Bár az orosz-ukrán békétől még igen messze vagyunk, s tény, hogy a háborús helyzet még akár rosszabbra is fordulhat, mégis a súlyos konfliktus kirobbanása óta most először merült fel a béke lehetősége is. Az egyértelmű közeledés jeleit látjuk a két fő szembenálló fél között; Moszkva és Washington konstruktív egyeztetéseitől hangos a sajtó hónapok óta. A piac is felvette a ritmust, hiszen egyre nagyobb arányban vásárolják külföldről az orosz részvényeket, s növekszik bizonyos termékek – például a műtrágya – kereskedelme az USA és Oroszország közt. Mintha csak Brüsszel nem érzékelné a változás szelét, 2014 óta talán a legkeményebb szankcióját akarja áterőszakolni a tagállamokon; az orosz energiahordozók teljes kitiltását.

Egyre radikálisabb európai politika

A tavaszi zsongás komoly hatással volt a brüsszeli politikai elitre is, május 6-án közzétette egyelőre meglehetősen kidolgozatlannak tűnő tervét, mely az orosz energiahordozók – köztük a gáz, az olaj és a nukleáris üzemanyag – teljes kivezetését célozza meg 2027-ig. Ennek szükségességét elsősorban azzal magyarázták, hogy a szövetség szeretné megszűntetni függőségét Oroszországtól.

Valóban, háború ide vagy oda, 2024-re az EU orosz gázvásárlásában ismét növekedés volt tapasztalható. Ennek a biztonsági kockázatnak a megakadályozására összehangoltabb fellépésre van szükség a tagállamok részéről a politikai lózungokkal megtöltött dokumentum szerint. Ugyan konkrét megoldásokra nem tesz javaslatot a tervezet.

Az Európai Bizottság júniusban törvényjavaslatot tervez benyújtani, melyben az unió tagállamait felszólítják az orosz gáz, olaj és nukleáris üzemanyag kivezetéséhez szükséges nemzeti ütemtervek elkészítésére. Úgy fest a brüsszeli boszorkánykonyhában kifundált ötletek gyakorlati megvalósítását a nemzetállamok kormányaira bízzák, ezzel rájuk hárítva a súlyos terheit a feladatnak, ugyanis az eddig bejelentettekből éppen csak a végrehajtási folyamatok részletei hiányoznak. A tervezetet a tagállamoknak jóvá kell hagynia még ugyan, bár jelenlegi formájában nem élhetnek a tagállamok a vétójogukkal.

A szavazás során mindössze a tagállamok minősített többsége szükséges, vagyis egy-két ország nem blokkolhatja a terveket, sőt még az a tíz se, aki tavaly orosz gázt vásárolt.

Pedig világosan látszik, hogy az EB legújabb, ütemtervnek nevezett dokumentuma szankciónak minősül, még ha nem is annak nevezik, hiszen teljes tilalmat követelnek meg a tagállamoktól. A szankciókról viszont minden tagállamnak egyhangúan kell szavaznia, így azonban bizonyos, hogy két tagállam vétózna; Magyarország és Szlovákia.

A tavaszi zsongás komoly hatással volt a brüsszeli politikai elitre is, május 6-án közzétette egyelőre meglehetősen kidolgozatlannak tűnő tervét, mely az orosz energiahordozók – köztük a gáz, az olaj és a nukleáris üzemanyag – teljes kivezetését célozza meg 2027-ig. (Fotó: Unsplash)

Az orosz energia még mindig meghatározó

Az Európai Unió függősége az orosz energiahordozóktól alapvetően jelentős csökkenést mutatott az elmúlt években, ennek egyik oka a direkt szankciós politika, de másik meghatározó tényezője az EU zöld politikájának szigorú irányelvei és évről-évre elvárt teljesítései a fosszilis energiahordozók visszaszorításával kapcsolatban.

Az orosz gázimport a 2021-es 45%-ról 2024-re 19%-ra zuhant vissza, az olaj a 2022-es 27%-ról 3%-ra. A csökkenés ellenére a szövetség továbbra is számottevő mennyiségű energiahordozót importál Oroszországból.

Semmi orosz gáz?

A gáz kapcsán nem mondható, hogy különösebben teketóriáznának politikai vezetőink, hiszen 2025 végétől a tagállamok nem köthetnek orosz gázszállítókkal (vezetékes és LNG) új szerződéseket, de a meglévőket sem kímélik, azokat azonnali hatállyal fel akarják mondani. A gáz pótlására a szokásos ötleteket adták az EB szakértői a tagállamoknak; az energiahatékonyság fokozása, a megújulók növelése és a gázútvonalak diverzifikálása.

Mindháromhoz egy kell: pénz, pénz, pénz.

Azonban az ukrajnai háború okozta többletköltségek, illetve a szankciós háború eredményezte energiaválságok és áremelkedések komolyan visszavetették az európai gazdaság versenyképességét, ami pénzügyi lehetőségeit is korlátozza.

A zavarosban halászik az EU

Az egy dolog, hogy 2025 végére meg akarják akadályozni az új szerződések megkötését, ezek leginkább a spot piacon történő ügyleteket érintik, illetve a rövidtávú szerződéseket, melyek a tranzakciók nagyjából egyharmadát teszik ki.

A probléma inkább a hosszú távú szerződésekkel van, melyeken keresztül érkezik az LNG és vezetékes földgáz java.

Itt szigorú szerződés köti mindkét felet a teljesítésre, melynek egyoldalú felmondása, megszegése komoly következményekkel jár. Ráadásul a bejelentett megtagadás miatt a vis maiorra történő hivatkozás sem alátámasztott indoklás.

Súlyos változások várhatók az európai gázpiacon és a gazdaságban

A cseppfolyósított földgáz feltörekvésével azonban a piacon új helyzet kezd előállni, mivel egyre több kereskedő jelent meg az új szállítási lehetőségek miatt, többek között a tankerhajóknak köszönhetően elérhetővé vált Európa a hatalmas tartalékokkal rendelkező Egyesült Államoknak és Katarnak is. Mindez a rendszer kiépülésével azt eredményezné hamarosan, hogy a kínálat túlnőné a keresletet, tehát az árakra vevő oldalról, vagyis európai szempontból kedvezően hatna, csökkentve azokat.

Abban az esetben azonban, ha a jelenleg második legnagyobb LNG behozatallal (majdnem 25 milliárd köbméter/év) rendelkező oroszokat kizárjuk az EU-ból, a verseny csökkenni fog és az árak is nőni fognak.

Ráadásul, ha a még működő orosz vezeték – a Magyarországot is ellátó Török Áramlat (évente 17-18 milliárd köbméternyi gáz) – is leállításra kerül, annak egy részét is cseppfolyósított földgázzal kell majd nagy valószínűséggel pótolni. Ráadásul Magyarország számára már akkor is érezhető változás következik be az árakban, amikor még kaphatja a vezetékes orosz földgázt, mivel a Gazprommal kötött szerződései továbbra is függnek valamilyen mértékben a tőzsdei gázáraktól.

Világos, hogy a három éves határidő mögött az Európai Bizottság időhúzása bújik meg

. Ez idő éppen elegendő lehet arra, hogy az új LNG kitermelési projektek megvalósuljanak az Egyesült Államokban és Katarban, amiknek köszönhetően további nagy mennyiségek kerülnének a piacra. Ha a tervek szerint az Egyesült Államok megduplázza LNG-exportját 2025 és 2028 között az természetesen majdan csökkenetheti az árakat, azonban az orosz hiánya mindenképp kevesebb kínálatot fog eredményezni Európa számára, ami magasabb árakat is jelent feltétlenül. Mindez pedig az európai cégek már megkezdett amerikai kivándorlását erősítheti fel, hiszen az Egyesült Államokban a földgázárak négy-ötszörösen alacsonyabbak.

Háború ide vagy oda, 2024-re az EU orosz gázvásárlásában ismét növekedés volt tapasztalható. (Fotó: X / President of Russia)

Nincs láb, mégis lövünk

Az orosz gáz teljes kiutasítása ráadásul éppen a hőn áhított diverzifikációt csökkenti, hiszen annak pótlására nagy valószínűséggel az így is legnagyobb beszállító USA kerülne, illetve a szintén jelentős mennyiségeket szállító Katar. Ez azonban újfent jelentős függést teremtene egy, vagy két nagy beszállítótól.

Washington pedig az elmúlt időszak kereskedelmi és vám konfliktusaival nem túl bizalomgerjesztő e tekintetben, főleg, hogy a vámtárgyalások kapcsán már előkerültek az LNG vásárlások is mint alkutéma.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a közel-keleti, az ausztrál, de még az amerikai LNG is közkedvelt termék Ázsia nagy felvevő piacán, ami versenyhelyzetet fog teremteni Európa és Ázsia közt. A gyakorlatban mindez azt jelent, hogy aki többet fizet érte, az kapja meg a cseppfolyósított szállítmányokat. Ráadásul az európai politika következetesen a hosszú távú szerződések ellen van, ez pedig a folyamatos versengést erősíti szintén.

Budapest és Pozsony összefogna

Magyarország és Szlovákia már felemelte a hangját az EB új tervezete ellen, de vajon most sikerül-e úgy meghiúsítaniuk a brüsszeli határozatot, mint 2022-ben, amikor a vezetékes olaj szankcionálását nem engedték?

Robert Fico szlovák miniszterelnök gazdasági öngyilkossághoz hasonlította az Európai Unió tervét az orosz energiaforrások betiltásáról, sőt egyenesen új vasfüggöny építésének nevezte ezen brüsszeli törekvéseket.

Ahogy Fico, úgy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is arra hívta fel a figyelmet, hogy a döntés értelmében emelkednének az árak az Európai Unióban, ami világszinten rombolná a blokk versenyképességét. A nyilatkozatok alapján a két ország összehangolt erőfeszítésekre készül annak érdekében, hogy megakadályozza az orosz energiahordozók teljes tilalmát. A magyar miniszter a tagállamok szuverenitásának megsértésével vádolta meg a bizottságot. Hasonló vádat fogalmazott meg egy francia újságíró az európai energiabiztosnak feltett kérdésében is; miszerint energiadiktátumnak tartja-e a tagállamok orosz energiaforrásoktól való szinte erőszakos megtagadására vonatkozó javaslatát?

Minden esetre egyelőre Brüsszel kiáll elképzelései mellett, béke és energiaárak ide vagy oda.

Dan Jorgensen energiaügyi biztos legutóbb úgy nyilatkozott, hogy az Európai Bizottság nem fogja feladni az orosz energiaimport leállítására vonatkozó terveit, még ha meg is születik a béke Európában. Talán még azt is megéljük, hogy amerikai-orosz közös projektekből termelt északi-sarki gázt fognak csilliárdokért árulni nekünk amerikai partnereink a jövőben. De legalább elmondhatjuk, hogy nem csúnya, koszos orosz kézzel ráztunk igent a szerződésére.

Kiemelt kép forrása: Unsplash