Az iráni nukleáris ambíciók komolyan fenyegetik a regionális hatalmak státuszát, elsősorban Izrael nem nézi jó szemmel a folyamatokat, hiszen talán legnagyobb ellensége a perzsa ország. A regionális érdekek érvényesítéséhez azonban minden félnek elengedhetetlenül szüksége van a nagyhatalmak valamilyen mértékű és fajtájú támogatására, így vált napjaink egyik legkritikusabb globális sakkjátszmájává az iráni-izraeli konfliktus, az USA, Oroszország és Kína közt is. Sorozatunk első részét itt találja.
2014-ben egyre sűrűsödtek és mélyültek a tárgyalások Irán és az 5+1 (Kína, Franciaország, Németország, Oroszország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok) formáció közt. Biztató jel volt, hogy a NAÜ vizsgálatai alapján Irán sikeresen kezdte meg korábban vállalt kötelezettségeinek teljesítését; így 5% feletti dúsítást már nem végeztek, s megkezdődött a 20%-ig dúsított urán átalakítási és hígítási folyamata.
2015. július 14-én Bécsben megállapodtak az iráni nukleáris program végleges, közös átfogó cselekvési tervéről – Joint Comprehensive Plan of Action (JCPOA).
A szigorúan kidolgozott dokumentum alapján Irán 10 évre jelentősen korlátozza dúsítási kapacitását és nehézvíz-készletét, továbbá 15 évre megtagadja a nagymértékben dúsított urán és a nukleáris fegyver minőségű plutónium birtoklását. Ezen felül a NAÜ fokozott ellenőrzése alá kerül.
A megállapodás elsődleges célja az volt, hogy fékezze Irán atomfegyver gyártásával kapcsolatos ambícióit, ehhez pedig szükség van az urándúsítási tevékenységek csökkentésére, a centrifugaépítés korlátozására, a nehézvízzel kapcsolatos tevékenységek, valamint a fegyveres minőségű plutónium és urán termelések, beszerzések leállítására. A bécsi egyezményt megkoronázva az ENSZ Biztonsági Tanácsa is egyhangúan jóváhagyta a JCPOA-t, illetve feloldotta az Irán ellen addig meghozott szankciókat.
Rendkívül pozitív kölcsönös folyamat kezdődött meg, a NAÜ vizsgálatai sorra azt jelentették, hogy Teherán a terveknek megfelelően hajtja végre a megállapodásban meghatározott követelményeket.
A 2016-os évben azonban már kevésbé látszik pozitívnak a nukleáris forgatókönyv alakulása. Az Egyesült Államok egyoldalúan újabb szankciókat vezet be iráni személyekkel és szervezetekkel szemben, akik – Washington szerint – részt vesznek az ország ballisztikus rakétaprogramjának kidolgozásában. Mohammad Zarif iráni külügyminiszter szerint azonban a ballisztikus rakétakísérletek nem sértik az ENSZ határozatát, mivel a rakéták nem szerelhetők fel nukleáris robbanófejekkel. Rövid időn belül a NAÜ is aggodalmának adott hangot a rendelkezésére álló nehézvíz mennyiségével kapcsolatban, ám Teherán azonnal jelzi, hogy készen áll a nehézvízkészletek országon kívülre történő áthelyezésére.
A JCPOA lejtmenetében a legnagyobb lökést Donald Trump 2016. november 8-ai választási győzelme adta.
Már a választási kampány során is a történelem legrosszabb üzletének nevezte a megállapodást, s megígéri, hogy kilép belőle, de legalábbis újra tárgyalja feltételeit. 2017-ben a NAÜ azonban megerősíti, hogy Teherán teljesítette a JCPOA szerinti kötelezettségeit, ugyanezt teszi Rex Tillerson amerikai külügyminiszter is a kongresszus előtt. Ennek ellenére már megindulnak a tárgyalások az amerikai törvényhozásban az újabb szankciók bevezetésével kapcsolatban, Iránt a nemzetközi terrorizmus támogatásával és rakétaprogramjának veszélyességével vádolják.
A JCPOA lejtmenetében a legnagyobb lökést Donald Trump 2016. november 8-ai választási győzelme adta. (Fotó: The White House)
2018-tól egyre élesebben szétválnak az Iránnal tárgyaló felek, az egyik oldalra az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország csoportosul, a másikra Kína és Oroszország. Megindulnak az önálló tárgyalási folyamatok, elsőként Washington kezdeményezi a korábbi megállapodás kiegészítését, azonban Pekinget és Moszkvát már ezekre a tárgyalásokra nem hívta meg. A tárgyalások és a NAÜ jelentések ellenére az USA újabb szankciókat jelent be.
Egyértelműen kezd kirajzolódni, hogy Teherán regionális politikája, továbbá kínai és orosz kapcsolatai a térségben és a kereskedelemben egyáltalán nincsenek ínyére az Egyesült Államoknak.
Itt megemlíthetjük például az iráni erők részvételét az oroszok oldalán Szíriában, ahol azt az Aszad kormányt támogatják, akit az amerikai vezetés nem ismer el. Különösen fontos a kínaiak egyre fokozottabb jelenléte az ország gazdasági, politikai és katonai életében, az elmúlt évek gyümölcsöző együttműködéseket hoztak a két ázsiai ország közt, s Irán egyre inkább integrálódik az orosz-kínai biztonsági blokkba is; a Sanghaji Együttműködési Szervezetbe.
Ahogy az Egyesült Államok, úgy térségbeli, legnagyobb ellensége, Izrael is egyre súlyosabb lépésekre szánja el magát Iránnal szemben. A zsidó állam azzal vádolja Teheránt, hogy titokban továbbra is folytatja nukleáris programját. Izrael akkori miniszterelnöke, Benjámin Netanjahu arról adott hírt, hogy izraeli kémek bejutottak egy iráni nukleáris információs raktárba, s az ott talált anyagok megerősítették az Amad-projekt létezését (azt fontos hozzátenni, hogy a dokumentumok több mint tíz évvel ezelőtti információkat tartalmaztak). Az izraeli vádakat azonban nehéz volt ellenőrizni, így azt kellő fenntartással kezelték a világon, hiszen tudva levő volt, hogy Jeruzsálem nyíltan ellenezte a JCPOA tárgyalásokat is.
Netanjahu azonban arra figyelmeztetett, hogy a fellelt dokumentumok alapján Irán öt nukleáris fegyver megépítését és különböző helyszíneken történő tesztelését tervezte.
2018. május 8-án Trump egyoldalúan kiléptette az Egyesült Államokat a Közös Átfogó Cselekvési Tervből. A megállapodásban továbbra is maradó Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország nem értett egyet az Egyesült Államok lépésével. Az egyoldalú amerikai döntést egyoldalú iráni válasz követte: mivel az USA nem tartotta magát a megállapodáshoz, Teherán is felmentette magát alóla. Elsőként bejelentette, hogy újra indítja az urándúsítást és a centrifugák gyártásának elindításáról is tájékoztatta a NAÜ-t. Novemberre Washington visszaállította az összes szankciót, melyeket korábban életbe léptetett Iránnal szemben.
Irán viszonya odáig fajult az Egyesült Államokkal, hogy végül teljesen értelmetlennek látta betartani a JCPOA számos vállalását, de leginkább az urán- és nehézvízkészletekkel kapcsolatos rendelkezéseit.
Irán és az Egyesült Államok, illetve térségbeli szövetségesei közt a viaskodás egyre kézzelfoghatóbbá vált katonailag is. 2019 nyarára a konfliktus oly mértékben kiéleződött, hogy pengeélen táncolt a háború lehetősége, Trump felvetette az amerikai támadás lehetőségét is. Mindeközben Irán tovább fokozta nukleáris tevékenységét, egyfelől az ország gyengén dúsított uránkészlete már meghaladta a nukleáris megállapodásban előirányzott 300 kilogrammot, másfelől pedig megkezdte az urándúsítási folyamatot a nukleáris megállapodásban előírt 3,67% feletti szintre, 4,5% fölé emelte. Komoly aggodalmat váltott ki az Arak városában található nehézvizes atomreaktor és a centrifugák újra indítása is.
2018. május 8-án Trump egyoldalúan kiléptette az Egyesült Államokat a Közös Átfogó Cselekvési Tervből. (Fotó: Pexels)
Az évvégére Irán bő kétszeresére növelte urántermelését, 30 IR-6 centrifugát dobott forgalomba, és 20 új, ilyen típusú centrifugát telepített is. 2019 utolsó hónapjára tovább nőtt a háborús feszültség, az USA több Hezbollah célpontot likvidált, ezt követően az Egyesült Államok iraki nagykövetségét súlyos támadás érte, mellyel Iránt vádolták. A helyzet pedig tovább súlyosbodott 2020. január 3-án, amikor az iraki fővárosban, amerikai légi csapások következtében meghalt az Iszlám Forradalmi Gárda meghatározó alakja, Kászem Szolejmani. Megindultak a kölcsönös támadások az USA/Izrael és Irán közt, ennek legfőbb helyszíne továbbra is Irak maradt.
A harci cselekmények alól nem képeztek kivételt Irán nukleáris létesítményei sem, 2020 nyarától három – Izraelhez köthető – támadás érte a natanzi nukleáris központot.
Közben Irán engedélyezte a NAÜ-nek, hogy két nukleáris létesítményhez hozzáférhessenek vizsgálataik során. Moszkvának nem különösebben tetszett az amerikai törekvés a szankciók összességének visszaállítására, ezért újabb JCPOA ülés összehívását kezdeményezte Bécsben. Washington azonban határozottan kiállt a szankciók visszaállításának fontossága mellett és komoly figyelmeztetésben részesítette azokat, akik kikerülik, vagy feloldják azokat. Mindennek ellenére nem tudta meghosszabbítani a fegyverembargó 2020. október 18-as lejárati idejét. A Trump adminisztráció válaszul újabb súlyos szankciókkal illette az iráni olajszektort, továbbá kiemelkedő eseményként értékelhetjük Mohsen Fakhrizadeh, iráni atomfizikus novemberi meggyilkolását. Az iráni atomprogram egyik kulcsfigurájaként számon tartott tudós ellen elkövetett merénylettel Izraelt vádolta meg a teheráni vezetés.
2021-ben ismét a nukleáris fejlesztések bővítéséről döntött Irán, határoztak egy új létesítmény építéséről Natanz közelében, továbbá az urándúsítás szintjének növeléséről. Mindezek ellenére az iráni vezetés több ízben beszélt arról, hogy hajlandók visszatérni a JCPOA eredeti változatához.
A tárgyalási készséget azonban nem javították az olyan hírek, miszerint műholdas felvételeken földalatti nukleáris létesítmények építése volt látható Fordo térségében. Ráadásul az új, keményvonalasabb Ebrahem Raiszi 2021 nyarán foglalta el az elnöki széket, s várható volt, hogy kormányzása alatt erősödik a konzervatív, nyugatellenes hozzáállás. A tárgyalásokhoz való visszatérést továbbra is fontosnak tartották, azonban az első lépés megtételét az USA oldaláról várták, mivel ő lépett ki egyoldalúan a JCPOA egyezményből. Ráadásul mindezt a Donald Trump adminisztráció által bevezetett összes szankció eltörlésével várták el. Az is jól érződik, hogy nem akarták feladni az elmúlt években elért nukleáris fejlesztéseiket, például az elért urándúsítási szintet.
Kiemelt kép forrása: Unsplash
Erbszt Adrienn
