A globális energiapiaci fejlődés és zöld fordulat új lehetőségeket és kihívásokat hoz a kelet-közép-európai országok számára is, amelynek hatására a régió jelentős átalakuláson megy keresztül a fenntarthatóság és a technológiai fejlődés jegyében. 2035-re a térség várhatóan vezető szerepet tölt be az integrált, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia rendszerek terén, amelyeket nemcsak az innováció, hanem a fenntarthatóság és a villamosenergia-hálózatok rugalmasságának növelése is hajt.
A közép-európai országokban – különösen Magyarországon, Lengyelországban és Romániában – az elmúlt években lendületet vettek a zöldáram-termelést célzó beruházások, olyannyira, hogy a megújulóenergia-fejlesztések üteme sok esetben még nem tud lépést tartani a nemzeti energiastratégiákban meghatározott célkitűzésekkel, az időjárásfüggő forrásokra épülő villamosenergia-termelő rendszerek szerepének növekedése pedig a rendszerüzemeltetés és az ellátásbiztonság terén teremt új kihívásokat.
„A megújuló energiaforrások kiaknázását célzó fejlesztések állnak a fókuszban a régió befektetési térképén. A zöld fordulat az energiaszektorban egyre nagyobb lendületet kap, a jövő energiapiacát pedig a finanszírozási megoldások, az energiatárolást is integráló fejlesztési modellek, valamint az országhatárokon átívelő együttműködések formálják Közép-Európában” – emelte ki Simon Gábor, Partner, a DLA Piper Hungary Energia és Beszerzések szakterületi vezetője.
A régiós országok közül Magyarország 7,76 GW beépített megújuló alapú villamosenergia-termelő kapacitással és további mintegy 3 GW építésre kész fotovoltaikus projekttel rendelkezik. Csehország 2030-ra 28 százalékos megújuló energiaarányt céloz meg, amit a hálózat modernizációja és az energiahatékonysági programok is támogatnak. Lengyelország 34,3 GW megújuló energiaforrással vezet, míg Romániában a teljes beépített villamosenergia-termelő kapacitások 76 százaléka megújuló energiaforrásokra épül, ugyanakkor a teljes bruttó végső energiafogyasztásban 2030-ra 38,3 százalékos megújuló arány elérését tűzték ki célul. Szlovákia víz-, bio- és napenergia-befektetéseket hajt végre, amelyeket egy 1 milliárd eurós állami finanszírozási program támogat.
A már megvalósított áramtermelő kapacitásokat tekintve a napenergia súlya meghatározó, de Lengyelország és Románia megújulóenergia-mixén belül komoly jelentősége van a szélerőműveknek is. Ezen belül például Lengyelország 2030-ra 5,9 GW-tal, 2040-re pedig 11 GW-tal kívánja növelni a tengeri szélerőművek beépített teljesítményét.
Ausztria ezzel szemben a régió egyik legsikeresebb zöld átmeneti politikáját valósítja meg: energiaigényének közel 40 százalékát már most is megújuló energiaforrásokból fedezi, elsősorban vízenergiából és biomasszából. Célja, hogy 2030-ra legalább 57 százalékra, 2040-re pedig szinte teljes egészében megújuló alapokra helyezze villamosenergia-ellátását. Az osztrák zöldstratégia hangsúlyt helyez a naperőmű és szélerőmű-beruházásokra, kiemelt tekintettel a decentralizált, közösségi energiatermelés előmozdítására.
A beruházások tervezése szempontjából meghatározó, hogy Magyarország esetén 1 MW fotovoltaikus fejlesztés nettó CAPEX értéke jelenleg mintegy 0, és 1,3 millió EUR között mozog (főként a hálózati csatlakozás függvényében), ugyanakkor a CFD-alapú támogatási rendszerek, az EU-s és nemzeti források, valamint az újfajta finanszírozási modellek – mint a vállalati villamosenergia-vásárlási szerződések (CPPA-k) – is újabb fejlesztésekre ösztönzik az iparági szereplőket.
Az energetikai beruházásokhoz kapcsolódóan egyre intenzívebbek a felvásárlások és fúziók: a szakértők szerint a vállalatfelvásárlások és fúziók (M&A) mostanra a megújuló projektek fejlesztési szakaszában is meghatározóvá váltak.
A kelet-közép-európai régió országai ambiciózus célokat tűztek ki a megújuló energiaforrások részarányának növelésére, ugyanakkor számos esetben még jelentős különbség mutatkozik a tervezett célkitűzések és a már ténylegesen kiépített energiatermelő kapacitások között. (Fotó: Unsplash)
Az időjárásfüggő megújuló forrásokra támaszkodó villamosenergia-termelés volumenének felfutása, illetve az áramtermelés ebből fakadó ingadozása egyre nagyobb kihívás a villamosenergia-hálózat működtetésében és a rendszeregyensúly-tartásban. Az ennek következtében kialakuló árvolatilitás és időszakos negatív árak mindennél egyértelműbben jelzik, hogy az energiatároló-kapacitások – elsősorban az akkumulátoros energiatároló rendszerek (BESS) – kiépítése mind sürgetőbb a régióban. Az állami támogatások és a piaci kereslet egyszerre erősítik a beruházási aktivitást, ami a hálózati stabilitás fejlesztése és a megújuló energiaforrások nagyobb arányú integrálása szempontjából egyaránt kulcsfontosságú.
A régióban, így Magyarországon is jelentős támogatási programok ösztönzik a BESS fejlesztéseket. Emellett a hálózati rugalmasság fejlesztését célzó szabályozási és technológiai reformok is elindultak a régiószerte.
Ausztriában az energiatárolási megoldások fejlesztése szorosan összekapcsolódik az ipari zöldhidrogén-projektek előkészítésével. A kormány célja, hogy 2030-ig legalább 1 GW elektrolizátor-kapacitást építsen ki. Ennek elérését elősegítheti az a tervezett jogszabály-módosítás, amely feloldaná a geológiai szén-dioxid-leválasztásra és -tárolásra (CCS) vonatkozó tilalmakat, ezzel lehetővé téve a karbonmentes technológiák szélesebb körű alkalmazását.
„Új irányt kínálhat a nukleáris energiatermelés területén a kisméretű moduláris reaktorok (SMR) technológiája. A legfeljebb 300 MW villamosenergia teljesítményű nukleáris reaktorok a zéró kibocsátású, rugalmas áramtermelés egyik legígéretesebb technológiai irányát képviselik” – hívta fel a figyelmet Györfi-Tóth Péter, a DLA Piper Hungary Projektfejlesztési és Restrukturálási csoportvezetője, illetve ESG szakterületének vezetője.
Magyarország, Csehország és Románia egyaránt konkrét lépéseket tett már az SMR-fejlesztések előkészítése terén.
Így például Magyarország 2025 januárjában írt alá együttműködést az Egyesült Királysággal, amelynek keretében a generátorok gyártása terén a világ vezető vállalatai között jegyzett Rolls-Royce is részt vehet majd hazai projektek tervezésében, miközben Magyarország Nemzeti Energia- és Klímaterve és az MVM Csoport 2035-ig szóló stratégiája pedig legalább egy SMR telepítését irányozza elő a kitűzött dátumig.
Hasonlóan ambiciózus tervei vannak Csehországnak is, amely – a szénfelhasználás fokozatos kivezetésével párhuzamosan – 2040-re 68 százalékra kívánja növelni az atomenergiával előállított villamosenergia részarányát. A kisméretű moduláris reaktorok telepítésének lehetőségét aktívan vizsgálják Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában is, ezek telepítése pedig reálisan az évtized végén vehet lendületet régiónkban.
Magyarország, Csehország és Románia egyaránt konkrét lépéseket tett már az SMR-fejlesztések előkészítése terén. (Fotó: Unsplash)
Továbbra is jelentős potenciált rejt a biogáz és biometán felhasználásának növelése. Emellett egyre több kísérleti projekt indul a közép-európai országokban is azzal a céllal, hogy a megújuló energiaforrásokból megtermelt villamos energiát miként lehetne „zöld” hidrogén előállítására használni, amelynek kulcsszerepe lehet az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérésben.
Magyarországon a Jedlik Ányos Program mintegy 240 millió eurót biztosít geotermikus energia, biogáz- és biometán termelésére, beleértve a fúrások és a felszíni erőművek építésének támogatását is, míg Románia és Lengyelország saját nemzeti stratégiái mentén építi ki a szükséges infrastruktúrát.
Emellett megkezdődtek az ipari méretű tárolási megoldások tesztelései is – többek között a hidrogén tárolására és a hibrid rendszerekre fókuszálva.
Az elektromobilitás térnyerésével párhuzamosan megkerülhetetlen kérdéssé vált az életútjuk végére ért lítium-ion-akkumulátorok visszagyűjtésének és újrahasznosításának megoldása Európában, miközben a nagyságrendeket jelzi, hogy az akkumulátorok újrahasznosítási piacának értéke az előrejelzések szerint 2045-re 52 milliárd dollárra nő.
Magyarország ma az EU egyik legnagyobb akkumulátor-exportőre, így a körforgásos modell gyakorlati alkalmazásában is élen kell majd járnia.
Mindemellett a kelet-közép-európai régió egészére elmondható, hogy előrehaladott kutatások folynak a lítium-ion akkumulátorok élettartamának meghosszabbítása és az akkumulátorok ipari alkalmazásokban való újrafelhasználásának előmozdítása céljával is.
A régió energiamixe folyamatosan átalakul: miközben a megújuló energiaforrások – különösen a nap- és szélenergia – szerepe egyre hangsúlyosabbá válik, a stabil és alacsony kibocsátású energiatermelés biztosítása érdekében a nukleáris energia is új lendületet kap. A fenntarthatósági célok elérése érdekében a döntéshozók egyre inkább a diverzifikált, rugalmas és ellenálló nemzeti energiarendszerek kialakítására törekednek, amelyekben a különböző technológiák egymást kiegészítve játszanak szerepet.
„Az energiapiac szabályozási környezete példátlan sebességgel és komplexitással változik – a technológiai innovációval lépést tartani próbáló jogalkotás, az EU-s és nemzeti normák összehangolása, valamint az új támogatási modellek értelmezése egyre több erőforrást igényel. Ebben a dinamikus közegben a megfelelés és az alkalmazkodás nem csupán jogi, hanem stratégiai feladat is, amely átfogó szemléletet és gyors reagálást igényel a piaci szereplők részéről” – összegezte Simon Gábor.
A kelet-közép-európai energiaipar jelenlegi helyzetéről szóló összefoglaló a DLA Piper Hungary jogi blogján, az Advocatuson is elérhető.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
NRGreport
