Moszkva törekvéseit nem részletezném most, nagyjából egyértelmű; területi felosztásban és elnyúló destabilizációban gondolkodik elsősorban. Igyekszik a számára stratégiailag fontos területeket megszerezni, a felbecsülhetetlen értékű Krím-félszigetet elhelyezkedése miatt, a donyecki és luganszki régiókat hatalmas mennyiségű ásványanyag lelőhelyük, kiváló földjük miatt.
Természetesen még szóba jöhetnek más területek is, látunk törekvéseket a Fekete-tenger ukrán karéjának megszerzésére Odesszáig, illetve a Dnyeszter Menti Köztársaságig.
Az Európai Unió szinte már szánalmas módon próbálja magához csatolni a hatalmas országot, melynek se stabil kormánya, se stabil lakossága nincs, annál inkább jogi aggályai a csatlakozás hosszadalmas és bonyolult folyamatának.
Egy háborúban lévő országban; melynek lakossága vagy nyugaton, vagy éppen Oroszországban él szerte-széjjel; melynek kormányát nem sikerült ezen okokból többek között újra legitimálni választásokon, hogyan tervez Brüsszel népszavazást tartani az EU csatlakozásról?
Kissé izzadságszagú próbálkozás, nemde? Azonban Ukrajna elvesztésével sokat veszít Európa a világban betöltött pozíciójából, s a nagyok is kirakhatják a tárgyalótermekből. (Ezt már most is láthatjuk.)
Úgy tűnik, lassan tényleg véget érhet a háború. Ezt sugallják az Ukrajna felosztására irányuló próbálkozások. (Fotó: Unsplash)
A Trump vezette Egyesült Államok stratégiája már kevésbé egyértelmű és látványos. Ami világosan kirajzolódott, hogy az eddig segély és támogatás gyanánt küldött tárgyi és pénzügyi eszközök viszonzást várnak, mégpedig mihamarabb. Ezt az akaratát Washington nem is rejti véka alá, Donald Trump több ízben bírálta elődje, Joe Biden Ukrajnának nyújtott több milliárd dolláros segélyeit, rossz üzletnek nevezve azt.
Most azonban benyújthatják Kijevnek a számlát, ami kifejezetten előnyös üzletté válhat. Ennek egyik legszembetűnőbb mozzanata az a ritkaföldfémekről szóló megállapodás, melynek többedik alkalommal futnak neki az ukrán és amerikai politikusok.
A szerződés érdekessége, hogy a kiszivárgott információk alapján nem csak a ritkaföldfémekre vonatkozik majd az együttműködés a két ország közt, hanem az Ukrajna területén található egyes fosszilis energiahordozókra is. Sőt, a Reuters saját forrásaira hivatkozva arról számolt be, hogy az amerikaiak azt követelik Ukrajnától, hogy az adja át neki az Oroszországot Európával összekötő gázhálózat feletti ellenőrzést is.
A megállapodás februári aláírása dugába dőlt, amikor is Donald Trump és Volodimir Zelenszkij az Ovális Irodában tartott sajtónyilvános veszekedést.
Mindazonáltal, ha megértjük a szerződés fontosságát és súlyos hatását Ukrajna következő évtizedeire, akkor nem csoda a két elnök közt kirobbant viaskodás. Belső forrás alapján a szóban forgó megállapodás kiváltságos hozzáférést biztosítana az Egyesült Államoknak Ukrajna ásványlelőhelyeihez, és előírná Kijev számára, hogy egy közös befektetési alapba helyezze az ukrán állami és magánvállalatok természeti erőforrásainak kiaknázásából származó összes bevételt. Az aláírása az egyezménynek azonban nagyon nem mondható zökkenőmentesnek, mindkét fél igyekszik a számára legelőnyösebb módosításokat még beletuszakolni. Bár, komoly kérdéseket vet fel, hogy mennyire lehet egy olyan megállapodás előnyös Ukrajnának, amelyben lemond az ország legnagyobb kincseiről?
A háborúban szétszabdalt ország területe jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezik, beleértve a grafitot, lítiumot, titánt, ritkaföldfémeket és uránt, melyek szerepe kiemelkedően fontos a hightech iparágakban, a megújuló energia szektorban és minden elektronikai területen. Washington először azt akarta, hogy a Kijevnek nyújtott mintegy 120 milliárd dollár értékű segélyt teljes mértékben fizesse vissza az ásványanyag értékesítésből.
Kijev ebbe semmi esetre sem akart belemenni, addig ágált ezellen, míg az USA eltekintett a korábbi adósságoktól, s hagyta Kijevnek, hogy tisztalappal kezdjen neki az új együttműködésnek. Az új dokumentum tervezetbe így már nem számít bele az aláírása előtt nyújtott segítségnyújtás mértéke.
A két fél április 18-án aláírt memoranduma az ukrajnai ásványkincsek kiaknázásáról szóló megállapodás majdani megkötésének egyik fontos első lépése volt. Tovább közeledtek a felek Trump és Zelenszkij, Ferenc pápa temetése előtti, 15 perces egyeztetésén a vatikáni Szent Péter-bazilikában. Nem megnevezett ukrán tisztviselők arról számoltak be, hogy az új dokumentum Ukrajna összes ásványkincsére vonatkozik, beleértve az olajat és a gázt is, továbbá az ásványlelőhelyekre és a földgáz tranzitjához szükséges infrastruktúrára is. A gyakorlatban az együttműködés úgy nézne ki, hogy a természeti erőforrások kiaknázásából származó összes bevételt Kijev egy Washington által ellenőrzött közös befektetési alapba kellene helyezze, amelyben az Egyesült Államok birtokolná az elsődleges nyereségrészesedést.
Fontos kiemelni, hogy a megállapodás jelenlegi formája nem nyújtana amerikai biztonsági garanciákat Ukrajnának, például Oroszország kapcsán sem.
S bár vajmi kevés felháborodás található az ukrán sajtóban a megállapodás Ukrajna számára káros hatásaival kapcsolatban, azért elvétve találni. Egy Ráda képviselő szerint például az amerikaiak mindent meg akarnak kapni, amit csak tudnak, de zsarnoki, koloniális típusú követeléseiket Kijevben kevés eséllyel fogadják el. Zelenszkij már nem ennyire sarkos a kérdésben, korábban úgy képzelte a megállapodást el, hogy majd az Egyesült Államok fegyvereket szállít Ukrajnának, cserébe a közös ásványkincs beruházásokból származó jövőbeni profitért. Azonban Trump nem volt vevő a katonai támogatás további fenntartására, az ásványkincsekre viszont annál inkább. Zelenszkij úgy látná Ukrajna számára előnyösnek a szerződést, ha a bevételek 50-50% arányban oszlanának meg, ami nehezen magyarázható előnyösnek, hiszen jelenleg 100%-ban az ukránoké mind.
Oroszország az erőben hisz, ő katonai eszközökkel nyirbálja le a szükséges részeket magának. (Fotó: X.com / President of Russia)
Az ukrán gázszállító rendszer feletti ellenőrzés átadása az Egyesült Államoknak az Oroszország és Ukrajna közti tűzszünet része is lehet, hiszen az egyeztetés folyamatos a felek közt. Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője a francia Le Point magazinnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy Oroszország kész megvitatni az Ukrajnán keresztül Európába irányuló gáztranzitot, függetlenül attól, ki az új tulajdonos.
A Gazprom számára egyértelmű, hogy előnyös lenne növelni az Európa felé irányuló gázszállítások mennyiségét, mégis az újra indítás – még ha a háborút megelőző időszaknál kevesebb mennyiséggel is – komoly akadályokba ütközhet.
Több korábbi európai Gazprom partner nyújtott be keresetet választottbíróságokon az orosz állami gázóriással szemben azzal a váddal, hogy a vállalat nem teljesítette a szerződés feltételeit. A perek következtében hatalmas összegeket rótt fel a bíróság a Gazpromnak. Amíg ezt nem rendezik, addig az újra indított gázszállítmányokat lefoglaltathatják az adósság törlesztése végett. Ez pedig nem biztos, hogy motiváló tényező az oroszoknak, de természetesen meg lehet állapodni a korábbi politikai indíttatású perek újra rendezésében.
Az amerikaiak szerepe a gáztranzitban igencsak izgalmas. Egyfelől Ukrajna energetikai infrastruktúrája súlyosan sérült a célzott támadások során, de a gazdasági hanyatlás miatt az alapvető karbantartási folyamatok is elmaradoznak. Ennek köszönhetően súlyos állapotromlással kell szembe nézzenek az amerikai befektetők. Rövidtávon világos, hogy nagyratörő terveket nem érdemes szőni a kereskedelmi hasznot tekintve. Másfelől, hosszú távon nagyon előnyös helyzetbe kerülhet Washington, ha Oroszország és Európa közé sikerülne beékelnie magát a leglényegesebb szektorban, az energetikában. Ha megszerzi Ukrajna energiaszuverenitását kénye-kedve szerint vissza is engedheti az oroszokat az európai piacra, de akár végleg elzárhatja őket.
Elképzelhető, hogy az USA azért tart igényt az ukrán gázvezeték rendszerre, hogy ellenőrzése alá tudja vonni az orosz gáz európai piacra történő áramlását, ezzel bármikor szabályozhatná annak mennyiségét a maga érdekében.
Azzal azonban számolnia kell, hogy az európai politika erőst a zöld átmenet irányába tart, vagyis számokban ez azt jelenti, hogy a földgázhasználat a kontinensen évről-évre csökkenő tendenciát mutat. Így legjobb esetben is évi 30-40 milliárd köbméteres szállításokról lehet szó Ukrajnán keresztül.
Ha az amerikaiak átveszik az ukrán vezetékek üzemeltetését és ellenőrzését, eldönthetik akarnak-e egyáltalán gázáramlást a 2025 januárja óta pangó vezetékeken? Ha igen akkor meg kell állapodniuk az oroszokkal és az európaiakkal a szállításokról, vagy pedig aukciókat kell tartsanak. Mindehhez segítséget jelent, az ukrán szabályozó rendszer elmúlt években megtörtént harmonizálása az európaival. Ezekhez azonban nagyjából megbízható ukrán politikai életre van szükség, amire bő harminc éve nem volt példa, s az oroszoknak is beletört párszor a bicskája.
Ha a tranzit lehetőségét el is vetik, a lakossági fogyasztók számára történő gázszállítást vállalniuk kell, ez pedig nem túl jövedelmező üzlet a jelenlegi Ukrajnában. Más kérdés, hogy geopolitikailag akár rendkívül jövedelmezhető lépés lehet nagyobb távlatokban gondolkodva.
Fontos megemlíteni, hogy Európában Ukrajna rendelkezik a legnagyobb gáztárolóval, mely jól össze van kötve az európai gázhálózattal is. Több mint 30 milliárd köbméter gáz befogadására képes, míg Európa maximális kapacitása körülbelül 100 milliárd köbméter. Az Európai Unió kiemelt terve volt az elmúlt években, hogy az energiabiztonság fenntartása érdekében gázt tároljon az ukrán tárolókban, ez szépen meg is valósult a 2022/23-as és a 2023/24-es szezonban. Ha az amerikaiak átveszik ezek felett az ellenőrzést erősen belerondítanak az európaiak elképzeléseibe.
Ha azonban az orosz gáz európai piacra történő tranzitja mellett döntene az új amerikai tulajdonos, az is elgondolkodtató döntés lenne. Világos, hogy az amerikaiak a kitermelt LNG javarészét az európai piacokon szeretnék értékesíteni, ebben pedig Oroszország konkurencia.
Trump 2017-es első elnöki ciklusa óta azon dolgozik, hogy az orosz gázt amerikai cseppfolyósított földgázzal helyettesítse Európában.
A helyzet azonban mégsem teljesen egyértelmű, főleg ha figyelembe vesszük az európai piac helyzetét, mely évek óta stagnálást mutat. Azzal, hogy az energiaárak magasak folyamatosan Európában, nem tudják föllendíteni az ipari működést, sem a fogyasztói volument. Ez pedig az amerikai termékek exportjára is negatív hatással van, Washingtonnak egy jó vásárlóerővel rendelkező európai piacra lenne szüksége. Az LNG tekintetében sem kedvező folyamatok indulhatnak, mert a visszafogott vásárlás többletet eredményez a piacon, ami az árak csökkenését eredményezheti. Ennek elkerülése érdekében kontrollált mennyiségben, de előnyére válhat az orosz gáz visszaengedése.
Az Európai Unió mellett Ukrajnát is az amerikai energiahordozóktól teszi függővé Washington, ez világosan látszik.
Míg Oroszország a háború előtt Európa gázigényének 40%-át elégítette ki, a háború kezdete óta eltelt három évben az orosz gázexport jelentősen csökkent, s helyét nagyrészt az Egyesült Államokból származó LNG vette át. Közben Ukrajna is már a második megállapodását írja alá az Egyesült Államokkal LNG vásárlásról, bár saját visszagázosító infrastruktúrája nincs is hozzá. Washington ügyesen keveri a kártyákat, de kérdés, hogy az oroszok kezében milyen lapok vannak? Mi jobbat tud kínálni az USA, amiért Oroszország hagyja az ukrán természeti erőforrások és ásványkincsek, illetve vezetékrendszer amerikai elorozását?
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Erbszt Adrienn
