyan, másokra is kiható szankciókat vezettek be az orosz projektekkel szemben, amik lehetetlenné tették a részvételt a nagyvállalatok számára.
Így dőlt dugába az Északi Áramlat vezetékek hatalmas kapacitása is, mely komoly tőrdöfést jelentett az orosz gázra épült német iparnak. Mindenképpen válságos időszaknak tekinthető a német gazdaság szempontjából, hogy közel két éve folyamatos recesszióban van az ország, ráadásul az ipar folyamatos leépülése, továbbá a munkaerő és cégek kivonulása súlyos további következményekkel járnak.
A jelenlegi orosz-amerikai tárgyalások tükrében reményteli hangok hallatszanak az európai gazdaság szereplőitől, kár, hogy a politika nem az ő hangjukat képviseli egyelőre.
Didier Holleaux, a francia Engie ügyvezető alelnöke, úgy fogalmazott nem rég, hogy egy ésszerű ukrajnai béke következtében, visszatérhetnénk (Európa) a 60 milliárd köbméteres, esetleg évi 70 milliárdos gázszállításokhoz (vezetékes és LNG). A francia multinacionális energiaipari vállalat, mely részben a francia állam tulajdonában van, korábban a Gazprom egyik legnagyobb gázvásárlója volt. A lehetséges mennyiség, amiről Holleaux beszélt nagyjából a háború és szankciók előtti mennyiség felét teszi ki. Ugyanilyen reményeket fogalmazott meg a TotalEnergies francia olajtársaság vezetője Patrick Poinnet is, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy Európa túlságosan függ az amerikai gáztól. A Total mellesleg jelenleg is kereskedik jelentős mennyiségű orosz cseppfolyósított földgázzal az amerikai mellett.
A tárgyalóasztalra kiterített szankciók esetleges feloldása mind a vezetékes, mind a cseppfolyósított földgáz projekteket és kereskedelmet érinthetik. Az Északi Áramlat befuccsolásában erősen közre játszott az első Trump-kormány először közvetett, majd közvetlen szankcióival. Azonban mielőtt az újraindításról beszélnénk, azt is ki kell emelni, hogy az Északi Áramlat 1 és 2 páros vezetékrendszer megsérült a korábbi szabotázsakcióban, így először is ezek javítására lenne szükség.
A négy vezetékből egy maradt sértetlen elméletileg, az egyik vadonatúj szál, ennek a működéshez azonban szükség van még az üzembe helyezési engedélyre.
Emellett tisztázni kell a választott bíróságok elé cipelt ügyeket az európai felek és a Gazprom közt, akit a szerződések teljesítésének elmulasztásával vádoltak meg. Ennek az egy szálnak az újjáélesztése is lényegesen több gázt hozna Európába, kapacitása 27,5 milliárd köbméter. Az eddig tisztán orosz-európai projektbe úgy tűnik, szeretnének az amerikaiak is beszállni, ennek hiányában éppenséggel furcsa is lenne a szankciók feloldása a részükről. Ellehetetlenített a működése jelenleg egyébként a többi nagy orosz-európai vezetéknek is, így a Lengyelországon keresztül Németországba futó Jamal vezetéké és az Ukrajnán áthaladó kettő nagy európai tranzitvezetéké is. Itt az amerikai-orosz megegyezés mellett szükség van a lengyelek és ukránok közreműködésére, ami kemény diónak tűnik az elmúlt évek hangulatát tekintve.
Vajon, ha az USA fel tudta hergelni, akkor le is tudja majd higgasztani a felkorbácsolt indulatokat Oroszországgal szemben? Az egyetlen működő vezeték telített, ez a Magyarországot is ellátó Török Áramlat.
Az Egyesült Államok számos szankciót vetett ki a fellendülőben lévő és hatalmas potenciálokkal rendelkező orosz LNG-szektorra is. Itt minden és mindenki érintett nagyjából a kitermeléstől a szállításig. Ezek feloldása azonban nehézkes kérdés, hiszen ebben a szektorban az Egyesült Államok is hatalmas ambíciókkal bír Európa tekintetében. Oroszországot azonban akármennyire is ki akarta/akarja zárni a világpiacról, láthatóan nem tudja. Nem kezelheti az orosz energiaszektort úgy, mintha az egy légüres térben lebegne, elzárva mindenkitől. Az adatok is rámutatnak, hogy Oroszország képes kereskedni számtalan más országgal a világon, de a háború és a hangzatos ellenségeskedés ellenére még Európával is, ahol az USA után a második legnagyobb LNG-eladó.
Ezt figyelembe véve érdemesebb talán az amerikaiaknak is inkább keretek között visszaengedni az oroszokat, így nagyobb ellenőrzés alá is vonnák a kiskapuk nagy mestereit.
Természetesen az amerikai LNG-vállalatok számára az oroszok kizárása az európai piacról továbbra is előnyös lenne, ám Trumpnak a fentieken kívül mérlegelnie kell azt is, hogy az amerikai közvélemény egy jelentős része erőteljesen ellenzi a cseppfolyósított földgáz szektort, annak környezetre gyakorolt negatív hatása miatt. Az amerikai LNG-szektorra gyakorolt negatív hatást az tudja ellensúlyozni, ha azok részt vehetnek orosz projektekben, például a sarkvidéki területeken, ahol hatalmas tartalékok vannak nemcsak gázból, hanem kőolajból és különböző fémekből, ásványkincsekből. Ennek a gyakorlati megvalósulása azonban szinte az elképzelhetetlen kategóriában van jelenleg, de egy jó üzletért sok mindenre képesek a vállalkozó szellemű nagyok.
Az Északi Áramlat befuccsolásában erősen közre játszott az első Trump kormány először közvetett, majd közvetlen szankcióival. (Fotó: The White House)
Megoldást jelent, ha a piacot földrajzilag felosztják. Ez Európa tekintetében a hidegháborús viszonyokat juttathatja eszünkbe. Oroszország elláthatná Európa hozzá közelebb eső részét, ahogy némileg ma is teszi; a Balkánt, Magyarországot, Szlovákiát, Ausztriát és Csehországot, Kelet-Németországot és részben Olaszországot, a többi maradhatna amerikai érdekeltség. Akárhogy is oldják meg a gázszankciók bármilyen irányú elmozdulása hatással lesz az európai gázárakra, ahogy az energiahordozó teljes világpiacára.
Ha az orosz gázt rendezettebb módon visszaengednék az európai piacra, az csökkentené nem csak az amerikai, hanem a norvég, kaukázusi, vagy éppen afrikai gáz árát is.
Valamiféle közös nevezőt rebegtet a tárgyalásokról nyilatkozó amerikai és orosz fél is. Az orosz elnök szóvivője úgy fogalmazott, hogy Oroszország és az Egyesült Államok között óriási potenciál rejlik a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben, és ez a gazdasági együttműködés komoly stabilizáló szerepet tölthet be az egész világ számára. Korábban pedig Steve Witkoff amerikai elnöki különmegbízott mondta azt, hogy a két ország kölcsönösen előnyös kereskedelmi együttműködéssel javíthatja a kapcsolatait.
A napokban jóváhagyott, 2050-ig szóló orosz energiastratégia is bizakodóan tekint a jövőbe, a dokumentum alapján a cseppfolyósított földgáztermelés 2050-re évi 175 millió tonnára nőhet, az LNG-export pedig 241 milliárd köbméterre, ez ötszöröse a 2024-es adatoknak.
Az orosz-amerikai tárgyalások átláthatatlan és megoldhatatlannak tűnő ügyek útvesztőjének tűnik, azonban, ha a felek kölcsönösen elhívatottak az alapokban, megoldást fognak találni a legnehezebb gazdasági, földrajzi és politikai kérdésekre is. Az Európai Unió számára újfent ki kellett derüljön, hogy a lehető legrosszabb tárgyalási helyzetbe sodorja magát, ha egyetlen szállítótól függ jelentősen. Ez korábban Oroszország volt, ma az USA. A vámháború kapcsán is megjelent már, mint alkutényező az amerikai cseppfolyósított földgáz. Kisebb vámok, nagyobb amerikai gázmennyiségek? Úgy tűnik, mindegy kinek a kezében van, a fegyver az fegyver. Ha a polcon is pihen, attól még jól tudjuk, hogy elsülhet.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Erbszt Adrienn
