Svéd kutatók a kontinens legnagyobb meteorit‑kráterében, a közép‑svédországi Siljan‑gyűrűben megdöbbentően magas metánkibocsátást mértek.
Az 52 kilométer átmérőjű ősi becsapódási struktúrában több tó is található; közülük a legnagyobb a délnyugati peremen fekvő Siljan‑tó.
A Siljan‑tó minden télen vastag jégréteget kap – néhány furcsa, visszatérő pontot kivéve. Ezeket a nyílt vízfelületeket, az úgynevezett ice wake‑eket évekig nem értette senki: miért pont ugyanott jelennek meg, és mi tartja jégmentesen őket a fagyban? A témával az EuroNews foglalkozott.
Az úgynevezett ice wake‑eket évekig nem értette senki. (Fotó: Mats Budh via Chalmers University of Technology)
A Chalmers Műszaki Egyetem friss tanulmánya szerint ezek a nyílt foltok döbbenetesen magas metánszintet bocsátanak ki.
„A Siljan‑gyűrű tavaiból származó természetes metánkibocsátás jóval nagyobb, mint hittük” – mondja Johan Mellqvist professzor. „Egyes helyszíneken a tóátlagnál 300‑szor magasabb kibocsátást mértünk.”
Miért zavarba ejtők ezek a szivárgások? A vízfelszín alatti szerves anyag bomlása minden tóban termel némi metánt. A Siljan‑tónál azonban rendkívül koncentráltak a kibocsátások. Más tavakban a metán buborékként, elszórtan jelenik meg; itt viszont erős, lokalizált forrásokból gázfáklyák emelkednek a levegőbe.
„Ilyen koncentrált tavi metánszivárgást még nem mértünk” – teszi hozzá Mellqvist. „Ráadásul csak a gyűrű kis részét vizsgáltuk – lehet, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa.”
A kutatók nyomjelző gázzal fejlesztettek ki új detektálási módszert, és két darab, mindössze 10×10 méteres területen találtak rendkívül magas kibocsátást, több kisebb forrással együtt. 2023‑ban és 2024‑ben is visszatértek, és mindkét alkalommal ugyanilyen erős szivárgást mértek.
Egyetlen helyszín évente 3,5 tonna metánt bocsát ki – ez szén‑dioxidban kifejezve 85 tonnának felel meg, vagyis egy benzines autó több mint 300000 km‑es útjának, ami Stockholm és Sydney között öt oda‑vissza utat jelentene.
A forrás eredete még nem tisztázott. Az egyik elmélet szerint mélygáz tör fel: a becsapódáskor mélyre került szerves anyag ma is termelheti a metánt. Ha ez igaz, a jelenség egyedi lehet a Siljan‑gyűrűre. Ha viszont sekélyebb üledékzsebekből ered, hasonló szivárgások sok más helyen is előfordulhatnak.
A kutatók nagyobb terület feltérképezését és közeli tavak vizsgálatát tervezik. Eredményeik túlmutathatnak Siljanon, és újragondolásra kényszeríthetik a természetes gázszivárgások globális hatását.
„Ha a jövőbeni mérések még nagyobb emissziót tárnak fel, érdemes lehet csökkentésükön dolgozni” – mondja Mellqvist.
Amennyiben más tavakban is hasonló folyamat zajlik, a természetes metánforrások súlyát alábecsülhettük. A klímaválság súlyosbodásával a Siljanhoz hasonló természetes metánlefolyások megértése – és esetleges mérséklése – minden korábbinál fontosabb lehet.
Kiemelt kép: Unsplash
S.Rita
