Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is ráirányítja a figyelmet az energiabiztonság fontosságára. A megújuló energiaforrások kulcsszerepet játszanak e biztonság megerősítésében és az energiaforrások diverzifikálásában.
A megújulók aránya Európa-szerte emelkedik, ugyanakkor kérdéses, hogy minden ország képes lesz-e teljesíteni az EU 2030-as célkitűzéseit – különösen a legnagyobb gazdaságok.
A megújuló energia részarányának növelése az épületek fűtésében és hűtésében különösen fontos, mivel ezek az igények teszik ki az EU teljes energiafogyasztásának csaknem felét – áll az Eurostat adataiban.
2023-ban az EU-ban a fűtésre és hűtésre felhasznált energia 26,2 százaléka származott megújuló forrásból, ami közel megegyezik az uniós teljes energiafelhasználás megújuló arányával. Ez az arány azonban jelentősen eltér az egyes országok között – Írországban mindössze 8 százalék, míg Izlandon 84 százalék. Az EU-tagállamok közül Svédország és Észtország érte el a legmagasabb arányt, mindkettő 67 százalékkal.
Azok az országok, amelyek jelenleg is nagymértékben támaszkodnak fosszilis rendszerekre, nehezebb átállással szembesülnek. (Fotó: Unsplash)
A megújuló források között a statisztikák figyelembe veszik a nap- és geotermikus energiát, a bioüzemanyagokat, a hulladék megújuló részét, valamint a hőszivattyúk által hasznosított környezeti hőt.
„A megújulók fűtési és hűtési célú felhasználásában mutatkozó különbségek számos tényezővel magyarázhatók” – mondja Pawel Oclon professzor, a Krakkói Műszaki Egyetem kutatója az Euronews Greennek.
Ilyenek a klimatikus viszonyok, az erőforrások elérhetősége és az energia-infrastruktúra állapota. Azok az országok, amelyek jelenleg is nagymértékben támaszkodnak fosszilis rendszerekre, nehezebb átállással szembesülnek. A politikai támogatás, a beruházási költségek és a városi tér adottságai szintén jelentős tényezők.
Az Európai Energia- és Klímapolitikai Intézet (IEECP) szakértői – Ivana Rogulj, Jean-Sébastien Broc, Filippos Anagnostopoulos, Tomislav Novosel, Indriany Lionggo és Stavros Spyridakos – szerint a távhő szerepe szintén meghatározó. Azokban az országokban, ahol jelentős arányban alkalmazzák a távfűtést, könnyebben megvalósítható a fűtési rendszerek dekarbonizációja.
„Egyetlen nagy gázkazán lecserélése hőszivattyúra, biomassza-kazánra vagy hulladékhőre sokkal egyszerűbb, mint több ezer egyéni kazán kiváltása” – magyarázzák.
A skandináv országok – Norvégia kivételével – és a balti államok vezetik Európát a megújuló energia fűtési és hűtési célú felhasználásában. Mindannyian 54 százalék feletti arányról számoltak be, ami több mint kétszerese az uniós átlagnak (26%).
Rana Adib, a REN21 – egy kormányokat, ipari szereplőket, civil szervezeteket és kutatókat tömörítő globális hálózat – ügyvezető igazgatója szerint ezek az országok fejlett távhőrendszerekkel rendelkeznek, amelyek nagyrészt megújuló forrásokat – például geotermikus energiát, hulladékhőt vagy – vitatottabb módon – biomasszát használnak.
Ezzel szemben Norvégiában alacsonyabb, mindössze 34 százalékos arányt regisztráltak. Az IEECP szakértői ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy az Eurostat norvég adatai félrevezetők lehetnek.
„A fűtési és hűtési arányba nem számítják bele azt a megújuló villamosenergiát, amelyet hőszivattyúk működtetésére használnak, elkerülendő a kettős elszámolást” – írja az Eurostat.
A szakértők rámutatnak, hogy Norvégia villamosenergia-termelésének több mint 90 százaléka víz- és szélerőművekből származik.
„Norvégiában az elsődleges fűtési forma az elektromos áram” – állítják.
Számos nyugat-európai ország – köztük az EU négy legnagyobb gazdasága – jóval alacsonyabb arányban használ megújuló energiát fűtésre és hűtésre.
Ezek közül csak Franciaország (30%) ért el az uniós átlagnál (26%) jobb eredményt. A többiek alatta maradtak: Olaszország (22%), Spanyolország (21%), Németország (17%), Belgium (11%), Hollandia (10%) és Írország (8%).
A Statista szerint az Egyesült Királyságban 2018-ban a fűtésre és hűtésre használt energia mindössze 7,5 százaléka származott megújuló forrásból.
Adib kiemeli, hogy Írországban a vidéki területeken továbbra is gyakori az olajalapú fűtés, amit gyenge szabályozás és minimális távfűtési jelenlét is súlyosbít.
„Tanulmányok kimutatták, hogy Írország hőigényének 54–57 százalékát távhőhálózatokkal lehetne kielégíteni, ám a megvalósítás minimális. Hollandiában hosszú ideig a földgáz dominált, és csak nemrég kezdődött meg a gázkazánok kiváltására irányuló komolyabb program. Belgium szintén erősen függ a földgáztól, és alacsony az épületfelújítási ráta, valamint széttöredezett a regionális energiapolitika, ami gátolja az összehangolt intézkedéseket.”
Európában a napelemes termelés csúcsa a nyári hónapokban, tehát az északi félteke nyarán van. (Fotó: Unsplash)
A szakértők szerint Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország esetében a megújulók alacsony aránya az egyéni gázkazánok széles körű elterjedtségének tudható be. Franciaországban az elektromos fűtés elterjedését a nukleáris energia nagy aránya ösztönözte.
Ausztria (39,4%) Közép-Európában példaértékűen alkalmazza a megújulókat fűtésre és hűtésre.
„Ez a teljesítmény a biomassza alkalmazásának hosszú hagyományán alapul – mind az egyéni fűtési rendszerekben, mind a kiterjedt távhőrendszerekben” – jegyzik meg az IEECP szakértői.
Az EU tagjelölt országai közül a legtöbb magasabb megújuló arányt jelentett, mint az EU átlaga. Egyedül Albánia (23%) maradt alatta. Montenegró például figyelemre méltó, 67 százalékos arányt ért el.
Az elmúlt húsz évben Európa számottevő előrelépést tett a megújuló energia fűtési és hűtési részarányának növelésében – 2004-ben 11,7 százalékról 2023-ra 26,2 százalékra emelkedett, ami eddigi legmagasabb szintje.
„Bár ez a növekedés figyelemre méltó, mégsem elegendő” – állítja Oclon.
Adib az EU nem kötelező érvényű célkitűzésére hivatkozik, miszerint 2030-ra az épületek energiafelhasználásának 49 százalékát megújulókból kellene fedezni.
„Ez az ütem – körülbelül kétévente egy százalékpontos növekedés – messze nem elegendő az EU klíma- és energiacéljainak teljesítéséhez.”
Az IEECP szakértői hangsúlyozzák a tagállamok közötti jelentős eltéréseket. „Számos ország jelenleg nincs a szükséges pályán a vállalások teljesítéséhez.”
Oclon professzor szerint nagyobb befektetések szükségesek a megújuló rendszerek technológiai hatékonyságának növelésére – beleértve a napelemeket, napkollektorokat, hőszivattyúkat és az energiatárolási megoldásokat.
A REN21 vezetője, Adib több akadályt is azonosít: a szektor iránti gyenge politikai fókusz, a gázkazánok széles körű használata, a megújulókkal kompatibilis infrastruktúra lassú kiépülése, valamint a nem következetes vagy elégtelen ösztönzők.
A megújuló fűtés gyorsabb elterjedéséhez célzott szakpolitikai intézkedéseket javasol három kulcstechnológia mentén: elektromos hőszivattyúk, dekarbonizált távfűtés, valamint napenergia alapú fűtés – mind tetőre szerelt, mind nagy léptékű rendszerek formájában.
Az EU energiastratégiájának három alappillére:
Ennek érdekében az EU orosz vezetékgáz-importjának aránya 2021-ről 2023-ra drasztikusan csökkent – 40 százalékról körülbelül 8 százalékra – az Ukrajna elleni inváziót követően.
Az orosz vezetékgázt és LNG-t együttvéve 2023-ban az EU teljes gázimportjának kevesebb mint 15 százalékát adta Oroszország – közli az Európai Bizottság. 2024-re azonban ez az arány 18,9 százalékra nőtt.
Kiemelt kép: Pixabay
S.Rita
