Az EU legfrissebb adatai szerint az önkormányzatok 2023-ban fejenként fél tonna hulladékot gyűjtöttek be az unió lakosaitól, ennek azonban mindössze körülbelül 48 százalékát hasznosították újra. Most még nagyobb a nyomás, hogy ez az arány emelkedjen. Az új uniós szabályozás szerint az év végéig a települési hulladék 55 százalékát, a csomagolási hulladék 65 százalékát kell előkészíteni újrafelhasználásra vagy újrahasznosításra. Azonban az európai országok nehezen tudják teljesíteni ezeket a célokat.
Becslések szerint az uniós tagállamok kétharmada legalább egy célkitűzést nem fog teljesíteni, és tíz ország – köztük Görögország, Magyarország és Lengyelország – mindkét céltól elmaradhat.
De mely termékek jelentik a legnagyobb kihívást az újrahasznosítás terén – és milyen megoldások születnek rájuk? Az EuroNews összegyűjtötte a sarkalatos pontokat.
Európa üveg csomagolásának – például palackok és befőttesüvegek – körülbelül 75 százalékát évente újrahasznosítják. Jellemzően beolvasztják őket és új csomagolóanyagként hasznosítják újra.
Azonban az olyan üvegtípusokat, mint amilyeneket röntgencsövekben, LCD-kijelzőkben vagy okostelefon-képernyőkben használnak, gyakran kémiailag módosítják. Például az okostelefonok kijelzőüvegeit megerősítik, hogy ellenállóbbak legyenek a repedésekkel és karcolásokkal szemben, ez pedig megnehezíti a hagyományos kemencés beolvasztást.
„Már néhány fokos hőmérséklet-változtatás is rengeteg időt és energiát vesz igénybe egy kemencében” – mondja Juan Pou, a spanyolországi Vigoi Egyetem kutatója.
Ezért ő és más kutatók az EU által támogatott Everglass projektben egy olyan prototípus üveg-újrahasznosító gépet fejlesztenek, amely lézerrel olvasztja meg az üveget. A lézerrel – a kemencékkel ellentétben – gyorsan beállítható az adott üvegtípushoz szükséges hőmérséklet, sőt akár új termékek formálására is lehetőséget adhat.
Az okostelefonok kijelzőüvegeit megerősítik, hogy ellenállóbbak legyenek a repedésekkel és karcolásokkal szemben. (Fotó: Pixabay)
A kutatók remélik, hogy a gép képes lesz a COVID–19 vakcinák tárolására használt orvosi üvegfiolák újrahasznosítására is.
„A kórházak gyakran nem tudják, mit kezdjenek ezekkel, így egyszerűen kidobják” – mondja Juan. „Pedig az üveg minősége kiváló. Az a célunk, hogy technikai alkalmazásokhoz újrahasznosítsuk ezt az anyagot.”
A 1984-es feltalálásuk óta a neodímium mágnesek iránti kereslet folyamatosan nő. Ezek a legerősebb mágnesek a piacon, és ma már szélturbinákban, elektromos autók motorjaiban és elektromos rollerekben is megtalálhatók. Ugyanakkor ezek a mágnesek „kritikus nyersanyagokból” készülnek – olyan alapanyagokból, amelyek kulcsfontosságúak az ipar számára, de geopolitikailag kockázatos régiókból származnak.
Bár az anyagok újrahasznosíthatók lennének, ipari vagy kereskedelmi méretű megoldás egyelőre nem létezik. Jelenleg senki sem tudja, hogyan lehetne hatékonyan kezelni ezt a jövőbeli hulladékot.
„A mágnesek erőssége miatt különleges figyelmet és eszközöket igényel az újrahasznosításuk. A jövőben hatalmas igény lesz erre az anyagra Európában, ezért biztosan lesz, aki újrahasznosítja majd.” – mondja Lorenzo Berzi, a firenzei egyetem kutatója, aki az EU támogatásával megvalósuló Harmony projektben dolgozik a biztonságos feldolgozás megoldásán.
Ez a nemzetközi projekt a teljes újrahasznosítási folyamat fejlesztésére koncentrál – a begyűjtés javításától és az asszisztált szétszereléstől kezdve a fémek visszanyerésén át új mágnesek gyártásáig.
Az EU évente több mint 59 millió tonna élelmiszer-hulladékot termel, ami nagyjából 132 kilogrammot jelent egy főre vetítve. Ennek 11 százalékáért a szálloda-, vendéglátó- és éttermi szektor (HORECA) a felelős.
„Becslések szerint a HORECA-hulladék 99 százaléka hulladéklerakóba kerül” – mondja Bruno Iñarra, az AZTI spanyol kutatóközpont élelmiszer-fenntarthatósági szakértője. Bár egy részét komposztálják, a komposzt általában nem tartalmaz elegendő tápanyagot a mezőgazdaság számára.
Az általa vezetett, EU által finanszírozott LANDFEED projekt célja, hogy az éttermekből és vendéglátóegységekből származó hulladékot bioalapú, mezőgazdaságban felhasználható műtrágyává alakítsák.
A hulladéktermelés sosem látott méreteket öltött az utóbbi évtizedek során. (Fotó: Pixabay)
Ez azonban nem könnyű – magyarázza –, mivel minden egyes hulladéktétel eltérő összetételű, és az élelmiszer-hulladék kezeléséhez szükséges technológiák többsége még kísérleti fázisban van. Az öt országot átfogó projekt a technológiai és eljárási alkalmazkodásra fókuszál, hogy fenntartható műtrágyákat tudjanak előállítani.
A kutatók ún. „szilárd fermentációs” módszert alkalmaznak, amely során kis vagy nulla vízfelhasználással mikroorganizmusokat tenyésztenek az élelmiszer-hulladékban. Ezek az organizmusok enzimeket termelnek, amelyek lebontják a hulladékot, és bioaktív vegyületeket állítanak elő – ezek a molekulák serkentik a növények növekedését.
Bár a pelenkák megkönnyítik a szülők életét, ökológiai szempontból komoly problémát jelentenek. A becslések szerint évente 46 milliárd eldobható pelenkát dobnak ki, és ezek lebomlása 150-től akár 500 évig is eltarthat (a biológiailag lebomló alternatívák körülbelül 50 év alatt bomlanak le).
A pelenkákban található „szuperabszorbens polimerek” – amelyek felszívják a nedvességet – rendkívül nehezen újrahasznosíthatók. Ezek a polimerek gélállagúvá válnak nedvesen, így először szárítani kell őket, majd apró darabokra vágni, hogy a műanyagokat és szálas anyagokat külön lehessen választani. Ez általában idő- és költségigényes folyamat, ezért a pelenkák többségét elégetik – mondja Edwin Verhoef, a holland Diaper Recycling Europe munkatársa.
„Ez gyakorlatilag üzleti kérdés: minél tisztább az újrahasznosított anyag, annál magasabb az ára” – mondja Edwin.
A Diaper Recycling Europe egy pilot üzemet épített Hollandiában, amely képes az ilyen hulladék feldolgozására. A folyamat során a polimereket deaktiválják, az anyagokat szétválasztják, és eltávolítják a kórokozókat, valamint a gyógyszermaradványokat a visszanyert anyagokból és a szennyvízből.
A gyár eddig bizonyította, hogy minden pelenkaalkotóanyagot el tud különíteni. A következő szakaszban az anyagokat és a szennyvizet is megtisztítják, majd a folyamatot félautomata üzemmódra fejlesztik ipari méretekben.
A cigarettacsikkek régóta megkeserítik az utcaseprők és strandolók életét egész Európában. Kutatások kimutatták, hogy ezek a nem lebomló csikkek több mint 7000 mérgező vegyületet tartalmaznak, amelyek a tengeri környezetbe jutva szennyezést okoznak.
Újrahasznosításuk nehézsége főként a begyűjtésük bonyolultságában rejlik. A csikkek kis méretük és szétszórtságuk miatt nehezen gyűjthetők be, és nehéz őket más hulladéktól elkülöníteni. Ugyanakkor a természetben maradva mérgező anyagokat bocsátanak ki, amelyek ártanak a talaj baktériumainak és a tengeri élővilágnak.
A nem lebomló csikkek több mint 7000 mérgező vegyületet tartalmaznak. (Fotó: Pixabay)
Több európai start-up dolgozik a megoldáson: új csikkgyűjtő edényeket telepítenek városokban, majd a begyűjtött hulladékot új termékekké alakítják.
Az ötlet népszerűnek bizonyult: a Re-Cig ma már több mint 350 vállalattal és 80 önkormányzattal működik együtt – mondja Marco Fimognari, a Re-Cig alapítója és ügyvezető igazgatója.
Bár nem minden esetben egyszerű, az újrahasznosítás elengedhetetlen a klímacélok eléréséhez. A hulladéktermelés sosem látott méreteket öltött az utóbbi évtizedek során, amihez az ipar mellett a lakossági felhasználás is nagyban hozzájárult. Az egyéni szintű újrahasznosítás a zöld jövő kulcsa lehet.
Kiemelt kép: Pixabay
Devenyi Dalma
