Miközben a washingtoni és moszkvai diplomáciai tárgyalások csak nehezen hoznak kézzelfogható eredményeket, az Európai Unió épp a 17. szankciós csomag elfogadására készül Oroszország ellen, ezúttal a titkos olajszállító flottára és a gáziparra összpontosítva. Ezek a megbeszélések bizonytalan légkörben zajlanak, amelyet az a nyugati szándék jellemez, hogy visszafogják az orosz háborús erőfeszítést anélkül, hogy komoly gazdasági sokkot okoznának. Ez az újabb szankciós epizód lehetőséget nyújt arra, hogy visszatérjünk egy kulcsfontosságú, 2022-ben bevezetett intézkedéshez: az orosz olaj árplafonjához. Ez egy ambiciózus lépés volt, amelynek hatásai – messze attól, hogy teljesen elrettentőek legyenek – hozzájárultak a globális tengeri kereskedelem alapvető szabályainak megbomlásához.

Az embargó helyett — amely világszintű energiaár-robbanáshoz vezethetett volna — a G7 tagállamai, az Európai Unióval kiegészülve, úgy döntöttek, hogy 60 dolláros hordónkénti árplafont vezetnek be az orosz olajra. Az ötlet egyszerű volt: lehetővé tenni a harmadik országok számára, hogy továbbra is vásároljanak orosz nyersolajat, de korlátozott áron, hogy csökkentsék a Kreml bevételeit anélkül, hogy megzavarnák a globális kínálatot.

Ám ahhoz, hogy ez a stratégia működjön, biztosítani kellett annak betartását. Ezért a résztvevők megtiltották tengeri szállítócégeiknek, hogy a plafon felett értékesített olajat szállítsanak, és ezzel egyidejűleg megvonták a tengeri biztosítási szolgáltatásokat azoktól a szállítmányoktól, amelyek nem tartották be ezt az árat. Elméletileg ez a jogi zárlat elegendő lett volna Moszkva elszigeteléséhez. A gyakorlatban azonban a tengeri szállítás bonyolultságába és a nemzetközi ellenőrzés korlátaiba ütközött.

Oroszország gyorsan megkerülte az intézkedést egy úgynevezett „szellemflotta” létrehozásával: mintegy 600 azonosíthatatlan hajóból álló hálózat, amelyek kényelmi zászlók alatt közlekednek, és naponta közel 1,7 millió hordót szállítanak a Lloyd’s List Intelligence szerint. Ezek a hajók nagyrészt kibújnak az átláthatóságra és biztonságra vonatkozó szokásos szabályok alól, így az árplafon-mechanizmus nagyrészt működésképtelenné vált.

A biztosítás kérdése a probléma középpontjában áll. Mivel az eladási árakat (amelyeket üzleti titok véd) hatékonyan nem lehet ellenőrizni, a nagy tengeri biztosítótársaságok — amelyek gyakran Európában vagy Észak-Amerikában találhatók — inkább kivonultak az orosz szegmensből, amely jogilag és működésileg is kockázatossá vált. Ez a hiány új biztosítók előtt nyitotta meg az utat, gyakran alacsony tőkével, sőt, bizonyos útvonalakon teljes biztosítás nélküli szállítások is megjelentek. A hagyományos biztosítók visszavonulása, valamint az orosz szereplők eltűnése — akik maguk is szankciók alá estek — aggasztó biztonsági űrt hozott létre.

Az eredmény paradox. Az orosz olajkereskedelem szabályozására tervezett árplafon-politika éppen azokat a nemzetközi mechanizmusokat gyengítette meg, amelyek ennek biztonságát biztosítják. A neves biztosítók hiányában, akik biztonsági normákat tudnának érvényesíteni, jelentősen megnő a karambolok, szivárgások, vagy akár környezeti katasztrófák kockázata. Egyes hajók immár teljesen szabályozáson kívül működnek, tényleges ellenőrzés nélkül, sem az állapotukat, sem az útvonalukat nem vizsgálják.

A P&I (védelmi és kártérítési) biztosítók, a tengeri kereskedelem történelmi pillérei, normál esetben garantálják a hajók hajózhatóságát, jogszabályi megfelelését és az esetleges károk fedezetét. Ezek kizárása — akár közvetlenül a szankciók révén, akár közvetve a túlzott jogi kockázatok miatt — azt jelenti, hogy az egyik legfontosabb pillérét gyengítjük meg a nemzetközi gazdasági rendnek.

Így, még ha az orosz olaj árplafonja részben korlátozta is a Kreml bevételeit, hozzájárult a tengeri piac széttöredezéséhez és a biztonsági normák hanyatlásához. Miközben az Európai Unió a szankciók további szigorítására készül, elengedhetetlen az ilyen intézkedések mellékhatásainak átgondolása. A szankciók nem gyengíthetik meg azokat a védelmi mechanizmusokat, amelyeket elvileg meg kellene erősíteniük.

A PR cikk megrendelője az Economie Matin. 

Kiemelt kép forrása: Shutterstock